Bense Zoltán

Dr.Szilassi Péter a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke

Átadni – ez a kulcsszava az utazóként a világot és Magyarországot járó szegedi geográfusnak, Dr.Szilassi Péternek. „A Magyar Földrajzi Társaság 140. közgyűlése Szilassi Péter Etiópiai utazásának előadásokban, könyvben közreadott eredményeiért, a Magyar Földrajzi Múzeum támogatásáért, földrajzi közéleti tevékenységéért Teleki Sámuel érmet adományozta.” Idén, a Magyar Földrajzi Társaság 141. közgyűlésén a társaság alelnökévé választották.

E hír hátterére kíváncsian kérdeztük munkájáról és kedvteléseiről a Teleki-érem legújabb tulajdonosát, Szilassi Péter geográfust, az SZTE docensét.

– Mi és hol van? E kérdésekre fókuszált a tradicionális földrajz. Hogyan kell, kellene a XXI. század iskolájában tanítani a földrajz tantárgyat?

– A miértekre kellene a hangsúlyt helyezni. Mi történik, ha szén-dioxidot nyomunk a levegőbe? A földrajz a hétköznapi életről, a körülöttünk lévő világról szóló tudomány. Például a hidegfrontról szóló hír hallatán logikus döntés, ha a kocsival beállunk a garázsba, ugyanis záporra, akár jégverésre is számíthatunk. Vagy ha kinyitjuk a csapot, akkor a kisgyerek is megértse: nem a falból jön a víz, hanem a Föld értékes vízkészletét használja éppen. Nekünk nem kell felfedezni a spanyolviaszt: sok adaptálható módszerrel, a kísérletek középpontba helyezésével, a gyerek számára tapasztalással megszerezhető ismeretekkel népszerűsíthető geográfia. Kolléganőnk, a földrajz tanár szakos hallgatókat módszertanra oktató Farsang Andrea a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával hozhatott létre egy olyan kutatócsoportot, amelynek az az egyik célja, hogy minél többféle és interaktív módon, az informatika lehetőségeit is alkalmazva a fiatal maga találja meg a választ a földrajzos miértekre.

– Milyen kérdésre keresi kutatóként a választ?

– A táj változásának az okaira keresem a választ. Magyarország tájszerkezetének ökológiai szemléletű kutatásával foglalkozom. A fő kérdésem az, hogy a felszínborítás mintázatának a változásai milyen következményekkel járnak? Például az erdők alakjának, a mesterséges beépítés nagyságának alakulása hogyan hat a felszíni folyamatokra? A válaszaink a tájtervezésben hasznosíthatóak. Kollégáimmal együtt a klímaváltozás, különösen a dél-alföldet jellemző aszály következményeit vizsgáltuk. Kimutattuk: az időjárás hatására a földművelés is átalakul.

– Etiópiában 2012. január 17-i fegyveres támadás érte azt a turistacsoportot, amelynek tagjai közül életét vesztette a szegedi egyetem geográfusa, Fábián Tamás és Szabad Gábor kutatóorvos. A csoporthoz tartozott az utazás kezdetén Szilassi Péter is. Miért keresték fel Etiópiát, Afrika második legnépesebb országát? Erre is válaszol az Ami a bulvárhírekből kimaradt… Etiópia geográfus szemmel című kötetét szinte elkapkodták a könyvesboltok polcairól. Milyen ennek a Panoráma-sorozatban megjelent könyvnek az utóélete?

– Keveset tudnak az emberek Etiópiáról. Holott tíz világörökségi helyszín található Etiópiában, melyek közül nyolcat kerestünk föl 2012-es utazásunkon. Jártunk három nemzeti parkban is, így keresztmetszetet kaptunk Etiópiáról. Úti beszámolóként, sok színes fotóval meséltem el, miért is utaztunk Etiópiába. Szakmailag tartalmas, érdekes, sztorizós, így olvasmányos könyvben szerettem volna bemutatni Etiópia értékeit, miközben emléket állítok az etiópiai utazásunkon tragikus körülmények között elhunyt és megsebesült társainknak is. Lendületes és sok hasznos információt tartalmazó ismeretterjesztő kötetként értékeli a szakma a könyvemet. Például Gábris Gyula, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének professzora a Teleki-érem díjátadó ünnepségén mondta: „Afrikát Szilassi Péter könyvéből tanítom”.

– Évente hányszor és hova utazik Szilassi Péter, a földrajztudós?

– A közeli és távoli tájak értékeit egyaránt megmutatjuk a szegedi egyetem földrajz szakos hallgatóinak. Szeged környéke és a Duna-Tisza köze felfedezése a célja a földrajz szakos hallgatók számára kötelező, egy-kétnapos terepgyakorlatos egyetemi kirándulásoknak. Például kora nyáron a Fülöp-házi buckákat szakmai szempontból mutatjuk be a hallgatóknak, Mezősi Gábor professzor úrral együtt. Ősszel a középiskolásoknak szóló Jakucs László nemzetközi földrajzi verseny győztesei is velünk tartanak a szegedi geográfiai tanszékek munkatársainak, hallgatóinak a kirándulására. Közös tapasztalat, hogy a szeptember végi 4-5 napon gyönyörűek a színek és a fények Erdélyben, ahol a Kárpátokban járunk. Komolyabb, saját finanszírozású útjaim közül említhetem, hogy 1993-ban Szibéria tájain jártam, 1998-ban Jemenben ismerkedtem az ottani vidékkel és emberekkel. Szakmai útjaim közül kiemelném a legutóbbit: közel három éve, hogy eljutottam Indonéziába Gruber Lászlóval és más földrajz szakos barátaimmal egyetemben. Négyen terveztük és fizettük a költségeit annak, hogy felfedezhessük Jáva, Bali, Celebesz szigetének érdekességeit. Fantasztikus három hetet töltöttünk Indonéziában, rengeteg élményt gyűjtöttünk.

– Vulkánok hátán járva: Jáva címmel például 2015 januárjában Kiskunfélegyházán tartott előadást. „A földrajz szabadegyetem programjába a legnépesebb muszlim ország, Indonézia legnagyobb szigetén, Jáván tett kirándulásukat mutatta be” – olvasható a felegyhazikozlony.eu oldalon: Hányféle módon népszerűsíti kedves tudományát, a geográfiát?

– Átadni. Ez a kulcsszavunk: utazásainkon nem magunknak gyűjtögetjük az információkat, meg szeretnénk mutatni azt, amit mi láttunk. A Magyar Földrajzi Múzeumban is tartottam már előadásokat. Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Tanszékcsoportja és Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke 2017-ben hatodik alakalommal szervezte meg a Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Tanulmányi Versenyt. Az 1872-ben alapított rangos szervezet, a Magyar Földrajzi Társaság a honlapján is szerepelteti a versenyt. Tapasztalataimat – Kovács Eszterrel együtt – Földrajzversenyek itthon és a nagyvilágban címmel 2017 márciusában a Magyar Földrajzi Társaság Szegedi osztálya által szervezett programon osztottam meg. A Jakucs-verseny főszervezőjeként is fontosnak tartom a középiskolai tanárokkal való kapcsolattartást, amiért sokan és sokat dolgozunk. Része ennek a nagyköveti programunk: a földrajz szakma szépségeit tanítványainak megmutató, az SZTE földrajz szakos utánpótlásában aktív középiskolai tanár kollégák számára úgynevezett nagyköveti programot indítunk, melynek része – többek között – ingyenes szakmai továbbképzés, szakköri munkájuknak a támogatása. Erőfeszítéseink egyik eredménye, hogy például a Jakucs-versenyre rendre nevező bonyhádi középiskola földrajztanára, Gruber László mestertanári oklevelet vehetett át a 2017. július 7-i SZTE-ünnepségen.

– A Magyar Földrajzi Múzeumban az Érdi napok keretében rendezett konferencián a Magyar Földrajzi Társaság elnökétől és Érd város polgármester-helyettesétől vehette át a Teleki Sámuel érmet, a Magyar Földrajzi Társaság egyik legrangosabb kitüntetését 2016 szeptemberében. Mit kell tudni erről az elismerésről?

– Rendkívül megtisztelő, hogy azt a díjat kaptam meg, amelyet 1990-ben Jakucs László professzor is átvehetett. A Teleki Sámuel-érem azért is becses számomra, mert 2012-ben posztumusz Fábián Tamás kollégám is megkapta. A Teleki Sámuel-éremről bővebb információt a Magyar Földrajzi Társaság honlapján is olvashat. A „Magyar Földrajzi Társaság eredményes kutatók és kiváló utazók munkájának elismerésére a nagynevű Afrika-kutatóról elnevezett Teleki Sámuel-érem kitüntetést alapított 1990-ben. Az érem azoknak a magyar kutatóknak vagy kutatócsoportoknak adományozható, akik külföldi expedícióik, feltáró kutatásaik, tanulmányútjaik során gyűjtött anyagaikkal és azok feldolgozásával, közzétételével jelentős mértékben gyarapították a földrajz és a társtudományok ismereteit.” A Teleki Sámuel-érem egy Domonkos Béla szobrászművész által készített bronz plakett.

– A szakgimnáziumi természettudományi oktatás tervezett átalakítása ellen személyesen és nyílt fórumokon is érvelt. Miként érintik a földrajztudományos utánpótlást a középiskolai oktatásbeli változások?

– Szakmai alapon, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagjaként, e rangos szervezettel karöltve igyekeztük befolyásolni a döntéshozókat a szakgimnáziumi tantervek tervezett módosításával kapcsolatosan. Tiltakozásunknak lett foganatja: bár sok iskolában eltűnt a földrajz a tantárgyak közül, de a szakgimnáziumokban a földrajz a tervezetthez képest kevésbé hátrányos helyzetű. Például a közgazdasági és kereskedelmi iskolákkal bővítették azoknak a szakgimnáziumoknak a körét, ahol önálló tantárgy maradt a földrajz. Sőt: ezekben az iskolákban a diákok a korábbinál magasabb óraszámban ismerkedhetnek a geográfiával. Azt pedig nagyon reméljük, hogy a gimnáziumokban az új NAT megfelelő súllyal kezeli a földrajzot is.

Forrás: SZTE info – Ú. I., Fotók: Bobkó Anna, Szilassi Péter

Templom a Hargitán

Az Európai Unió bürokratái rettegtek attól, hogy a kereszténység megtartóerejét rögzítse a szervezet alapokmánya.

„Szó, szó, szó” – mondja Hamlet. „De mi a veleje?” – hangzik rá a kérdés Poloniustól. Mélyen elgondolkodtató, hogy mennyi minden rejlik egy egyszerű szó, egy egyszerű mondat mögött. Keresztényellenesség. Csak egy szó. Mégis benne az egész világtörténelem. Az Ó- és Újtestamentum minden rezdülése, a kereszténység terjedése, eluralkodása a világon, a keresztes háborúk, az inkvizíció szörnyűsége, a reformáció. A szó mögött rejtőzik Magyarország Európához tartozása, felemelkedése, államalapítónk zsenialitása. És ott lapul az iszlám 150 éves zsarnoksága, Mindszenty bíboros örök érvényű lelki ereje és kitartása, és a kommunizmus legalább százmillió embertársunkat és hitét kiirtó kegyetlensége is.

Ma pedig erre a múltra épül a nemzetállamok végleges eltörlésére irányuló liberális törekvés, a gyökerekhez való ragaszkodás felszámolása, a keresztény hit föld színéről történő eltörlésének elementáris erejű célja, s fajunk megcsúfolása, álságos emberi jogi jelszavak mögé bújtatva. S bizony, az ember- és nemzetellenes ultraliberális eszme nyilai gyakran célba érnek.

Az Európai Unió bürokratái rettegtek attól, hogy a kereszténység megtartóerejét rögzítse a szervezet alapokmánya. Márai Sándor így írt: „Ha a keresztény Európa meg akarja tartani vezető szerepét, új aszkézisra kell elszánnia magát… Ha a civilizációt nem tudjuk megtölteni egy ősrégi örökség, az európai keresztény műveltség és erkölcs tartalmával, elhal benne a nemesebb emberi becsvágy, és az élethez való jogunk.” E szavak rögzítésekor 1941-et írtunk. Ma 2017-et. Soha aktuálisabb gondolatok Európáról, mint Márai 76 éves szavai.

Keresztényüldözés Európában. Szó, szó, szó. És a „veleje”? 2010-ben Franciaország lakosságának 28, Németországnak 25, Hollandiának 42 százaléka vallotta magát ateistának. Európa roskadozik a „funkcióváltó” templomoktól.

A holland Arnheimben a Szent József-katedrálisban görkorcsolyáznak, más templomokban konditerem és szupermarket működik. Glasgow-ban az Òran Mór [skót gael nyelven: „nagy dal” – a szerk.] névre átkeresztelt templomba kocsma települt. Edinburgh-ban a skót egyház honlapon hirdeti a templomokat eladásra. Manchester közepén a valamikori Szent György-templom tornyában luxuslakás épült. A The Wall Street Journal adatai szerint az elmúlt években az anglikán egyház átlagban évente húsz, a német katolikus egyház ötven templomot zár be. Tény, hogy a kommunisták ugyanúgy féltek a kereszténységtől, mint ma a liberálisok, mert a történelmi egyházak szerepe mindig is jelentős volt, ha létezhettek. Vallási, erkölcsi, oktatási, karitatív, egészségügyi, nemzetösszetartó szerepük elvitathatatlan minden társadalomban.

Nem véletlen tehát, hogy Erdélyben is rengeteg a romos, magára hagyott, vagy éppen tóba süllyesztett keresztény templom. S amikor napjainkban a legádázabb jeleit tapasztaltuk az újabb keresztényüldözésnek, a keresztényellenességnek és az erőszakos iszlamizációnak, amikor már temettették velünk a keresztény hitet, történt valami. Tán isteni elrendelés?

2016. szeptember 18-án leégett egy katolikus templom Székelyföldön, Atyha községben. Volt ugyan villámhárítója, de a természet ereje nagyobb volt az emberi képességeknél. A templom a történelem során súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül az 1790-es években történő megépítése óta.

1867-ben leégett, 1927-ben vihar vitte el a tornyát. És most ismét megtörtént a lehetetlen: ugyanabba a templomba csapott a mennykő. Mintha a mennybéli Atya elrendelte volna, hogy a Sóvidék legmagasabb pontján, több mint 700 méter magasan álló, messziről is jól látható templomot a köz­ségben uralkodó végtelen szegénység ellenére újra és újra fel kell építeni. A kereszténység és Isten dicséretére és a hívők lelke érdekében. Mert nem lehet feladni. Még a keresztényellenesség reneszánszában sem. Kétszáz, főként idős magyar lakja a települést. Mindnyájuk egy életen át tartó munkája sem tudná talán előteremteni az újjáépítéshez szükséges 112 millió forintnak megfelelő román valutát. Adorján Imre atya augusztusban került a plébániára, abban bízva, hogy szép, nyugodt nyugdíjasévei lesznek a Hargita tövében.

A templomban volt a tragédia idején, s csak az életét tudta megmenteni egy miseruha kíséretében. Könnyeivel küszködve mondta el a kameráknak, hogy ők egyedül képtelenek lesznek megépíteni Isten házát. Így a felszentelt ravatalozóba költözött a hit gyakorlása. Shakespeare sem találhatott volna ki szimbolikusabb üzenetet. Székelyföldön az Atyha (Atya) nevű községben a XXI. századi keresztény­üldözés idején Isten imádata a ravatalozóba kényszerült.

De megtörtént a csoda. Összefogtak az anyaországi, a romániai, a clevelandi magyarok, civil szervezetek, erdélyi önkormányzatok és a magyar állam, s fél év alatt összeadták az új templom anyagi fedezetét. A magyarok megint fityiszt mutattak a liberális, istentagadó világnak, mert a magyarok többsége mélyen a lelkében érzi, hogy több évezredes fennmaradásunkhoz az isteni hit kellett. Így ezeknek az embereknek a jóvoltából Atyhában a mennyei Atya visszatérhet a ravatalozóból a templomba.

Templomépítés összefogásból. Csupán szavak. De mit is takarnak? A keresztény értékrend visszatérését egy olyan világba, amely már ünnepelte a nihilizmust, az önmagát megtagadó emberi lényt, a szabályok nélküli, önpusztító nyílt társadalmat. A Civil Összefogás Fórum a páratlan sikertörténet megünneplésére és még egy utolsó adomány biztosítására jótékonysági estet szervez nagyszerű művészek közreműködésével a Vigadó dísztermében március 13-án, este 7 órakor.

Ünnepelünk. Szó, szó, szó. De ami mögötte van, az remélhetőleg az istentagadó világ összeomlásának kezdete. A magyar nemzet egy része megint irányt mutatott. Köszönet érte! S boldogan értünk egyet XII. Pius pápa gondolataival: „A társadalmi egyensúly legszilárdabb alapja egy olyan erkölcsi rend, amely nem hideg és számító logikából, hanem Krisztus példáját követve az igazságosságból és a nagylelkű szeretetből táplálkozik.”

Bencze Izabella

A szerző jogász

Emlékezés

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

(Juhász Gyula)

Fotó: KL facebook.com

Nemzeti gyásznap

A nemzeti gyásznapon Magyarország lobogóját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással az Országház előtt fel kell vonni, majd félárbocra kell ereszteni!

A meghatározott középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbocra kell ereszteni!

Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani!

Magyarország lobogóját hétfőn reggel nyolc órakor vonják fel, majd eresztik félárbocra a budapesti Kossuth téren Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében.