VILÁGPOSTA
P. Wolowicz Ádám SVD atya levele Chichagoból
Annyira gyorsan repül az idő. Nemrég számolgatni kezdtem magamban, s rá kellett döbbennem, hogy már több hónapja itt vagyok, messze a magyar földtől és sajnos általában nagyon messze a magyar nyelvtől is. Talán most meglepődnek azok, akik bár valamennyire ismernek engem, mégsem hallották azt, hogy az Egyesült Államokba utaztam néhány évre. Ez úgy történt, hogy egyszer a tartományfőnököm megkérdezte tőlem, nem mennék-e továbbképzésre külföldre. Akkor még az Alföldön dolgoztam, a kiskunfélegyházi plébánián. Nagyon élveztem a plébániai munkát és életemet az emberek között. Most kicsit másként telnek a napjaim. A könyvek lettek az új barátaim. Mi is történt velem az elmúlt hónapokban? Először egy falucskában éltem az USA szívében, ahol néhány hónap alatt megpróbáltam elsajátítani az angol nyelvet. Nagyon érdekes számomra, hogy ez az ország akkora, mint egész Európa. Ezért, ha valahová el kell utaznom, mindig óriási távolságokkal találom szembe magam. Ott, abban a falucskában, amelyet már említettem, mindenütt csak kukorica volt körülöttem. Az itteni étkezési szokások általában nagyon egészségtelenek. Maguk az amerikaiak is ezt tartják, ám miközben nevetnek ezen, már nyúlnak is a következő falat után. Én pedig nem szeretnék túl messze lenni ettől a kultúrától, ezért..ezért én is velük falatozom.
Másrészről viszont a sport is nagyon fontos az amerikaiaknak. Sok embert láttam a faluban is, aki esténként futott, biciklizett vagy sétált. Ezért én is elkezdtem többet mozogni.
A testi dolgok után foglalkozzunk egy kicsit a lelki élettel is. Először az itt élő nemzetek sokszínűségéről szeretnék írni. Két hónappal ezelőtt költöztem Chicagóba, hogy spiritualitást tanuljak. Amikor az utcán sétálok ebben a nagyvárosban, sokféle nyelvet hallok, csak épp angolt nem. Ez azért van, mert a lakosság zömét külföldiek teszik ki. Nagyon sok plébánia van, amely nem tipikusan amerikai. Van magyar templom is a város közepén, de van horvát, vietnami stb. is. Én is gyakran megyek különböző templomokba, ahová papot kérnek, hogy kisegítsen. Azok a plébániák általában három nyelvűek: angol, spanyol és lengyel. Vannak olyan templomok is, ahol majdnem csak afroamerikai emberek imádkoznak,de egyre nagyobb számban élnek itt mexikóiak is, akik szintén magukkal hozzák sajátos kultúrájukat, szokásaikat.
Ennek a színességnek van azonban egy sötétebb oldala is. Amikor az emberek ennyire különböznek egymástól, általában a saját nemzetükhöz tartozó kis csoportokban akarnak élni, sokszor néznek rossz szemmel a más nemzetekből származókra, s mindebből bizony sok probléma fakad.
Most pedig arról szeretnék írni nektek, mit is csinálok itt, miért nem vagyok Magyarországon. Először is azt kell mondanom, hogy hiányzik a magyar föld, főleg az emberek, de a konyhai illatok is.
(P. Wolowicz Adam lengyel szerzetes, mégis Magyarországot szinte Hazájaként szereti)- a szerkesztő.
Néha a Kormorán zenekar régi Három határ című dalát és más magyar dalokat hallgatok. Ilyenkor közelebb érzem magamhoz Magyarországot. Mégse vagyok boldogtalan itt. Isten úgy akarta, hogy egy ideig itt legyek, ezért nagy buzgalommal tanulok, s kevés időm marad más dolgokra. Említettem már, hogy spiritualitást tanulok. Sokan megkérdezték tőlem, mi az a spiritualitás. A hittudománynak sok ága van. Ilyen például a szentírástudomány vagy az erkölcsteológia és még sok egyéb. Köztük foglal helyet a spiritualitás is. Bár az emberek mindig is spirituálisak voltak, mindig is foglalkoztak a lelkükkel, a spiritualitás mégis a hittudomány egyik legújabb ága.
Nagyon szeretek kocsit vezetni, ezért szeretném a vezetéshez, illetve a gépkocsi motorjához hasonlítani e tudomány mibenlétét. A hétköznapi spiritualitást egy kocsi motorjához hasonlíthatnánk. A közlekedési eszközök nagy része, amelyekkel általában utazunk, rendelkezik motorral. Engem azért küldtek az elöljáróim, hogy lelki „autószerelő" legyek. Szép, érdekes, ám nem könnyű számomra a tanulás, ezért nagyon kérem imáitokat!
Kedves Barátaim!
A karácsonyi időszak közeledtével, sok kegyelmet kívánok Nektek. Legyen Jézus mindig életetek középpontjában, és segítsen, hogy testi és lelki harmóniája által boldogok legyetek a mindennapokban! Isten áldjon benneteket!
Kiskunfélegyházán közzétette: Bense Zoltán