Adventi elmélkedés

Megjelent: 2010. december 16. csütörtök


























Inkább a versed költsd,
és ne a rosszhíredet
a városban egyedül én vagyok veled
és nézlek, ahogyan a sárban mászol
és látom, neked is csak a fagolyók
nőnek a szemeid helyén,
és te se veszel észre mást,
csak, ami elédtáncol és ordít.

De csak az kiabál, aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál, aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass.
Figyelj.

Mellébeszél, aki mindent akar
az a kis élet, amit te szépnek hiszel,
nekem annyit se ér, mint a vécépapír.

 

Játszom veled, de az én nevem nem ér.
L?dd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass, és írjad a versed.

 

De csak addig írjad, amíg azt nem mondják:
nem rossz (tényleg nem rossz),
de ezt már írtad.

 

Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem.

 

 

comments
Találatok: 2566