Bense Zoltán

A választáskor tett ígéretek és vállalások köteleznek

Bense Zoltán a 2. sz. körzet képviselője beszélgetésünk során nem csak a körzetéért felelősséget érző, a város fejlődését fontosnak tartó képviselőt ismertem meg, hanem a családját mindenek fölé helyező apát, a hazájáért aggódó hazafit és nem utolsósorban a szenvedélyes alpinistát a maga különleges, vadregényes történeteivel. A csendes pedagógus csak ritkán emeli fel a hangját a katedrán, akárcsak a közéletben.

-Nem szeretek feleslegesen beszélni, mint ahogyan értelmetlenül vitatkozni sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is szoktam, hiszen mindent nem tűrök szó nélkül - szögezi le.

Mi vágja ki végképp a biztosítékot?

- Az igazságtalanságot és a hazugságot nagyon rosszul viselem.

Politikus is, így folyamatosan tesztelhető toleranciaküszöb.

-Igyekszem megőrizni a lojalitásom ebben a politikai zűrzavarban. Egyenes tartással vállalom a számomra mindenkor fontos értéket és azok mellett minden körülmények között kiállok. Időnként előfordul, hogy a politika kihátrál mögülem, de én nem változom.

-Értékválságról beszélünk manapság. Hol a probléma gyökere?

- Nem látom a család szerepét és fontosságát, pedig ez lenne a társadalom leglényegesebb pillére. Katasztrofális a válások száma, a nehéz életkörülmények miatt nincs gyermekvállalási hajlandóság, feszültségben éli mindenki az életét.

-Bizonytalanságban és kilátástalanságban pedig nem lehet egészséges jövőt tervezni. Gazdasági, politikai és erkölcsi válságban várjuk a holnapot egy olyan ország polgáraként,amely már nagyon sokat szenvedett történelme folyamán. Ahol az elöljárók „példája” szerint majdnem mindent szabad, felelősség és sokszor elszámoltatás nélkül.

-Másodszorra választották képviselővé 2010 őszén.

-Öt éven keresztül volt a Lakás Bizottság,majd a Városüzemeltetési-és Lakásügyi Bizottság elnöke. Milyen tapasztalatai vannak?

- Nagy öröm számomra, hogy ebben a bizottságban szinte nem voltak politikai viták. A város érdekeit szem előtt tartva hoztuk meg döntéseinket. Talán még az sem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom, pozitív változásokat tudtunk elérni az elmúlt öt évben.

-Nőtt a piaci alapon kiadott lakások száma, tehát több bevételt hoz a városnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk szociálisan érzékenyek, mert erre is nagy figyelmet fordítottunk. Mikor átvettem az irányítást 2006. őszén, több mint 90 százaléka volt szociális bérlakás és kevesebb mint tíz százaléka piaci alapú. Célunk az volt,hogy próbáljuk egyensúlyba hozni a kettőt és ebben partnerünk volt a város Hatósági Osztálya és a felújításokat végző VSZKSZ (Városfenntartó és Szolgáltató Költségvetési Szervezet) Ez az óriási különbség egyre csökkent.Nagy sikernek tartom.

-Sok épületet is érintett a Panel Program ?

- Ez ugyan nem kötelező feladata a városnak és több,mint száz millió forintjába került, de úgy gondoltuk,hogy biztosítjuk a lakóközösségeknek a felújítás lehetőségét. Ez nyílászáró cserét, külső szigetelést, tetőszigetelést jelentett. Szerettünk volna jobb életkörülményeket teremteni és ebben segíteni az érintett polgárokat.

A DAOP pályázat,ami nem keverendő össze a Panel Programmal,  tipikus sikersztori, igaz nem az én körzetemet érintette. De örülök annak,hogy tudtunk másoknak segíteni. Az ottani lakók is nagy áldozatokat hoztak. Köszönet nekik, a képviselőknek,a pályázatíróknak,a kivitelezőnek,alvállalkozóknak,az akkori  Hatósági Osztály vezetőjének,munkatársainak,no és Gyenes képviselő úrnak.

-Úgy tájékozódtam, akikkel beszéltem,hogy a saját körzete nagyon elégedett a munkájával. Volt,mikor egy kis ünnepséget is rendeztek az Ön tiszteletére.

- Nagyon meglepett és igazán kedves volt a nyugdíjasház lakóitól, de valójában azt teszem, amit vállaltam mindig is. A körzetem a város egyik belvárosi része,illetve 2010 óta még kintebb is húzódik,egészen a Bikahegyig. Valóban sok mindent sikerült megvalósítani, többet is, mint amit ígértem. Erre mindig is törekedtem és figyeltem.

-Nagy előrelépésnek tartom, hogy elkészültek, azaz új járdákkal összeérnek a közök.

-A Horváth Z. utcától az Attila, Hunyadi, Deák, Mártírok és József A. utcán át a Kápolnáig, sőt, tovább a Móra téren át a Klapka utcáig. Ebben nagy segítséget jelentett Gyenes Attila képviselőtársam és Ficsór József akkori polgármester úr,képviselő.De megemlíthetem a régebbi képviselő testület tagjait is,hisz támogatták elképzeléseimet.

-Új térburkolatot kapott a József Attila iskola előtti terület, elkészült az iskolában az akadálymentesítés, mint ahogyan a Családsegítőnél és a Hunyadi utcai orvosi rendelőknél is.

-Annak idején újabb játékokat sikerült vásárolni a Korond u. és a Móra tér, Molnár B.u. játszóterére, egyben helyi rendeletet is módosítottunk és elkészült a játszóterek rendje. A Korond utcai játszóteret részben „örököltem”. Sajnos elhasználódott,balesetveszélyessé vált,így a gyerekek védelmét figyelembe véve,ideiglenesen fel kellett számolni egy részét. Most azért küzdök,hogy majd felújítva újból a gyerekek használatba vegyék.

-Sikerült új padokat kihelyezni a játszóterek köré, illetve ahol még nem, ott folyamatosan pótoltuk.

-Lakossági kérésre egyirányú lett a Deák-Hunyadi köz. Megvalósult a Mártírok utcán az útburkolat cseréje, új csapadékvezetők készültek. A körzetben újabb világítótesteket szereltek fel.

-A szelektív hulladékgyűjtők is kikerültek,igaz sajnos vannak olyanok,akik nem megfelelően használják.

-Nagy horderejű változás az elmúlt tizenhat évhez képest, hogy sikerült magántulajdonból megvásárolni a Szalay utcai leendő parkoló területét, ami azóta bekerült a városközpont rehabilitációs programjába is,igaz a pályázat nem nyert,így ez a felújítás elmaradt. Szerencsére még tudnék jó néhány dolgot sorolni, ami javította a lakosság életkörülményeit a körzetben.

-Annyit megjegyeznék,hogy ezeket az eredményeket leginkább az első ciklusom alatt teljesítettem.

-Mi a titka a sikerének, a népszerűségének?

- Hogy népszerű vagyok vagy sem, azt nem tudom, de bevallom, nem ez a fő motivációm. Választást nyertem egy olyan körzetben, ahol nagyon komoly riválisokkal kellett számolnom,mindkét alkalommal.

-A vállalásom pedig kötelez. A körzetem gondjait igyekszem a tőlem telhető legjobban és leggyorsabban megoldani. Leginkább a személyes  találkozások híve, és ami fontos,hogy mindenki számára elérhető vagyok, bármikor. Nincs jobboldali és baloldali lakos, nincs különbség.

-Úgy gondolom, hogy ez egy önkéntes szolgálat, amit nem szabad eljátszani, amivel nem lehet visszaélni. Szerencsére megértő és segítő család áll mellettem. A lányom és fiam fontos lelki bázisaim. A feleségem pedig a biztos hátországot jelenti.

-2011. március 1-én Ön kilépett a Fidesz Frakcióból?

-Nem a pártoknak, hanem a Magyar Köztársaságnak és város polgárainak tettem esküt. Nem egy hirtelen meghozott döntés volt. Sok minden közrejátszott benne, míg meghoztam a döntésemet 2011. március 1-én.

-Jelenleg nem vagyok tagja semmilyen frakciónak, szabadon politizálok,mint független képviselő. A város érdekeit úgy lehet leginkább szolgálni, ha segítjük egymást és őszintén,ellenszolgáltatás nélkül teszünk a városért,a polgárokért.

-Ha kell tükröt tartok a társaknak és persze saját magamnak is. Fontos a kontroll és az önkontroll. Viszont meghallgatom a képviselőtársak véleményét is,a bírálataikat is.

-Azt mondom, összefogásra van szükség a tisztesség útján.

-Fontosak a pártok, viszont számomra az élet azért nem erről szól.

-A szívemben tudom, hogy hová tartozom.

-Kisregényt lehetne írni alpinista élményeiről is. Alföldiként honnan e nagy szerelem?

- Még gyerekkori a kötődés a Börzsönyhöz, ahol ismerősök, rokonok is éltek.

-Valóban az a szívem csücske, ha tehetem, ma is szívesen töltöm ott a szabadidőmet. Aztán a főiskolai és egyetemi évek alatt kerültem közelebb a hegyekhez és azóta is a rabja vagyok. A hegymászó szövetség tagjaként és egyénileg is jártam és járom a világot és várom a nagy kihívásokat.

-Mi van már eddig a „ tarisznyában”?

- Többek között túrák és mászások a Himalájában, Afrikában, jártam a Pamír csúcsain,az Alpokban a Matterhorn volt a „nagy szerelem”, amit muszáj volt megmásznom. Ez egy 4505 méteres hegy a svájci-olasz határon.

-Évekig készültem rá, tanulmányoztam, ismerkedtem vele. Rossz nagyon a hegy statisztikája, sajnos sokan vesztek oda. Akkor is lezuhant előttem egy német mászó, amikor én próbálkoztam vele. Eldöntöttem, ha sikerül soha többé nem megyek oda. Első nekifutásra megbirkóztam az óriással. Azóta azért voltam már a közelében a feleségemmel, de csak a hegy lábánál csodáltuk meg újra.

-Van legalább némi félelem egy-egy út előtt?

- Mindig van. Kell, hogy legyen, mert az tesz óvatossá, megfontolttá. Alázatosnak kell maradni. Itt nem lehet vagánykodni, mert csak te lehetsz a vesztes.

-Mit ad a hegymászás élménye?

- Vagy nagyon hosszan tudnék róla beszélni vagy egészen röviden: ez a szenvedély a lélek mélyéről jön, és nem lehet megmagyarázni.