ELHUNYT DR. TARJÁNYI ZOLTÁN

Dr. Tarjányi Zoltán, a PPKE Hittudományi Kar Erkölcsteológia Tanszék tanszékvezető professzora,egyetemi tanár, pápai prelátus 2015. január 5-én elhunyt. Tarjányi Zoltán erkölcsteológus, egyetemi tanár, pápai prelátus január 5-én, vízkereszt vigíliájának hajnalán átköltözött a mennyei hazába.

Paptársai, növendékei és kiterjedt baráti köre megdöbbenéssel és mély fájdalommal értesült arról, hogy Dr. Tarjányi Zoltán váci egyházmegyés pap, a Pázmány Péter Katolikus professzora az örökkévalóságban költözött. Tarjányi Zoltán 1951. február 3-án Kiskunfélegyházán született és közel 64 éves korában, Urunk megjelenésének ünnepének előnapján távozott az élők sorából. Teológiai tanulmányait, váci egyházmegyés kispapként először Szegeden, majd Budapesten, a Hittudományi Akadémián végezte. 1974-ben Vácott pappá szentelték. Papi életének első évei lelkipásztori munkával teltek. 1974 és 1983 között Pécelen és Gödöllőn volt káplán. Szellemi és tudományos igényessége korán megmutatkozott. Előbb 1997-ben a Hittudományi Akadémián, erkölcsteológia disszertációjával doktorátust szerzett, majd 1985-ben Strasbourgban, a posztgraduális tanulmányok végén szakdoktorátust kapott.

A tudományos fokozatok megszerzését követően Tarjányi Zoltán élete elsősorban a teológiai tantárgyak oktatásával, papneveléssel és a katolikus közéletben végzett tevékenységgel telt. Teológia tanárként dolgozott az Egri, a Győri és a Váci Hittudományi Főiskolákon. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán először a Liturgika és Lelkipásztori tanszék professzora volt, 2001-től pedig az Erkölcsteológia tanszék vezetője lett. Oktatói tevékenysége közben nevelte is a papnövendékeket. Ezt a fontos papi tevékenységet kiemelt módon 1985-1990 között a Központi Papnevelő Intézet prefektusaként végezte. Az oktatói és nevelői tevékenység mellett Tarjányi Zoltán a keresztény közéletben folyamatosan kivette a részét. 1976 és 1988 között a Magyar Katolikus félóra műsorának egyik szerkesztője. 1976-tól az Új Ember Katolikus hetilapban folyamatosan jelentek meg írásai, később ennél a lapnál a szerkesztőbizottság tagja, majd főszerkesztő volt. Egyik legjelentősebb társadalmi tevékenysége a 2002 óta a Jel Kiadónál megjelenő Erkölcsteológiai Tanulmányok (ETT), Erkölcsteológia könyvtár (ETK) és az Erkölcsteológia Források (ETF) szerkesztése volt.

Tarjányi Zoltán élete során nagyon sok könyvet írt, és cikket jelentetett meg. Ezek közül a legjelentősebben: Könyvei: Pedagógia I. A keresztény nevelés és oktatás története (2001); Pedagógia II. Az ember személyi kibontakozása (1998); Pedagógia III. A nevelés keretei és tartalma (1999); Kateketika I. A hitoktatás története és elmélete (1998); Kateketika II. A hitoktatás gyakorlata és módszertana (1999); Vasárnapi Ige (1999); Misekalauz (2000); Erkölcsteológia I. A morálteológia története és alapfogalmai (2005); Erkölcsteológia II. Az Istennel való kapcsolatunk erényei (2006); Erkölcsteológia III. Az erkölcsi erények (2004) Tanulmányai: A Vanyó Lászlót, Dávid Katalint, Fila Bélát, Jelenits Istvánt, Bolberitz Pált, Tarjányi Bélát, Rózsa Hubát, Török Józsefet köszöntő születésnapi kötetekben, az Erkölcsteológiai Tanulmányok (ETT) sorozat könyveiben, valamint a Teológia, Vigília, Jel, Távlatok, Pretres Diocésains folyóiratokban jelentek meg.

Végül emlékezzünk meg arról, ami számunkra a legfontosabb, az írásban nem rögzíthető, szívünkben őrzött hagyatékáról, amelyet a természetfelettire irányuló tekintetben, hitében és emberségében láthattunk. Ezek a jó tulajdonságai mindig ismertek voltak, betegségében pedig még erősebb kontúrokkal jelentek meg. Tanári szobájában mindig találhattunk, egy-egy régi barátot, ismerőst vagy tanítványt, akikkel őszintén megosztotta a gondolatait. Nem szerette a kertelést, rögtön rátért a lényegre, amely mellett a teológia érvek mellett a szépirodalmi példákat is felhasználta. A lényegre és az egyszerűségre törekvés egész emberi magatartására jellemző volt. Nem szerette a feltűnést, munkáját lelkesen és szerényen végezte. Asztalán mindig verseskötetek voltak. Betegsége óta Babits és Kosztolányi verseit olvasta. A könyvek mellé karácsony előtt üdvözlő lapokat tettünk, amelyek felbontatlanul most ott találhatók. Hitünk szerint ezekre a jó kívánságokra nincs már szüksége. A Jó Pásztor, Aki meghívta őt, és küldetést adott számára megajándékozta már őt jóságával, szeretetével. (Beran Ferenc)

Forrás: http://ppke.hu, http://www.vaciegyhazmegye.hu,magyarkurir.hu