Interjú

A becsületes bérlők jól járnak

Bense Zoltán: A lakásbizottság tagjai jó munkát végeznek!

Sajnos a magyar lakosság egy része nem teheti meg, hogy saját lakást vásároljon. Ők albérletekbe és önkormányzati bérlakásokba kényszerülnek. „Kiskunfélegyházán 450 – 500 önkormányzati bérlakást laknak. A megüresedő helyekre minden évben sokan pályáznak” – nyilatkozta a Félegyházi Közlönynek Bense Zoltán (Fidesz-KDNP), az önkormányzat lakásbizottságának elnöke.

– Komolyan gondolja, hogy a bizottság tagjai politikai hovatartozástól függetlenül, egytől-egyig jó munkát végeznek? Politikus ilyet ritkán mond.

– Lehet, de a mi bizottságunk munkáját nem jellemzik azok a késhegyre menő politikai csatározások, amikre leginkább kíváncsi a sajtó. Véleményem szerint, a félegyházi lakásbizottság tagjai, mind szociálisan érzékeny emberek, akik a tőlük telhető igyekezettel és jó szándékkal végzik a dolgukat. Vitáink persze vannak, de ezek szigorúan szakmaiak, és legtöbbször az önkormányzati ingatlanok hasznosításáról szólnak.

– Mi alapján döntik el, hogy kinek adják ki ezeket a bérlakásokat?

– Elsősorban a szociális helyzet és az illetékes Hatósági Osztályra benyújtott igények alapján bíráljuk el a pályázatokat.

– Ma az ország munkaerőpiacát erősen jellemzi a szürke- és feketegazdaság. Bárki írhatja azt, hogy ő szegény.

– Ennek kiküszöbölése miatt a lakásbizottság tagjai folyamatosan – úgymond – helyszínelnek. Minden év elején végigjárjuk az igénylőket. A bizottsági tagok mindenkit személyesen felkeresnek és elbeszélgetnek a leendő bérlőkkel. Mivel sok családhoz, vagy épp egyedül álló személyhez kell ellátogatnunk, ez a munka eltart egészen tavaszig. Márciusra elkészítjük azoknak a listáját, akiket a legesélyesebbnek tartunk arra, hogy a megüresedő lakásokat kivegyék. Ez a lista az új igénylők belépésével minden évben változik. Így, ha valaki tavaly mondjuk az ötödik helyen szerepelt rajta, idén kerülhet előrébb is, de akár hátrább is.

– Pontosan mire kíváncsiak, amikor a lakásért folyamodókkal tárgyalnak?

– Ne nevezzük ezt tárgyalásnak! Vizsgálódásunk arra irányul, hogy az illető személy, vagy család valóban rászorul-e arra, hogy az albérleteknél olcsóbb önkormányzati bérlakásokba költözzenek. Hangsúlyozom, sajnos nincs annyi üres lakásunk, mint amennyi rászorulóval találkozunk. Így aztán rangsorolni vagyunk kénytelenek. Ekkor sajnos arra is oda kell figyelnünk, hogy lehetőleg olyanok élvezzenek előnyt, akik feltehetőleg becsületesen fizetni fogják a bérleti díjat.

– Hogyan lehet ezt előre megállapítani?

– Nagyon nehezen. Sokáig vitázunk a bizottsági tagokkal ilyen kérdésekről, mire kialakul a közös álláspont. De elképzelni sem tudja, hogy mennyien vannak, akik korábban önkormányzati bérlakást kaptak, azután valamilyen oknál fogva nem fizették a lakbért, így mára több százezer forinttal tartoznak az önkormányzatnak! Ezek az emberek most azok elől veszik el a lehetőséget, akik korrektül fizetnének, és ugyanolyan jogon igényelnek bérlakást, mint a nem fizetők.

– Nem lehet őket kilakoltatni?

Természetesen több alkalommal volt rá példa már az én elnökségem idején is. A jelenleg érvényben lévő jogi szabályozás viszont nehézkes, bonyolult,az ügyintézés pedig hosszadalmas. A leghatásosabb megoldás az lehetne, ha az önkormányzat eladja az adós feje fölül az ingatlant. Ez viszont az önkormányzat amúgy sem gazdag ingatlanvagyonának csökkenését jelentené. Az idén majdnem éltünk ezzel a lehetőséggel, végül  kilakoltatás lett,majd felújítás következett. A lakást pedig piaci alapon adtuk bérbe.

– Eladták a helyi televízió volt stúdióját .

Mert azokat a lakásokat, amikben a televízió hosszú éveken át működött, időközben teljesen átalakították. Falakat bontottak el, a fürdőszobát megszüntették, és még sorolhatnám. A helyreállítás olyan sok pénzt emésztett volna fel, ami csak évtizedek múlva térül meg.

Mi lesz a sorsa a befolyt összegnek?

A pénzből a meglévő bérlakásokban felújításokat,kisebb javításokat tudunk véghezvinni

– Hogyan védik ki, hogy ne kerüljön még több krónikusan nem fizető a bérlakásokba?

– Ma már csak határozott, általában öt évre szóló bérleti szerződést kötünk a bérlővel. Így, ha a bérlő nem fizet, a szerződés lejártával köteles kiköltözni a bérleményből.

– És költözhet a helyére valaki más, mégis évente csak keveseknek jut lakás.

– Ez azért van, mert korábban az volt a gyakorlat, hogy határozatlan időre szóló bérleti szerződéseket kötött az önkormányzat. Így vannak, akik évtizedeket leélnek a bérlakásban. Ezt én személy szerint nem tartom problémának, hiszen aki rendszeresen fizeti a lakbért és a számlákat, azokat miért költöztessük ki? Miért kellene a becsületes embereket diszkriminálnunk? Azt lenne jó a törvénykezés szintjén megoldani, hogy a nem fizetőkkel szemben hatékonyan fel tudjunk lépni. Ezt a problémát viszont csak az Országházban tudják orvosolni.

– Mit tesznek helyi szinten, hogy javuljon a helyzet?

– Alaposan megvizsgálunk minden lakásért folyamodót. Szerencsére találkozunk nagyon felelősségteljes emberekkel is. A példa nagyon abszurd, de idén többen is voltak, akik sajnálkozva lemondtak a számukra kiutalt bérlakásról. Ők arra hivatkoztak, hogy távhős lakásba semmiképpen nem mennek, mert kiszámolták, hogy annak rezsijét nem bírnák fizetni. Ez egyfelől persze szomorú. Másfelől viszont örömteli, hogy az emberek felelősen gondolkodnak a sorsukról, és nem vállalnak olyan terhet, amit nem bírnának el.

– Számukra talán inkább szomorú. Mennyi pénzt fordít arra az önkormányzat, hogy fejlessze a helyi bérlakásokat?

– Nagyon keveset. Az üzleti alapon kiadott bérlemények bérleti díját és a városi költségvetés által biztosított tízmillió forint fölötti összeget. Ez sajnos nem elég arra, hogy minden lakást karban tartsunk. Ezért próbáljuk növelni az üzleti alapon kiadott lakások számát, hiszen azokból több a bevételünk, amit teljes mértékben a bérlakásokra fordíthatunk.

Solymosi Bertold (Félegyházi Közlöny)