Esély országunk újjáépítésére

Stumpf István: 166 egyéni helynél van a határ, amikor a Fidesz–KDNP az országos listáról kapott szavazatokkal elérheti a 258 mandátumot

Ha nem következik be valami egészen váratlan esemény, akkor jó esély van arra, hogy a Fidesz–KDNP megszerezze a kétharmadot – mondta el a lapunknak adott interjúban Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, az első polgári kormány kancelláriaminisztere.


- Miképpen értékeli a Fidesz–KDNP első fordulós eredményét?
– Történelmi sikert ért el a polgári tábor. A Fidesz egy hosszú út végére ért, amelyen 1994-ben indult el Orbán Viktor, amikor is azt érzékelte, hogy a jobboldal szétesett az első szabadon választott, „kamikaze” kormány után. Akkor azt kellett végiggondolni, hogyan lehet a polgári erőket újjászervezni, hogy kialakuljon egy intellektuális erejében, társadalmi beágyazottságában, gazdasági hátterében, médiareprezentációjában, nemzetközi kapcsolatrendszerében olyan erős polgári, konzervatív, kereszténydemokrata tömb, amely fel tudja venni a versenyt a negyvenéves történelmi előnyt élvező baloldali blokkal. Világosan látszott, hogy akkor lehet versenyképes politikai erőt létrehozni, hogy ha erős integráció jön létre, szemben a kelet-európai trendekkel, hiszen a térségben a jobboldal felszalámizása komoly baloldali stratégia volt. Sok vita volt ennek a stratégiának a helyességéről, arról is, hogy hasznos-e „egy a tábor, egy a zászló”-t emlegetni, de az az elképzelés, hogy létre kell hozni egy ilyen erős centrumot, egy jobbközép, polgári tömörülést, sikeres vállalkozásnak bizonyult. Ez a választás ennek a folyamatnak a végére tett pontot, és megnyitotta az esélyt Magyarország újjáépítésére.

– Azért más politikai szereplők is kellettek ehhez a sikerhez.
– Valóban, a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ húsz év után kiesett a parlamentből. Bekerült ugyanakkor két új erő, a Jobbik és az LMP. Ebből is látható, hogy teljesen új helyzet állt elő.

– Ha a baloldal az elmúlt nyolc évben nem kormányoz összességében ilyen dilettáns módon, akkor is ennyire fölényesen nyerhetett volna a polgári tömb?
– Sok minden játszott közre abban, hogy ez sikerülhetett a Fidesznek: kellett például egy határozott, karizmatikus vezető, aki világosan és időnként keményen érvényesítette a maga stratégiáját, átszervezte a pártot, és tanult a 2002-es vereségből.

– Ez utóbbihoz miért kellett nyolc esztendő?
– Az előző négy évben is tanult Orbán Viktor: a Fidesz átszervezése, a választási mobilizáció kiépítése, a terepmunka fontossága már ekkor világos volt, de 2006-ra még nem értek be ezek a lépések. Ráadásul Gyurcsány Ferenc azzal a taktikával, hogy elhazudta az ország valóságos helyzetét, olyan helyzetet teremtett, hogy a megtévesztett szavazóknak nem volt nehéz rá voksolniuk. Ezzel szemben mostanra egyértel­műen kiderült, hogy a szociálliberális kormányzás tönkretette az országot. A Fidesz jelenlegi elsöprő győzelmében fontos szerepet játszott az elmúlt évek rendkívül sikertelen kormányzása, amely mély morális, szociális és gazdasági válságba taszította az országot.

– Milyen jövő áll az MSZP előtt?
– A kutatásaink azt mutatják, hogy a fiatal generáció oldaláról lényegében nincsen utánpótlása a szocialista pártnak. A 18–29 évesek körében az MSZP most csupán öt százalékot tudott elérni. A nyolc évig regnáló erő a rossz és hiteltelen kormányzás miatt a hagyományosan baloldali körzetekben is meggyengült, így a felmérések azt mutatják, hogy a szocialista párt visszaszorult egy nem túlságosan erős nyugdíjas-inaktív érdekvédő szervezetté. A szocialisták háza táján nem véletlenül vetődik fel újra meg újra, hogy miképpen lehetne megújítani a baloldalt. Az előző években viszont éppenséggel hiteltelenítette az MSZP-t az a neoliberális gazdaságpolitikai irányvonal, amelyet Gyurcsány Ferencnek folyamatosan, persze változó hatékonysággal sikerült a pártjában érvényesítenie. Látható, hogy az új baloldal megteremtése még várat magára. Pedig a kormányzáshoz szükség lenne egy hiteles baloldalra, amely meghatározott értékek mentén, nagy támogatottsággal partner tud lenni az ország konszolidálásában.

– Az MSZP által az első fordulóban elért csaknem húszszázalékos eredmény és az a tény, hogy a Jobbik végül lemaradt a szocialisták mögött, kinek kedvez, Mesterházy Attilának vagy Gyurcsány Ferencnek?
– Ez az eredmény azért súlyos vereség. Persze még súlyosabb lett volna, ha Budapesten nem sikerül a szocialistáknak komoly pozíciókat megtartaniuk. Mindazonáltal a párt és a baloldali kormányzás kudarca elsősorban Gyurcsány Ferenc nevéhez kötődik. Mesterházy Attiláról a kampány ideje alatt nem lehetett eldönteni, hogy pontosan mit képvisel, hiszen olykor egy új identitást kívánt megjeleníteni, olykor gyurcsányi módon gyalázta a Fideszt, olykor pedig arra hivatkozott, hogy Bajnai Gordon vezetésével sikerült elkerülni az ország teljes bedőlését. Ha Mesterházy április 11. éjszakáján tudatosan állított fiatalokat maga mögé, azzal azt is üzenhette, hogy a következőkben szeretné a pártot kézbe venni.

– A most felálló MSZP-frakció mintegy felét ugyanakkor Gyur­csány Ferencnek elkötelezett politikusok alkothatják.
– Valóban, a listás befutó helyekre eleve így válogatták össze a pártembereket. Ne felejtsük el azt sem, hogy Mesterházy Attilát kompromisszumos figuraként választották ki a miniszterelnök-jelölti posztra. Azt sikerült elérniük eddig a szocialista vezetőknek, hogy ne essen szét a pártjuk, de ez még benne van a pakliban. Elképzelhető, hogy Gyurcsány Ferenc megpróbál visszatérni a párt, illetve a frakció élére, de annyira hozzá fűződnek a nagy kudarcok, hogy újra vele az élen nehéz lenne az MSZP megújításáról beszélni. Egy várható belső küzdelem végén Gyurcsány el is hagyhatja a pártot, és „a demokratikus chartás” bázison szervezhet egy új szociálliberális formációt. Bár a baloldali mozgalomtörténet arra figyelmeztet, hogy aki elhagyja a pártot, az vesztő pályára kerül.

– A Fidesztől balra állván, a Lehet Más Politika (LMP) felveheti a balos színezetű centrumpárt szerepét?
– Ez nyitott kérdés. Az LMP sikerét egyrészt az hozta, hogy a fiatalok, főként a 18–29 évesek körében áttörést ért el, hasonlóan a Jobbikhoz. Az LMP-nek 17–18 százalékos a támogatottsága az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek között. Másrészt Budapesten és az agglomerációban szerepelt rendkívül jól a Lehet Más a Politika, jórészt elárvult SZDSZ-szavazókat megnyerve. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az LMP olyan helyen is jó eredményt ért el, például Pécsett, ahol az SZDSZ-nek az előző választásokon ez már nem sikerült. Jellemzően egyébként az egyetemi körzetekben ért el áttörést a politikaielit-ellenességet – a Jobbikhoz hasonlóan, bár más módszerekkel – meglovagoló „zöldmezős” párt.

– Kövér László szerint kérdés, hogy az LMP úgynevezett zöldpártként az SZDSZ rossz, szélsőséges hagyományainak a folytatója vagy a magyar liberalizmus megújítója lesz-e.
– Meglátjuk, mennyire tudják meg­őrizni önálló arculatukat, elkerülve a szocialisták csapdáit. Az LMP vezérkarának nagy részére azért jellemző a közös szocializáció, amely részben a Védegylethez vagy a Critical Mass mozgalomhoz, részben a Humanista Párthoz, részben pedig valóban az SZDSZ „környékéhez” köti őket. Mindenesetre kiforratlan még az ideológia arculata az ökopártnak, sem az eredői, sem a várható lépései nem egyértelműek. Egyébiránt viszont a Fidesznek újra érdemes lesz kiemelt figyelmet fordítania a fiatalabb korosztályokra, a mostani eredményekből kitűnik ugyanis: az ifjabb generációból a Jobbikra és az LMP-re összesen bizony szavaztak annyian, mint a Fidesz–KDNP-re. Ráadásul az előző választásokhoz képest a fiatalok még sosem mentek el ennyien voksolni, mint most, ami az új generációk növekvő részvételi igényéről is tanúskodik.

– Ön néhány hónappal ezelőtt úgy nyilatkozott: nem egyértelmű még, hogy a Jobbik radikális vagy szélsőjobboldali párt. Miképpen értékelhető a harmadik helyezett Jobbik szereplése és jelenlegi vonalvezetése?
– Körülbelül két hónappal ezelőtt valami eltört: a Jobbik vezetői, az élen Vona Gáborral, olyan lépéseket tettek, amelyek igen határozottan elvitték a pártot a túlzott, szélsőségekbe hajló radikalizmus irányába. Erre példa az, amikor is a Fideszt azzal támadták, hogy nagykoalícióra törekszik az MSZP-vel. A Jobbik ugyanakkor a jogállamiság kereteit hol tiszteletben tartja, hol nem, miközben a szóhasználatában is fellelhetők szélsőséges elemek. Ráadásul a sajtó egy része az elmúlt hetekben sorra tárta fel azokat az ügyeket, amelyekből kiderült, hogy a Jobbik meghatározó politikusainak jó része korántsem makulátlan előéletű, vagyis a párt erkölcsi talapzata jelentősen erodálódott. Mindez sok hezitáló szavazónál kiverte a biztosítékot, így ezen bizonytalanok nagyobb része a Fidesz–KDNP-t, kisebb része pedig az LMP-t választotta. Vona Gáborék végül nem is értek el olyan eredményt, mint amire számítottak. Ugyanakkor azzal, hogy parlamenti erővé vált, a Jobbiknak döntenie kell, hogy masírozó-akcionista nemzetmegváltó mozgalom marad, vagy professzionális nemzeti radikális párt lesz.

– Megszerezhető a kétharmad?
– Nagyon úgy néz ki, hogy igen. A kétharmados többséghez az Országgyűlésben 258 mandátumra lenne szüksége a polgári tábornak. Mandátumszámításaink azt mutatják, hogy ha maradnak az első fordulós erőviszonyok, akkor legjobb esetben 264 parlamenti helyet szerezhet a Fidesz–KDNP. Ha hat helyen más párt jelöltje szerez mandátumot, akkor is biztonsággal számíthat a 261 mandátumos, kétharmados többségre. Modellszámításainkból az derül ki, hogy 166 egyéni helynél van az a határ, amivel az országos kompenzációs listáról kapott öt mandátum révén így is elérheti a 258 mandátumot. Bár most a győztesre szavazás tűnik az uralkodó széliránynak, nyilván a vesztésre állók mindent megtesznek azért, hogy fordítsanak az eredményeken.