Zarándoklat

Kicsinyke lángok,ha összefognátok,lángba borítanátok a világot

Csendes kis falucska Erdélyben; a Székelyföldön, a Kissomlyó- hegy lábánál: Csíksomlyó. A Székelyföld és a székely nép történetében mégis óriási jelentőségű volt mindig, és ma is az. Kiskunfélegyházát Bense Zoltán, Gyenes Attila, Kiss Gábor és P. Wolowicz Adam SVD. atya képviselte. Az idén már 4. alkalommal tettük meg a Székelyudvarhely és Csíksomlyó közötti több mint 60 km-t. Zarándokutunkat a Magyar Nemzetért és a Családokért ajánlottuk fel. A másfél napos zarándokúton sok mindent végig tudott gondolni az ember. Megérezhettük az időjárás viszontagságait – gyalogzarándoklatunk során napsütésben,szakadó esőben, hóesésben , nulla fok közeli hőmérsékleten felkaptattunk a Hargitára. Másnap,teljesítőképességünk határán megérkezve a Somlyó hegyhez, minden fáradtságunk elszállt.

„Nekünk össze kell fogni! Mert nem vette le rólunk a Magyarok Nagyasszonya a kezét!”

A zarándoklat valódi értelme: nem szenzációt, érdekeset kell várni a búcsútól, hanem kegyelmet, segítséget a hitélet megújításában, az elveszített boldogság és lelki béke megtalálásában.

„Mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk" – mondotta dr. Bábel Balázs Érsek.

A szentmise felemelő volt és éreztük a Nemzetünk együvé tartozását, a lelki közösséget határon túli társainkkal.

A szentmise végén, az áldás után a Pápai- , a Magyar-, a Székely- és a régi Székely Himnuszt; az „Ó, én édes Jó Istenem”  kezdetű fohászt énekeltük el közösen.

Bízunk abban, hogy új lelki alapokon formálódik és épül tovább testvérvárosi kapcsolatunk Koronddal.