„Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny”

 „Tartalmas, élményekben gazdag szellemi kirándulásra hívja az Olvasót a Börzsöny éles gerincekkel, szűk völgyekkel tagolt és megszakítatlan erdőrengeteggel borított hegyvidékére.” – így kezdődik a könyv fülszövege, mely egy régóta áhított igényt kísérel meg betölteni.

Az Ipoly Erdő Zrt. kiadásában 2014 októberében jelenik meg a „Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” című tájmonográfia. A 2000 példányban kiadott kötet összesen 600 oldalnyi terjedelemben mutatja be hazánk egyetlen, települések által megszakítatlan erdőrengetegével borított, vadregényes hegyvidékét. A könyv fókuszában mindvégig a hegytáj legjellemzőbb természeti értéke, az erdő áll.

                A Börzsönyről eddig nem született azt tájegységként bemutató, részletes kiadvány. A kötet sok évtizedes hiányt igyekszik pótolni az élő és élettelen természet részletes bemutatásával, valamint az őstörténettől napjainkig lezajlott történelmi események, társadalmi, gazdasági változások feltárásával. Külön értéke, hogy ezeken túl, a hegység és az itt élő emberek kulturális örökségét is felvillantja, a néprajzi értékektől kezdve a műemlékekig.

                A kiadvány három éven keresztül készült. Szerkesztési elveinek fő vezérfonala a nagy múltra tekintő hazai tudományos ismeretterjesztés újra felélesztése volt. Az egyes fejezetek megírására a szerkesztők a különböző szakterületek neves hazai képviselőit, tudósait kérték fel. Összesen 35 szerző dolgozott a monográfia megírásán, melynek egyes fejezeteit a helyi erdész szakemberek is jegyzik.

                A kötet három nagy fejezete – Természet és Táj, Ember és Táj, a Börzsöny felfedezése – egymásra épülő szerves egységet alkotva, a legkorszerűbb ismeretek segítségével, komplexen igyekszik bemutatni a hegyvidéket.

                A kötet szerkesztői, a magas fokú tudományos igényesség mellett mindvégig törekedtek a közérthetőség és az olvasmányosság megőrzésére. A monográfia a legfrissebb tudományos eredményeken túl számos eddig nem publikált újdonságot, egyedi érdekességet, képi illusztrációt tartalmaz.

                A kötet külön értéke a minden egyes fejezetnél megtalálható részletes irodalom- és forrásjegyzék, mely az egyes témák iránt érdeklődők további elmélyülését kívánja szolgálni.

                A monográfia igényes és tartós nyomdai kivitelben, korszerű technikai szerkesztés mellett, gazdag illusztrációs képanyag felhasználásával készült el, teljes színes formában.

                A könyv egyaránt szól a nagyközönségnek, a Börzsöny laikus szerelmeseinek és a szakembereknek, miközben tartalmas olvasmányt és korszerű tudásanyagot nyújt, valamint kedvet ébreszt a még elmélyültebb ismeretszerzéshez.

                A kiadó, a szerkesztők és a szerzők legfőbb célja, hogy a hiánypótló Börzsöny tájmonográfia minél szélesebb körű olvasó közönséghez juthasson el, minél többen forgathassák haszonnal, ezáltal teljesítve be a kötet megszületésének küldetési célját.

Forrás:http://www.ipolyerdo.hu

A nagy Börzsöny-könyv

A fővároshoz közeli fekvése, valamint paradox módon ehhez képest összefüggő vadon-jellege miatt a Börzsöny sokunk számára több mint egyszerű "kedvenc túrázóhely". Nem akarok nagy szavakat használni, illetve nyugodtan használhatok, hiszen, aki volt már ott, az többnyire tudja, miről beszélek, aki meg nem volt még igazán a Börzsönyben, annak hiába is magyarázná az ember. Szóval a Börzsöny kicsit olyan, mint egy szent hely, a hegység belsejében iszonyatos a csend, és alig találkozni emberrel. Hihetetlenül el lehet szakadni a stresszes, városi mindennapoktól akár egynapos túra alatt is. Természetesen, aki át akarja élni ezt az élményt, az sürgősen felejtse el a Királyrét-NHH-Csóványos slágerútvonalat, hiszen ott rengeteg az ember, és egy részük kocaturista.

Szóval szent hely, és a története is pont ilyen. Drámai. Vulkáni robbanás, beszakadt kaldera (persze majd az új könyvből megtudjuk, mi a kurrens tudományos álláspont), bronzkori harcosok, akik sáncvárakat emeltek, és barbár germánok, akik innen riogatták a római limes katonáit. A Pilis kultúrtáj királyi palotákkal és kolostorokkal, a Mátra tele van üdülőkkel, és autóval is könnyen megközelíthető, a Bükk már keményebb dió, de a kis szintkülönbségek a fennsíkon belül szelídebbé teszik arculatát. Egyszóval a Börzsönybe van miért beleszerelmesedni.

És most itt a Nagy Börzsönykönyv, amelynek címe: Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny. 600 oldal csak erről a hegységről, igazi csemege a fanatikusoknak. Azt írják a könyv ajánlójában, hogy hiánypótló, pedig ennél sokkal több. Ez egy hihetetlenül jó ötlet, ami teszkógazdaságos világunkban nagyon ritka.

A Börzsönyről eddig is jelentek már meg informatív könyvek, kezdve a monográfia-jellegű Antalffy Gyula kötettel (1957) a Magyar Tájak sorozatból, egészen a számos turistakalauzig '30-as évektől az '50-es, 60-as 70-es éveken keresztül napjainkig). De ezeknek mind egy kicsit más volt a funkciója. Ezekben nem lehetett bő lére eresztve börzsönyözni, hiszen egy túrakalauz például el kellett hogy férjen a hátizsák zsebében.

De nemcsak erről van szó. A tudomány állása is rengeteget változott időközben.

600 oldal, 4 év munka, impozáns szerzőgárda. Tényleg ünnep ennek a kötetnek a megjelenése. 3 nagy egységre oszlik: Természet és Táj, Ember és Táj, a Börzsöny felfedezése címűekre. Ebből nekem a harmadik cím a rejtély, vajon mit takarhat, de egy okkal több, hogy lecsapjak a monográfiára. Ami a legfontosabb, hogy bármilyen csúnya szó is a monográfia, ez a könyv mégsem szigorúan a tudományos élet számára szól, hanem a nagyközönségnek. Nyelvezete érhető és érdekfeszítő, valamint számos fotóval és képpel illusztrált.

Az ára 4938 Ft, ami egyébként egyáltalán nem drága, ha azt vesszük, hogy manapság minden ponyva 3000 Ft-nál kezdődik, és itt mégiscsak egy 600 oldalas igényes munkáról van szó. (Összehasonlításképpen: az egyszerzős Závada-regény 632 oldal, és 6990 Ft, képek nélkül, és nem is feltétlenül időtállóbb olvasmány.)

Forrás:http://vosatka.blog.hu

Az utolsó hegycsúcs

Erőss Zsoltra emlékezett Bense Zoltán

– Erőss Zsolt már az égi 8 ezreseket járja. Bense Zoltán jóvoltából ma mégis közöttünk volt – zárta Kállainé Vereb Mária Az utolsó hegycsúcs című előadást február 13-án, a Petőfi Sándor városi könyvtárban. A vetítéssel egybekötött megemlékezésre zsúfolásig megtelt a terem. Nem véletlenül Kiskunfélegyházán tartotta legtöbb előadását a népszerű hegymászó…

Ezt az előadást az eredeti tervek szerint Erőss Zsolt tartotta volna.  Ezért mondta Bense Zoltán, a sporttárs és barát: „bárcsak ne tartanék ma előadást!”

De tartott. Tisztelettel emlékezőt, a hős és a felelőtlen kalandor szélsőségeitől egyaránt mértéktartón távolmaradót. Beszélt az emberről, a családapáról, a férjről, a hegyek, csúcsok szerelmeséről. És az utolsó kihívásról.  

A 8586 méteres Kancsendzönga az egyik legnehezebben elérhető hegycsúcs, amelyet a világ harmadik legmagasabb csúcsaként tartanak számon. Amikor Erőss Zsolt eldöntötte, hogy első magyarként kísérletet tesz a meghódítására, meghirdette az „Üzenet a csúcsra” kezdeményezést. „Ez alkalommal szeretném, ha a csúcs mindenki számára elérhető lenne, még ha egyelőre virtuálisan is. Minden feladat, minden kihívás erőt és kitartást kíván tőlünk az életben, legyen szó a legegyszerűbbnek tűnő dologról, mondjuk arról, hogy felkeljünk reggel korán, vagy arról, hogy elkezdjünk sportolni, vagy, hogy elvégezzünk egy iskolát, egészen addig, hogy felépüljünk egy betegségből, vagy megnyerjük a megyei focibajnokságot, esetleg összespóroljunk egy külföldi útra a vágyott országba. Mindenkinek volt már, vagy éppen van ilyen célja és küzdelme.” – szólt a felhívás, mintegy rámutatva: nincsenek kicsi és nagy célok.

Az Üzenet a csúcsra Facebook oldalon összegyűjtött egyéni és csapat célokat, fogadalmakat, kívánságokat egy pendrive-on valóban magával vitte Zsolt a csúcsra, hogy – így fogalmazott – „A mozgalom segítségével bárki láthatja, hogy nincs egyedül, hogy mindannyiunknak vannak vágyai, amelyeket el akarunk érni, csak tenni kell értük.”

A pendrive – tudtuk meg Bense Zoltántól – feljutott a csúcsra, azonban – a tervvel ellentétben, miszerint fennmaradt volna a hegyen – Zsolt átadta azt az olasz mászónak, Mario Vielmonak, ő pedig az alaptáborba leérve visszaadta Kollár Lajosnak, a magyar expedíció vezetőjének. Végül Zsolt felesége, Sterczer Hilda kapta meg az adathordozót.

Az előadáson Bense Zoltántól további részleteket tudott meg a hallgatóság az expedícióról, és annak tagjairól. Így például a fiatal és rendkívül tehetséges Kiss Péterről, aki két év alatt hódította meg az Alpok összes négyezresét (ez összesen 82 hegycsúcsot jelent). S bár Péter azelőtt sosem járt 8000 méter felett, Bense Zoltán szerint minden tekintetben felkészült és alkalmas volt a Kancsendzönga meghódítására. Az egyetlen hiba – legalábbis szakmai szempontok szerint mérve – amit Kiss Péter elkövetett, amikor ereszkedés közben visszafordult segíteni a lemaradó Erőssnek. Ahogy az előadó fogalmazott: az ilyen helyzetre nem volt felkészítve a fiatal hegymászó, mivel 8 ezer méter felett ezt mindenki magától értetődőnek tekinti. Igaz, az érvek megváltoznak amint emberi, baráti, mester-tanítvány nézőpontból közelítjük meg a kérdést.

Bense Zoltán előadása – képpel, videókkal illusztrálva – egy különleges világba nyújtott betekintést. Oda, ami a kívülálló számára fenségesen gyönyörű, de ijesztő is egyben. Ahol a hideg, a hó az úr, ahol a táborokban a sátor a hegymászók otthona, ahol szigorú szabályok uralkodnak, és a legapróbb tévedésért, szabálysértésért is súlyos árat kell fizetni. Ahol az ember a legutolsó tartalékait is mozgósítja néhány frenetikus pillanat: a csúcsra jutás reményében. Fanatizmus? Elköteleződés? Kitartás? Hétköznapi elmével felfoghatatlan az a végtelenül sok áldozat, lemondás, fájdalom, amit ezek az emberek zokszó nélkül vállalnak. Ilyen volt Erőss Zsolt és Kiss Péter is, akik abban a tudatban haltak meg, hogy meghódították a csúcsot. Az utolsót.

Több száz év után újra Székelyföldön alapít kolostort a pálos rend

A szerzetesház felszentelését január 26-án tartják Hargitafürdőn, a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálja.

„A remény lelkületében zajlanak az előkészületek, hiszen ha Isten kegyelméből sikerült a rendnek újra letelepednie itt Székelyföldön, akkor bízunk benne, hogy az Ő kegyelméből hivatások is lesznek, és meg is tudunk maradni a térségben” – fogalmazott a rendhagyó eseménnyel kapcsolatban Balla Barnabás atya, aki a Szent István névre felszentelendő pálos kolostor egyik lakója lesz. A hargitafürdői kolostorban szolgáló pálos szerzetes kiemelte, hogy ezzel új fejezet kezdődik a rend életében.

Bevallása szerint a kolostoralapítás öröme mellett egy kis félelem és izgatottság is lakik bennük. „Arra törekszünk, hogy tökéletesen tudjuk végrehajtani mindazt, amit a Jóisten kér tőlünk. Másrészt hatalmas öröm van a szívünkben, mert jó látni, hogy van igény arra, hogy az emberek meghallgassák az Úr üzenetét” – magyarázta az atya, kiemelve, hogy a helybéliek, illetve a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia is nagyon sokat segít a nem mindennapi esemény zökkenőmentes lebonyolításában.

Az atya újfent hangsúlyozta, hogy tudomása szerint a hargitafürdői lakosok több évtizede imádkoznak azért, hogy legyen saját papjuk, a kolostoralapítás révén ez az igényük teljesül. „Néhány éven keresztül helyi plébánosként tevékenykedett László Rezső atya, az ő munkásságának a gyümölcse, ami itt van. A csíkszeredai esperes-plébános, Darvas Kozma József atya által felújíttatott templom és felépíttetett új plébánia megtelt élettel, ugyan nem mindig látható, de azért gyakran megtapasztalható, életrevaló közösséggel” – nyomatékosított Barnabás testvér, hozzátéve, hogy természetesen az azelőtti szolgálatot ellátók is hozzájárultak ehhez. Bevallása szerint néhány héttel ezelőtt megtörtént letelepedésük óta a helybeliek nagyon kedveseknek, segítőkészeknek bizonyultak. „Nagy várakozás van bennünk itteni létünkkel kapcsolatban” – mondta Barnabás atya.

Mint arról már beszámoltunk, a pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – definitórium – élén P. Izydor Matuszewsky generálissal, Lengyelországban határozott úgy, hogy a magyar tartomány pálosai Erdélyben kolostort alapíthatnak. A hargitafürdői templomot és plébániát a Szent Kereszt plébánia bocsátja a szerzetesek rendelkezésére, a Szent István közösségi házat pedig a plébániával közösen használhatják majd a pálosok. A pálos rend egyébként az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer pálos élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség/Magyar Kurír

Közelebb Istenhez

– Egyszer aztán mégiscsak úgy döntött, hogy filmet forgat Pablo atyáról. Miért?

– Úgy gondoltam, ha a vele való találkozás engem arra késztet, hogy jobb életet éljek, akkor mindenkivel ez fog történni, aki megnézi a filmet. És az a tapasztalatom, hogy ez így is van. Az utolsó hegycsúcs megnézése után az emberek nem a filmről beszélnek, hanem önmagukról. Amikor a honlapunkon elérhetővé vált a hozzászólás lehetősége, az első héten azt írta nekünk valaki, hogy miután megnézte a filmet, másnap felkereste az apját, akivel tizenhat évig nem beszélt. Akkor azon gondolkoztam: a filmem melyik része szól az apádról és rólad? Nincs benne ilyen. Ezernyi hasonló esetet tudnék mondani. Negyven olyan fiatalembert ismertem meg, akik a film hatására döntöttek a papi hivatás mellett. Több, romokban heverő, megoldatlan házasság rendeződött már szintén a filmnek köszönhetően. Amikor azt hallom, hogy kilenc-tíz éves gyermeküket keresztelik meg emberek, vagy amikor egy bárban valaki odajön hozzám azzal, hogy tizenhat év után meggyónt, miután egy ismerőse javaslatára megnézte a filmet, azt kérdezem magamtól: van olyan része Az utolsó hegycsúcsnak, ami erről szól? Nincs, de az egész film azt üzeni, hogy miért nem helyezed Istent az életed középpontjába, ahogyan Pablo tette. Ez nem egy papoknak vagy papokról szóló film. Az utolsó hegycsúcs Istenről szól. Amikor készítettük, nem írtunk forgatókönyvet, hanem öntapadós jegyzetlapokra feljegyeztük Pablo négy legjellemzőbb tulajdonságát, és odaragasztottuk a számítógép képernyőjének aljára. Azt akartuk, hogy a film olyan legyen, mint ő volt. Szóljon mindenkihez, hiszen Pablo is minden emberért élt. Nem csupán az értelmiségieké, a keresztényeké, a hívőké volt, hanem mindenkié. A második szempont az volt, hogy vicces legyen, mint Pablo, akivel együtt nevettek az emberek. A harmadik célkitűzésünknek azt tartottuk, hogy a film legyen egyszerű, hiszen Pablo sem volt különleges, bonyolult személyiség, hanem egy mindennapi ember. A negyedik szempont pedig az volt, hogy a film Istenhez vigye közelebb az embereket, ahogyan Pablo is hozzá vezette őket. Ha egy pap saját magához vonzza az embereket, akkor a semmibe vezeti őket. Ám ha Istenhez vezeti őket, akkor valóban pap. Úgy gondoltuk tehát, hogy a filmnek nem Pablo életéhez kell közel vinnie minket, hanem önmagunkhoz és Istenhez.

– Most az alkotás sikerét boncolgatjuk, jóllehet a legelején – merthogy színészként is megjelenik a filmben – éppen azt mondja: a filmvilág szakértői azt állították, hogy ha keresztre feszít egy papot, sikere lesz, ellenben ha pozitív színben tünteti fel, akkor magát feszítik keresztre. Így történt?

– Gyakori előítélet, miszerint ha elismered, hogy szereted Istent, Krisztust vagy a katolikus egyházat, abból problémáid adódhatnak. A tapasztalatom azonban ennek éppen az ellenkezőjét igazolja: sok olyan ember, aki korábban ateistának, agnosztikusnak vagy nem hívőnek tartotta magát, most templomba jár. Ennek az az oka, hogy minden egyes szív arra teremtetett, hogy megtalálja és megélje az igazságot. S ha jól be is csomagolod, el is rejted magadban a szépségre, igazságra, jóságra való vágyadat, attól még a szíved továbbra is ezt akarja. A film elején elhangzó mondat eredetileg egy spanyol filmforgalmazó véleménye. Ő még e megjegyzés nélkül látta a mozit, később döntöttem úgy, hogy ez lesz a kezdőmondat. Nem azért mondta ezt, mert nem tetszett neki a film, hanem azért, mert kétségei voltak, hogy milyen sikerrel fogja tudni forgalmazni ezt a filmet, ha ilyen kendőzetlenül beszélek benne Istenről. Azt javasolta, inkább rejtsem el egy picit: beszélhetek olyan értékekről, mint a szabadság, a család, a boldogulás vagy a természet, de Istenről nem, mert az megrémíti az embereket. Erre az kérdeztem: hogyan rémítheti meg Isten az embereket, ha ő a tisztaság és szeretet?! Egy dühös isten, aki minden hibát és bűnt feljegyez, valóban rémisztő lehet, de Isten nem ilyen.

Agonás Szonja  (Új Ember)