Istenhez tért a jó zarándok

Megjelent: 2016. február 22. hétfő Írta: Bense Zoltán

Hívek ezrei rótták le kegyeletüket vasárnap délután Botár Gábor, a Kis Szent Teréz Plébánia első plébánosának ravatalánál.

 

 

 

 

Bizonyára ritka, hogy az elhunyt búcsúztatása közben a lelkészek hangja többször is elcsuklik a gyász fájdalmától. Vasárnap azonban családtagtól, paptestvértől, tanítótól, példaképtől, baráttól és az idősebb papok reménységétől búcsúztak az egybegyűltek. Botár Gábor atya – sokaknak baráti szeretettel csak Páter –, a Bethlen-negyedi Kis Szent Teréz Plébánia alapító papja életének 51., papságának 27. évében, 2016. február 18-án tragikus hirtelenséggel vesztette életét és tért meg a Mennyei Atyához, a búcsú fájó hiányát ültetve több ezer szerető híve lelkébe.

Bizakodó, biztató üzenetek, majd a gyász szülte gondolatok, a feltámadás reményétől csengő búcsúszavak, keresztelői, esküvői és Gábor atyáról más ünnepek alkalmával készült fotók lepték el a világhálót. Mindenki, aki szerette, tisztelte a közösségformáló és -gyarapító, mindig vidám plébánost, saját módján próbálta kifejezni háláját mindazért, amivel őt gazdagította.

 

Ezrek búcsúztak a Pátertől

Botár Gábor koporsója vasárnap délután három órakor, harangszóval érkezett meg Székelyudvarhelyre, az ő fáradozásai árán felépült Kis Szent Teréz Plébániatemplomhoz. A gyászoló hívek és paptestvérek este tízig róhatták le kegyeletüket a Páter ravatalánál, melyet az oltár előtt állítottak fel – ott, ahol a nagyböjti időszakban a Szent Sírt rendezik be.

 

A gyászszertartás első mozzanatára, délután három órára annyi gyászoló gyűlt össze, hogy nemcsak a templom, a templomkert és az előtte lévő parkoló, de még a szomszédos lerakat parkolója is megtelt. A templomból kiszorultak hatalmas kivetítőn követhették a ravatalra helyezés szertartását, a Te Deum, illetve a rózsafüzér imádkozását, valamint a Páter lelki üdvéért végzett imádságot.

Kedvenc versével mondtak köszönetet

Csaknem ugyanannyian voltak jelen a délután fél hétkor megkezdett szentmisén, amelyet Botár Gábor atyáért ajánlottak fel. A szertartás során Kovács Sándor, a kolozsvári Szent Mihály arkangyal plébániatemplom főesperes-plébánosa (korábban a székelyudvarhelyi Szent Miklós Plébániatemplom főesperes-plébánosa) búcsúztatta Isten alázatos, elhivatott szolgáját, a vidám, erőt sugárzó barátot, a lelkes búcsújárót, s nem mellesleg azt a fiatal papot, akinek primiciáján jelen volt. Hangja többször elcsuklott, amíg rá emlékezett papi jelmondatával, illetve a Páter egyik kedvenc versével, Erdélyi József Reggel című költeményével. Biztatóan úgy fogalmazott, a jó búcsújáró csak egy számunkra felfoghatatlan zarándoklatra indult.

 

A szertartás lebonyolításában több paptestvére is segédkezett, mindannyian fájdalommal búcsúztak szeretett társuktól. Az ifimiséket felemelő énekkel fűszerező Hálaluja zenekar tagjai erre az alkalomra feketébe öltöztek – az egyetemisták közül is sokan hazatértek, hogy méltóképp tisztelegjenek Gábor atya emléke előtt. Kedvenc énekeit választották ki az alkalomra, s a hatás nem is maradt el: a jelenlévők egész mise alatt könnyeikkel küszködtek.

Buszokkal a temetésre

A Pátertől végakarata szerint még hétfőn délután négy óráig búcsúzhatnak a hívek a Kis Szent Teréz templomban, öttől szentmisén imádkoznak lelke üdvéért. Ezt követően földi maradványait szülőfalujába, Csíkszentgyörgyre viszik, ahol kedden déli 12-kor helyezik örök nyugalomra. A temetésre buszokkal szállítják az udvarhelyszéki híveket, ezekre hétfő déli egy óráig lehet helyet foglalni. A hozzátartozók kérése, hogy koszorúk helyett a hívek imádsággal tisztelegjenek Gábor atya emléke előtt. A koszorúmegváltásból származó összeget szegény gyerekek megsegítésére ajánlják fel.

 

 

 

 

 

Erdélyi József: Reggel

Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyült a fán.
Sárgarigó, huncut rigó, azt fütyülte, hogy élni jó;
Hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek,
Sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át.
Fenyőre szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan,
Hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép,
Ha fogják az ember kezét...

Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap; megyek magas fenyők alatt;
Kezemet fogja holt apám, s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó, hogy élni szép, hogy élni jó;
De halni szebb és halni jobb, s én mosolygok és meghalok...

 

 

Forrás: http://uh.ro/itthon/tarsadalom/24336-istenhez-tert-a-jo-zarandok

 

Share
comments
Találatok: 2840

Kiskunfélegyháza 2. számú választókerület