Bense Zoltán

Köszönetnyilvánítás

Hálás szívvel mondunk köszönetet a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, a Rákóczi utca lakóinak, a félegyházi és kemencei barátoknak, a polgármester uraknak, Ági munkatársainak, osztálya tanulóinak, a tanulók szüleinek, a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium dolgozóinak, tanulóifjúságának, a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium dolgozóinak, a volt tanítványoknak, a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatika, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék oktatóinak, a Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal dolgozóinak. Mindazoknak, akik Benséné Szabó Ágota középiskolai tanárt ismerték és szerették, akik Ági lelki üdvéért az engesztelő szentmisén imádkoztak, utolsó földi útjára elkísérték.

Külön köszönetet mondunk a Szent István Templom plébánosának, kántorának, énekkarának, a temetési szertartáson közreműködő atyáknak, a Félegyházi Városfenntartó Nonprofit Kft. Temetkezési részleg vezetőjének, munkatársainak, a Boszorkánykéz Virág- és Ajándékbolt vezetőjének, a Desperado Söröző és Étterem vezetőjének, kollektívájának.

Bense Zoltán és Családja

Gyászjelentés

SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék

Van úgy, hogy értjük, olvassuk, mégsem tudjuk, nem akarjuk felfogni a hírt: kedves kolléganőnk Benséné Szabó Ágota, (1972-2024) a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium földrajztanára 2024. július 30-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Ágota ezer szállal kötődött tanszékünkhöz, hatalmas energiákat mozgósított a földrajz tantárgy népszerűsítésére, tehetséggondozásra! Mindig örömmel és nagy szeretettel látta vendégül egyetemünk földrajz tanszékeinek oktatóit a rendhagyó földrajzóráin, tanítványai évek óta rendszeres résztvevői voltak a Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Földrajzversenyen. Volt olyan év, hogy 14- „Mórás” versenyző nevezett versenyünkre, mely ékesen példázza, hogy Ágota nem csak a tudását, de a lelkesedését is át tudta adni gimnazista tanítványainak. Emellett többször vett részt a tanszékünk szakmai továbbképzésein terepbejárásain. Szívvel lélekkel végezte munkáját! Szakmaszeretete, elhivatottsága örök példa lesz a minden földrajztanár és egyetemi oktató számára. Példa arra, hogy a tanári hivatásra különösen igaz a mondás, miszerint nem érdemes semmilyen munkát sem fél gőzzel csinálni. Egy kiváló, végig nagybetűvel írt FÖLDRAJZTANÁR kollégát veszítettünk most el. Számára a földrajzi ismeretek átadása mellett a terepi élmények megélése, az utazás, és különösen a hegyóriások csodás világának megismerése nem csak szakmájához kapcsolódó hobbi, de életforma is volt. Szeretett férjével (aki szintén földrajztanár) sok éven át együtt hódoltak közös szenvedélyüknek a hegymászásnak. Ahogy egyszer férje megfogalmazta: „Ez egy szenvedély, egy életforma, egy rendkívül nagy szabadságvágy.”

Ágota megszabadulva földi terheitől immár az égi ösvényeket járja…Túl korai volt ez a búcsú, mérhetetlen űrt hagytál bennünk.

Az SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék oktatói, a Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Földrajzverseny szervezői

Forrás: https://www.facebook.com/foldrajz

Benséné Szabó Ágota emlékére

Volt kollégánkra emlékezünk, aki csaknem 25 éven keresztül volt tagja iskolánk tantestületének.

Osztályfőnökként, tanárként és kollégaként is példaértékű volt mindenki számára. Magával ragadó egyénisége mindig nyugalmat árasztott. Hatalmas erő munkált benne, nagy szerepe volt abban, hogy igazi közösséggé váljunk. Számára az iskola mindig több volt egyszerű munkahelynél, a pedagóguspályát hivatásként élte meg. Tudta, ez teljes embert kíván. Ezzel a soha el nem múló lelkesedéssel készítette elő a tanórai és a tanórán kívüli programokat. Fontosnak tartotta a hagyományokat, hiszen múltunk ismerete nélkül magunk is gyökértelenné, erőtlenné válunk. Ezen hitvallás szellemében szervezte éveken keresztül a nyugdíjas kollégák találkozóit, ahol jó volt felidézni a múltat. És most - bármennyire fáj is – Rá emlékezünk. Tesszük ezt akkor is, ha nem akarjuk elhinni, elfogadni azt, hogy ilyen hirtelen ragadta el közülünk a halál. Hiszen 25 év közös munka után annyi lezáratlan dolog maradt még. Igaz, az elmúlt 5 évben már a gimnáziumban tanított, de mindig teremtett időt és alkalmat arra, hogy volt kollégáival találkozzon.

Kedves Ági! Most is úgy volt, hogy majd velünk jössz színházba. Ezért sem vagyunk hajlandók elfogadni az elfogadhatatlant, nem hisszük el, hogy nem hallhatjuk kedves hangodat. Emlékszel Thornton Wilder A mi kis városunk című darabjára? Tudod, abban volt az, hogy minden elhunytnak megadatik, hogy átélje elmúlt életének egy napját, hogy ismét érezze az élet örömét.

Mi őszinte hittel bízunk abban, hogy búcsúnk nem végleges:

„Örök a magány és örök az emlék,

Bennünket lágyan ringat a nemlét.

De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,

De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,

De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,

De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...”

MAURICE MAETERLINCK: A KÉK MADÁR (RÉSZLET)

Búcsúznak tőled volt kollégáid, barátaid, a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium vezetősége, dolgozói, oktatói testülete és volt tanítványaid

Forrás: https://www.facebook.com/kiskunfelegyhazikossuth