Bense Zoltán

Mindenkinek van oka, hogy büszke legyen Félegyházára

Szakértelem, bizalom, korrektség és szavahihetőség. Dr. Faragó Zsolt jegyző szerint ezek az alapvetések határozzák meg ma az általa vezetett félegyházi polgármesteri hivatal szellemiségét. A szakemberrel utoljára három évvel ezelőtt készítettünk interjút, amikor friss kinevezése apropóján kérdeztük terveiről. Akkor egy olyan munkaköri légkör megteremtésének fontosságát emelte ki, ami a kölcsönös tiszteletre és a város iránti elköteleződésre épül. Most ugyanezekről az értékekről már, mint Félegyháza fejlődésének felhajtóerőiről esik szó.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt évek eredményei közül?

– Egyértelműen a csapatra. Kisné Drubi Anikó, Alács Miklós, Juhász László, Ódor László… Hogy csak az osztályvezetőket említsem a mintegy száz munkatársam közül, akiknek a tevékenysége egy jól felkészült, egymás munkáját segítő köztisztviselői dolgozói állományra épül. Ők nem arctalan hivatalnokok, hanem hétköznapi emberek, akik itt élnek Félegyházán. Ugyanúgy járnak piacra, boltba, hordják a gyerekeiket iskolába és óvodába, mint bárki más. Saját életükben is megtapasztalják a jelentkező problémákat, érzékelik a fejlesztések hatásait, és közvetlenül találkoznak az emberek véleményével. Nálunk nincsenek vezetői allűrök. Nem számít ritkaságnak, hogy az osztályvezető sajátkezűleg nyitja meg hajnalban szökőkút csapját, díszíti a karácsonyfát, hordja a szociális tűzifát, épít színpadot… Mindenki személyes ügyként kezeli a saját munkakörét, és nem azért, mert ezt várják el tőle, hanem mert hozzá szeretne tenni a közös ügyhöz. Mindennapos dolog, hogy késő este még csörög a telefonom, mert egy kolléga meg akar osztani velem egy ötletet, egy halasztást nem tűrő problémát, vagy éppen egy megoldást. Hasonló a helyzet a képviselőkkel is.

– Mekkora szerepe van ennek abban, hogy talán soha nem volt még annyi nyertes pályázat, fejlesztés, beruházás Félegyházán, mint manapság?

– Sok más mellett az is feladata a hivatalnak, hogy a városvezetés elképzeléseit megvalósítsa. Ki merem jelenteni: azért fejlődik így a város, mert a korrektség és az őszinteség minden téren alapkövetelmény. Nincsenek alkuk és háttérben intézett simlik, az adott szó kötelez, és mindannyian őszintén és elhivatottan a várost akarjuk segíteni. A képviselők, a hivatalnokok, az intézményekben dolgozók mind támogatóként állnak be egy-egy ügy mögé, ha megértik, hogy az miért fontos és előrevivő a városnak. Ez túlmutat szakmai hozzáértésükön, és emberi értékeiket is fémjelzi. Amikor mérleget vonok a polgármesteri hivatal munkájáról, számomra az egyik legnagyobb öröm, hogy a hozzánk forduló ügyfelek többsége akkor is elégedetten távozik, ha az adott problémáját esetleg nem sikerült megoldanunk. Mert azt látja, hogy mindent megtettünk érte, ami lehetséges volt.

– Tehát a félegyháziak elismerik a hivatal munkáját?

– Néhány év alatt nem lehet egy várost gyökeresen átalakítani, de azt mindenki respektálja, hogy látványos a változás, ami Félegyházán történt. Sok pozitív visszajelzést kapunk például arról, hogy soha nem volt ilyen gyors a hivatali ügyintézés, és még az ellenzéki képviselők is elismerik a munkánkat. A 2017. évi jegyzői beszámolót szinte egyhangúan fogadta el novemberi ülésén a képviselő-testület. Ez nagyon megtisztelő. Ahogy az is, hogy példátlan támogatásban van részünk a vállalkozók részéről is, ami segítő szándékban és anyagi felajánlásban egyaránt megmutatkozik. Van például, aki minden évben 2 millió forintot ajánl fel a nevét titokban tartva, amit a rászorulókra költünk. Ezt is nagyon jó megélni.

– Ha akarná se titkolhatná: Ön ezt az egészet élvezi…

– Hadd magyarázzam meg az okát egy személyes példával. Idén különösen szép karácsonyfája lett Félegyházának. És ez nem a polgármester, vagy a jegyző érdeme, hanem azoké a kollégáké, akik millió más feladatuk mellett hónapok óta dolgoznak azon, hogy ilyen ajándékkal lephessük meg a várost. 18 felajánlott fát néztek meg, munkaidőn és munkakörön túl. Sírásig fajuló viták folytak a részletekről, s még az utolsó nap is izgultak, hogy milyen lesz a végeredmény, hogyan fogadják a félegyháziak. Biztos, ami biztos alapon azért másik tervvel is készültünk. Mert mindenképpen szépet akartunk adni a városnak. Végtelenül jó volt látni az örömteli fogadtatást, és a felszabadult boldogságot a kollégák arcán, hogy megérte! A második adventi gyertyagyújtás napján egyik munkatársam öltöny-nyakkendőben a dolgára sietve meglátta, hogy a város karácsonyfáján kialudt az égősor. Nem volt rest felmászni a fára és megjavítani. Így mire az ünnepségre érkeztek az emberek, már újra teljes pompájában találták a fát. Ilyen közegben megsokszorozódnak az energiák. Inspiráljuk egymást, nehezebb időszakokban erőt merítünk a többiek lelkesedéséből és abból, hogy a félegyháziak értékelik a törekvéseinket. Fantasztikus élmény, amikor együtt örül a város egy díszkivilágításnak, egy szépen sikerült virágoskertnek, egy közös sikernek… hogy mindenki találhat valami okot arra, hogy büszke legyen Félegyházára.

– Ha egy valamit kérhetne a városlakóktól, mi lenne az?

– Hogy továbbra is bízzanak bennünk. A polgármesteri hivatalban azt valljuk, hogy nincs kicsi és nagy ügy. Bár egyik percben talán milliárdos beruházás részleteiről kell dönteni, a másikban az új tulipánhagymák színéről, majd egy szociális lakásbérlő tartozásáról… számunkra mindegyik ügy fontos. Mi több, abban a pillanatban minden másnál fontosabb. Nem lehet minden hiányt orvosolni, minden problémát megoldani, minden hiányosságot felszámolni, és bizonyos döntések megosztják a város közvéleményét. Ez elkerülhetetlen. Mégis azt kérem a félegyháziaktól, hogy bízzanak egyenességünkben és jobbító szándékunkban! Mert lehet másként gondolkodni, és más utakon keresni egy-egy ügy megoldását, de a célunk közös: Félegyháza boldogulása, amely összehoz és összekovácsol minket.

Forrás:felegyhazikozlony.eu

A ravatalozó az embernek járó tisztelet utolsó helyszíne

December 8-án adták át az új ravatalozót az Alsótemetőben. A mintegy 300 millió forintos beruházást a város önerőből valósította meg. Az épületben két ravatalozóteret alakítottak ki, amelyből az egyik nagyobb létszámú temetések megtartására is alkalmas. Az Ybl-díjas Boros Pál tervezte épületegyüttes átadásakor Csányi József polgármester és Lezsák Sándor országgyűlési képviselő mondott beszédet. A ravatalozót Hajagos Gyula esperes-plébános, Rónaszéki Gábor plébános, Hatvani Zsófia református és Hostyánszki Péter baptista lelkész áldották meg. Közreműködött a Palestrina kamarakórus.

A ravatalozó átadásakor Csányi József polgármester elmondta, hogy 2014-ben megkérdezték a félegyházi lakosokat arról, hogy milyen feladatokat rónának az önkormányzatra, milyen elvárásaik vannak az új városvezetéssel szemben. A visszaérkezett kérdőívek szinte mindegyikén első helyen szerepelt az Alsótemető ravatalozójának építése, a sírkert rendbetételének igénye. Ez jogos kérés volt, ezért építette meg a város önerőből az új ravatalozót. Elkészült a bekötő út és az ahhoz tartozó közvilágítás is. A temetőfejlesztésnek azonban ez csak az első lépcsője. Jövőre portaépület és új bejárat épül, kerítés védi majd a temetőt.

– 2018-ban a Felsőtemetőben is rendbe tesszük a ravatalozót és felújítjuk az utakat is – tette hozzá a polgármester.

– A ravatalozó az embernek járó tisztelet utolsó helyszíne. Amikor elveszítjük családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, arra törekszünk, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Dicséretes, hogy Félegyháza a Felsőtemetőben megépítette ezt a szép új ravatalozót, ahol valóban méltó búcsút lehet venni az elhunytaktól – mondta beszédében Lezsák Sándor országgyűlési képviselő.

s.r.

Forrás: felegyhazikozlony.hu

Ügyelek arra, hogy körzetemben ne csak a városközpont gyarapodjon

Lakossági fórumot tartott Bense Zoltán, a 2. számú választókörzet önkormányzati képviselője, a Városüzemeltetési Bizottság elnöke november 6-án a József Attila Általános Iskola ebédlőjében. A fórum vendége volt Csányi József polgármester, Balla László alpolgármester, dr. Faragó Zsolt jegyző, Alács Miklós, a Vagyongazdálkodási Osztály, valamint Juhász László, a Városüzemeltetési Osztályvezetője.

A fórumon a polgármester az elmúlt időszak városfejlesztési munkáiról, fontos beruházásairól szólt. Elmondta, hogy a „Félegyháza megújul” program keretében a fejlesztésekre fordítható pénzeket úgy használja fel a város, hogy az valamennyi körzet szépülését, gyarapodását szolgálja. Hozzátette, hogy a sportcsarnok hitelterheitől megszabadulva könnyebb a város gazdálkodása, a fejlesztésekre is több pénz fordítható, és sikerült a város költségvetésében tartalékot is képezni, a váratlan kiadások fedezésére.

Csányi József arról is beszámolt, hogy Félegyháza közel 2 milliárd forint, vissza nem térítendő támogatást nyert a Zöld város programban. Ennek munkálatai a közbeszerzési eljárást követően már 2018 tavaszán megkezdődnek. A beruházás jelentős fejlesztéseket hoz a 2. számú választókörzetbe is a terek, járdák megújulásával. A program része a platánsor megújítása is. A platánsor fái ugyanis egészségügyi metszésre szorulnak, olyanra, amely lehetővé teszi számukra a függőleges növekedést. Sajnos ma már látható az is, hogy egy-két fa annyira korhadt, hogy a balesetek megelőzése miatt kivágásra ítéltettek. A program keretében ennek megfelelő pótlásáról is gondoskodnak – tette hozzá Csányi József.

Bense Zoltán a körzet képviselője beszámolójában elmondta, hogy az önkormányzat testülete több mint 1 milliárd forintot szavazott meg a Félegyháza újjáépül program megvalósítására, amelyből a 2. számú választókerület is arányosan részesült.

Ügyeltem arra, hogy a körzetemben ne csak a városközpont  gyarapodjon. Munkámban sokat segítenek a körzet lakói, akik naponta keresnek meg ötleteikkel, panaszaikkal. Nagyon sokszor olyannal is, aminek megoldása nem az önkormányzati képviselő feladata, de én örömmel fogadok minden megkeresést, és ha konkrétan nem is tudok segíteni, de igyekszem hasznos útbaigazítást adni.

Eredményként értékelem, hogy idén és a jövő év elején 22 új lámpatest szolgálja a körzet közvilágítását. Megújult a Bikahegyet a Móravárossal összekötő út, a Kökény utca egy szakasza, felújítottuk a Rozmaring és a Pázsit utcát. A Kapocs Intézmény Hunyadi utcai telephelyét, illetve a Szivárvány Fogyatékosok Nappali Otthonában is történtek felújítások, korszerűsítések. Ez az egyik legfontosabb beruházás a körzetemben – ami lassan a befejezéséhez közeledik – az új ravatalozó megépítése az Alsótemetőben.  A beruházás egyben a temető teljes megújulásának is kezdete, mert a sírkertet kerítéssel fogjuk védeni, a kegyhelyre látogatók közlekedési útvonalait járhatóvá tesszük.

Az elkövetkező időszak terveiről Bense Zoltán elmondta, hogy körzetévben a Félegyháza újjáépül program keretében megoldják a József Attila utca csapadékvíz elvezetését, a tervek között szerepel a Nap utcában az útépítés, a Viola és a Pázsit utca végének megújítása, az Avarköz kiaszfaltozása, illetve a kerékpárút felújítása a Szegedi úton a Kalmár- kápolna és a Halasi út közötti szakaszon. Pihenőparkot alakítanak ki a Szalay Gyula utcában és a Mártírok utca elején, de a Korond utcai játszótér is új arculatot nyer.

A jövőbeni tervekről is beszélt pár szóban a képviselő. Megtudhattuk, hogy a Zöldváros projekt ezen választókörzetet is érinteni fogja. Így például a Szalay Gyula utcai park is tovább épülhet, csakúgy mint a Szent János tér. A tervek között szerepel a Mártírok utca elején lévő üres terület fejlesztése, melyen egy szabadidőpark  épül majd. Ebben a projektben tervezett a Kossuth utca déli oldalának fejlesztése egészen az Attila utcáig, ahol virágágyásokkal, szobrokkal tarkított járdaszigetek épülnek a közeljövőben, illetve a Korond utcai játszótér is kivitelezésre kerül.

Azt is elárulta a képviselő, hogy az Alsótemetőben a ravatalozó átadásával nem fejeződnek be a munkálatok. A jövőbeni tervek között szerepel második ütemként a temető körbekerítése, egy főkapu és egy portaépület megépítése is.

A beszámolót követően a fórum zárásaként a megjelentek feltehették kérdéseiket , elmondhatták kéréseiket önkormányzati képviselőjüknek és a város vezetőinek.

s. r.

Forrás: felegyhazikozlony.hu

Érdemkereszttel zárja munkásságát Makányné Óvári Éva pedagógus

Négy évtizedes pedagógusi munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Makányné Óvári Éva. Kitüntetése kapcsán beszélgettünk a nyugdíjazása előtt álló tanárnővel, a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola leköszönő igazgatójával.

– Meglepetésként érte, hogy az egyik legmagasabb állami kitüntetést vehette át?
– Július közepén értesültem arról, hogy felterjesztettek a kitüntetésre, nyilatkoznom kellett, hogy elfogadom-e. Zavar­ba jöttem a megtiszteltetéstől és csak másnap válaszoltam a levélre. Egyáltalán nem számítottam erre, mert soha nem gondoltam, hogy valaki figyeli a munkámat és fölterjesztene bármilyen elismerésre is. Azért sem, mivel tavaly Kiskunfélegyháza Város Ifjúságának Neveléséért kitüntető díjat kaptam. Ha nyugdíjba megy egy pedagógus, akkor szokás, hogy átadják a szolgálati érdemrendet és azzal le van zárva az ember pályája.

– Mit jelent az ön számára ez a díj?
– Lelkileg megnyugvást ad. Úgy gondolom, hogy mindig közösségi ember voltam és jót akartam, mégis sok igazságtalanság ért. Nagyon jól­esett, hogy annyi ember örült velem, sokan gratuláltak, még most is sokan felhívnak. Nem volt egyszerű a pályám, sok nehézségen mentem keresztül. 1977-ben kerültem Kiskunfélegyházára a Batthyány Lajos Általános Iskolába, ahol először 23 évig dolgoztam. 1992–1997 között igazgató is voltam, utána az újraválasztásomat egy szavazattal elbuktam, ami azért fájt, mert öt év nagyon kevés a vezetői elképzelések megvalósításához. Ezután Kunszállásra hívtak ÁMK-igazgatónak, ott sem volt könnyű. Három év elteltével, az iskola átszervezése után közös megegyezéssel jöttem el Kunszállásról. Utána Jánoshalmára jelentkeztem angol szakos tanárnak az ottani katolikus iskolába. Közösségre találtam, három évig dolgoztam ott. 2007-ben hívtak vissza Félegyházára igazgatónak a Batthyányba. Ismét jó helyre kerültem, csodálatos tantestületben dolgozhattam.

– Mindig pedagógusnak készült?
– Diákként irodalmi színpados voltam, versmondó versenyeken indultam, ezért úgy gondoltam, hogy színésznő leszek. Többször is felvételiztem az évek során a Színművészeti Főiskolára, de nem sikerült bejutnom. Érettségi után munkát kerestem, Pilis­re kerültem egy nevelőotthonba dolgozni, ami nagyon megterhelő volt. Két évig bírtam, majd elmentem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára tanulni. Közben még megpróbáltam a rendező szakot, de onnan is eltanácsoltak. Akkor már beláttam, hogy az nem az én utam. A főiskola után Félegyházára, a Batthyány iskolába kerültem, itt ismertem meg a férjem, aki testnevelő volt. A gyerekeink: Máté és Éva is batthyánysok voltak. Máté jogászként, Éva pedig szociális munkásként dolgozik. A pedagógusi pályámat nagyban meghatározta az is, hogy apukám kántortanítóként lelkes népművelő volt. Valószínűleg tőle örököltem ezt a vénát. Nem csak az iskola, de a falu életében is meghatározó személyiség volt. Rendezvényeket szervezett, gondja volt a könyvtár működtetése, a közösségi élet formálása. Ez akaratlanul is belém ivódott. Tőle tanultam meg, hogy közösségben lehet igazán jól élni.

– Nem fog hiányozni a munka, a tanítás?
– Elérkezett az idő, hogy lezárjam ezt a szakaszt. Igénylem már az elvonulást. Most, hogy a felelősség lekerült a vállamról, felszabadultnak érzem magam. Nagyon sok tervem van, ezért okosan kell beosztani az időmet. Rendezni szeretném a család ügyeit. Elkezdtem tavaly édesapám és nagyapám pályája után kutatni. Édesapám a második világháborúban hadnagyként szolgált Kárpátalján, ott is nősült meg. Szolgálata révén hazajött és itthon kellett élnie egyedül, mert a határt lezárták. Édesanyám, aki kárpátaljai, a másik oldalon ragadt első gyermekükkel, hét évig nem találkozhattak. Nagyapám vitéz lett az első világháborúban, de nem tudtam, hogy miért. A Honvédelmi Minisztérium levéltárában kutattam utána. Csodálatos volt szembesülni az életével. Bár már nyugdíjas volt, a második világháborúban aktív állományba helyeztette magát és elment újra harcolni. Úgy érzem, hogy kötelességem ezeket az infor­mációkat továbbadni, legalább a családomnak. Rendezni szeretném a családi levelezést, a régi fotókra ráírni, hogy ki látható rajtuk. Elmaradt olvasnivalóm is rengeteg van. És persze várom az unokákat is.

– Ön a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi vezetője. Mit kell tudni erről a civil szervezetről?
– A Magyar Páneurópai Unió tagja voltam 1995-től, nagyon sok jó előadást szerveztünk akkoriban Félegyházán. 1998-tól ezt a feladatot vitte tovább a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportja. A KÉSZ olyan országos ökumenikus civil evangelizációs szervezet, amely tevékenységét az evangélium tanúságtévő megélésére alapozza. Programjainkkal elsősorban a társadalmi problémákra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, segítséget adva az eligazodásban is. Helyi csoportunk fő problémája az, hogy a tagjaink egyre idősebbek, és nehezen tudjuk megszólítani a fiatalabbakat, akik által eljuthatna az üzenet a társadalomhoz. Pedig szükség lenne rá, mert nagy bajban van nemzetünk az utódnevelésben, az értékek továbbadásában. Feladatomnak tartom, hogy ezt folytassam.

– Hogyan jutott ennyi mindenre ideje, energiája?
– A családom mindenben támogatott. Mindig azt vallottam, hogy amit a közösségért teszek – akár az iskolában, akár azon kívül –, az mind a gyermekeim javát is szolgálja, őket is viszi előre. Ezt csak belső motivációval lehet végigcsinálni, és ha olyan embereket lát maga körül, akik miatt érdemes dolgozni.

– Ha újrakezdhetné, mit csinálna másként?
– Nincs ilyen. Úgy gondolom, hogy legtöbbször a körülményekhez igazodtam. Nem akartam karriert, pozíciót, ilyen vágyam soha nem volt. A pályafutásom során az volt a mottóm, hogy csak ne ártsak! A másik pedig, hogy a közösségben van az erő. Sokfélék vagyunk. Attól lesz valami nagyszerű, ha a sokféle emberből, az ellentétek ellenére is olyan érték, minőségi változás jön létre, ami többet jelent, mint amit egyedül meg tudnánk valósítani. Csak akkor működhet jól egy közösség, ha arra irányítjuk a figyelmet, ami valakiben értékes és arra próbálunk támaszkodni. Ugyanakkor be kell látni, hogy egyszer át kell adni a stafétabotot és elhinni, hogy a bölcsek köve másnál is ott lehet.

Forrás:baon.hu