Bense Zoltán

Kedves beírás a Hópárducon

Tisztelt Erőss Zsolt!!!!

Jó pár évvel ezelőtt,általános iskola 7.osztályában volt szerencsém Tőled tanulni síelni egy hétig Szlovákiában.Akkoriban ,még hegymászói babérokra akartam törni,így sokat olvastam a Te karrieredről is.Mikor megtudtam,hogy Te leszel az oktatónk majd kiugrottam a bőrömből.Nekem, 13 éves fejjel olyan volt ez,mintha a világ legesleghíresebb emberével találkozhattam volna.Az előadásaidon az első sorban,szájtátva ültem és a sítáborból hazaérve büszkén mutogattam az ott vásárolt naptárt amire azt írtad:a kedvenc tanítványomnak. Az évek során, ahogy benőtt a fejem lágya az érdeklődésem más irányba terelődött,de akárhányszor kérdeztek életem legkülönlegesebb pillanatairól,ez mindig benne volt.
Mindezt csak azért írtam le,hogy rávilágítsak,hogy sok embernek,így nekem is igazi példakép vagy,no meg természetesen hogy mielőbbi felépülést kívánjak. Ahogy a veled készült interjúkból láttam,ez nem is lesz olyan nehéz. Remélem még sokszor lehetünk büszkék rád,és még sokszor mesélhetem: engem ő tanított síelni:-)

Tisztelettel
Györfi Laura

Az amputáció sokkhatás számomra is

Erőss Zsolt: lehet, hogy most mosolygok, de az amputáció

egy sokkhatás számomra is

2010. január 12. 09:44

A Ma reggelben a kórházi ágyáról telefonon nyilatkozó hegymászó azt mondta: dönthetett volna másképp is, de akkor egy meglévő, de használhatatlan lábbal kellene élnie, és ez az ő sportos életvitelével nem egyeztethető össze

Súlyos lábsérülése miatt szombaton amputálni kellett Erőss Zsolt hegymászó jobb lábát térd alatt.  Erőss Zsolt kedden reggel a Ma reggelben azt mondta: azért döntött az amputáció mellett, mert egészséges életet akar élni egy egészséges lábbal, ami ugyan csonkolt, de legalább használható. Dönthetett volna másképp is, de akkor egy olyan beteg jobb lábbal kellett volna élnie, amivel nem, hogy sportolni, de menni is csak nehezen tudott volna – mondta a kórházi ágyáról nyilatkozva a hegymászó.

Közben a Ma reggel stúdiójában ott volt Szendrő Szabolcs, aki 16 éves kora óta protézissel hódítja meg a hegyeket. Elmondta, hogy amikor meghallotta, hogy Erőss Zsolt sorstársa lesz, akkor „kiakadt”, mert azért ő pontosan tisztában van azzal, hogy a protézissel mit lehet tenni, milyen hegyeket lehet megmászni.

Erőss Zsolt elmondta, hogy neki van egy elképzelt életformája, amiben nagyon fontos szerepet tölt be a sport, a hegymászás, és ő ezt az életet szeretné folytatni a jövőben is.

Megerősítette, hogy volt döntési lehetősége, és ha nagyon ragaszkodott volna ahhoz, hogy ne vágják le a lábát, akkor azt is megtették volna az orvosok, de akkor biztosan tudja, hogy egy sokkal rosszabb életminőséget élhetne a továbbiakban. Azt is elmondta, hogy lehet, hogy most mosolyogva beszél, de azért ez egy sokkhatás számára még akkor is, ha ez nem látszik rajta. 

 Arra a kérdésre, hogy mi az, amiről örökre le kell mondania egy protézissel rendelkező hegymászónak, Szendrő Szabolcs azt mondta: szerinte semmiről, bármit el lehet érni, nincs vele semmi probléma. És hozzátette: tudja, hogy Zsolt – akit a barátjának tart – fel fogja ezt a traumát dolgozni, és tudja, hogy őszinte a mosolya és nem megjátssza magát.

Azt is hozzátette: még pozitívum is van a dologban, bármennyire is morbidnak tűnik, de legalább az „egyik lábfeje nem tud lefagyni” az embernek.

Arra a kérdésre, hogy jobban elismerik-e a művégtaggal mászók teljesítményét, Szendrő azt válaszolta, hogy szomorú, de sajnos igen. Zsolt arra a kérdésre, hogy tudja-e, hogy melyik hegy lesz a következő célállomás, amit meghódít, azt mondta: erre a kérdésre most még nem tud válaszolni.

Az ember úgy örül az életnek,ahogy van

Az ember úgy örül az életnek, ahogy van!  - ezt mondta hétfőn kórházi ágyán Erőss Zsolt-  Rosszabb életminőséget választok, ha másként  döntök.
-  Ez volt a legjobb megoldás - bizonygatta végig beszélgetésünk alatt Erőss Zsolt, miközben sokadszor éreztem azt mellette korábbi és jelen beszélgetéseink alkalmával, hogy egészen más dimenzióban látja ő a világot. Nehéz megérteni azt a fanatikus elszánást nekünk, hagyományos életet élőknek, ami őt, őket, csúcsratörőket hajtja.
- A lábam már nem lehetett helyrehozni, olyan roncsolások keletkeztek rajta, esélyem nem lett volna évtizedekig, hogy hegyet másszak -  magyarázta Zsolt döntésének hátterét. - A mai technika lehetővé teszi, hogy csonkolás után egy műlábbal teljesebb életet élhessek, hegyet tudjak mászni - folytatta Zsolt.
Rövid és hosszútávú terveiről is beszélt: "tavasszal már szeretnék túrázni, elkezdeni az edzéseket,nyáron pedig megkezdeni a hegymászást. Magasabb csúcsokra is sor kerülhet rövidesen, hogy oda mikorra jutok fel,  csak attól függ, az új helyzetnek hogyan felel meg  fizikumom. Nem tartom kizártnak, hogy ősszel komolyan fontolgassuk az expedíció indítását."

Erőss Zolt operációjának körülményeiről a műtét végző Sárváry András professzor, a Péterfy Sándor utcai kórház baleseti központjának szakmai igazgatója adott ki közleményt. Eszerint Zsolt egy konzílium során az össze lehetséges előnyt és hátrányt vele  megbeszélve a térdmozgás megtartásával járó igen korai komplex rehabilitációval járó amputációt választotta. A professzor elmondta, hogy Erőss Zsolt múlt szombati lavinabalesete során többszörös súlyos sérülést szenvedett. Az elsődleges ellátás során a poprádi kórházban a lágysérüléseket megvarrták, lábait pedig gipszsínben rögzítették. A sérülteket mentő Mécs László hegymászótól tudjuk, hogy már akkor felmerült az amputáció szükségessége, miután Zsolt nyílt töréssel közel hat órát  töltött a minusz 12 fokban.
Erőss Zsoltot hétfőn éjszaka mentővel a  Péterfy Sándor utcai kórházba szállították, ahol másnap Sárváry András professzor megműtötte. A hegymászó egészségi állapotáról akkor azt mondta, hogy Zsolt baloldali bokatörése várhatóan szövődménymentesen gyógyul, jobboldali nyílt, darabos, alsó harmadi lábszártörését - amelyhez súlyos keringészavarral járó lágyrészsérülés is társult  - szintén stabilizálták. A műtét során azonban kiderült, hogy a sérülés súlyossága miatt a tervezett további műtétsorozat ellenére jól mozgó és terhelhető végtag nem garantálható, és az esetleges szövődmények miatt (fertőzés, csontgyógyulási zavarok) nem volt kizárható egy későbbi amputáció lehetősége sem.
Erőss Zsolt mindezt mérlegelve döntött az amutáció mielőbbi elvégzése mellett. Orvosa szerint jelenleg Zsolt állapota kielégítő, a tervek szerint bal lábával járógipszben, jobboldalon pedig ideiglenes protézissel a járásgyakorlatokat egy hét múlva elkezdheti.

A legjobb döntés volt

A legjobb döntés volt Erőss Zsolt lábamputációja

A legismertebb magyar hegymászó lábprotézisével már jövő héten elkezdheti a rehabilitációt

Szerző:Papp Nikolett  Dunasport

Fokozatosan javul Erőss Zsolt állapota. A magyar hegymászó a szlovákiai Magas-Tátrában szenvedett lavinabalesetet, amelynek következtében jobb lábát térdtől lefelé amputálták. Erősst a budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban ápolják.

Jövőbeni terveit illetően orvosai szerint a lehető legjobb megoldást választotta Erőss Zsolt akkor, amikor az amputációra voksolt. A legismertebb magyar hegymászó lábprotézisével már jövő héten elkezdheti a rehabilitációt.

"Elég jól vagyok, tehát a műtét is egy elég nagy trauma volt, és elég komoly fájdalmak, de minden a legjobban volt kezelve, minden a legjobb úton haladt, hogy rendben legyen ez a sérülésem. Valamikor tavasszal, nyár elején elkezdek sétálni, futni, nyáron talán hegyet is mászni, és ez azt jelenti, hogy vissza tudok térni a régi életemhez” – mondta Erőss Zsolt.

"Ha minden jól megy, 8-9 nap múlva a bal oldalán a bokatörésnek, amit megcsináltunk, kiszedem a varratokat. Kap egy járógipszet, másik oldalra kap a rehabailitációs intézetben egy ideiglenes protézist, és rögtön elkezdi a két lábon való járást. Újból megtanul járni és gyakorolja, nem lesznek egyensúlyzavarai, mert nagyon rövid idő telt el a sérülés óta. Tehát nem veszti el a két lábon járásnak a szinkronját, ha lehet így mondani” – tette hozzá Prof. Dr. Sárváry András.