Bense Zoltán

Lavina

Magyarokat vitt el a lavina a Tátrában

2010.01.03. 15:40 | ~dá~

Három magyar hegymászót sodort el lavina a Magas-Tátrában. A hegymászók kiásták magukat, de a hegyről nem tudtak egyedül lejönni, mivel végtag- és gerincsérüléseket szenvedtek. Egyikőjük fel tudta hívni a mentőket, de a baleset helyszínét nem bírta pontosan meghatározni. - áll a SíTV Hírszolgálat közleményében.

A viharos időben helikopterrel nem lehetett a keresést elkezdeni, így különböző bázisokról összesen 45 hivatásos és önkéntes hegyi mentő indult a lavinaomlás feltételezett helyszíne felé. A mentők, miután megtalálták őket, elsősegélyben részesítették a hegymászókat, majd hordágyon a Csorba-tóig vitték, onnan pedig mentővel a poprádi kórházba.

A szlovák hegyekben egyébként csak 1-es, 2-es fokozatú a lavinaveszély az 5-ös skálán, ennek ellenére a viharos szél és a néhány centiméteres friss hó miatt azt ajánlják mindenkinek, hogy a 40 foknál meredekebb hegyoldalakat kerüljék.

Kiásták magukat

A magyar hegymászás

1. A magyar hegymászás története 1945-től napjainkig

2. Bár 1948-ban csehszlovák meghívásra néhány szövetségi vezető kiutazott, de ennek folytatása nem volt.
3. 1950. Manhalt Gábor és Kristóf Péter Pál megalakították a FENYŐK (sziklamászók) családját. Első tagjai rajtuk kívül, Kristály Miklós, Szathmáry Zoltán, Pálos György, Gans Frigyes, Gans Rozália.
4. 1950. december 22. - 1951. január 6. közötti időszakra az IBUSZ utazást hirdetett Zakopanéba. Ekkor még más módja nem volt a külföldi utazásnak, ez volt az első a háború után. A Magyar Optikai Művekből Kovács Zoltán és Tátrai Rupert vettek részt. A FENYŐK közül Manhalt Gábor és hat társa, A LOMOMOTÍV-tól is voltak Vízkelety, Vanek, Kosa, Cserei, Csiszár. Az első cél a Giewont. volt. Az volt a legközelebb és máshol sok hó volt. Mint kiderült a Giewonton is sok volt a hó és a jég. Hiába volt kötél, hágóvas, jégcsákány, szög, karabiner, vissza kellett vonulniunk. Ezután aztán már csak síeltek.
5. 1951. Ebben az évben alakították meg a Magyar Természetbarát Szövetséget, mely tömörítette a működő turistaegyesületeket. A szövetségen belül megalakult a Hegymászó Bizottság is. Ez időtől fogva az utaztatások nagy részének engedélyeztetése, a szövetség támogatásával történt.
   Magyar Optikai Műveknek ebben az időben volt, Gál nevű, Pécsről származott tagja. 1951-ben télen ugyancsak az IBUSZ-szal elment Zakopanéba. Célja a Giewont mászása volt. Mivel egyedül volt a Lengyel Turista Klubtól (PTTK) kért segítséget. Eltanácsolták vállalkozásától a sok friss hó és a várható hóesések miatt. Erre egyedül vágott neki, le is zuhant és meghalt. Ő volt a II. világháború utáni magyar hegymászás első és nagyon értelmetlen halottja.
6. 1953 telén ismét IBUSZ-al jutottak ki magyarok hegymászó céllal a Magas-Tátrába. Szállásuk Ótátrafüreden volt. A csoport tagjai voltak: Manhalt Gábor, Szathmáry Zoltán, Mutter Károly, Lőwi Simon, Tátrai Rupert. Ekkor már ismerték Arno Puskást, aki később az egyik legnevesebb szlovák hegymászó lett. Ugyancsak ismerősük volt Szabó László, a Tátrai Nemzeti Park erdésze. Velük mászták meg a Fehér-tavi-csúcsot, több útvonalon, köztük a Stanislawski-út első téli megmászása emelkedett ki. Volt még egy sikertelen kísérletük a Gerlachfalvi-csúcs megmászására is, de rengeteg friss hó a Tetmajer-horhosból visszautasította őket.
7. 1956. Ekkor már kollektív útlevéllel utazhattak a Magas-Tátrába. Több csoport is mozgott egyszerre: Tálos Zoltán, Éry Frigyes, a Fenyők társaságából; Manhalt Gábor, Pálos György, Iseli Márta, Kolb Gabriella, Bucsek Henrik, Kristály Miklós; a Magyar Optikai Művek SASOK nevű sziklamászó csoport színeiben Pathy Nagy Pál, Tátrai Rupert; a GANZ színeiben; Honfi Tivadar és mások. Számtalan mászóútra került sor.
8. Eredményeik alapján a Magyar Természetbarát Szövetség időszerűnek látta egy hegymászó szakbizottság létrehozását.
9. 1957. november 30-án a Magyar Természetbarát Szövetségen belül a Zsíros-hegyen rendezett egyesületközi értekezleten alakult meg az Országos Hegymászó Bizottság Bucsek Henrik vezetésével, aki 8 évig irányította. A bizottság nagy lelkesedéssel kezdte el munkáját. Erre a lelkesedésre igen nagy szükség volt, mert a nehézségek leküzdése reménytelennek látszott. Az egyesületi vezetők idegenkedése a hegymászás "veszélyes" sportjától, a csak külföldön kapható felszerelések beszerzése, a mászók balesetmentességének biztosítása, oktatók képzése, tanfolyamok szervezése, utazási nehézségek leküzdése és még sok egyéb nehéz feladat tornyosult a bizottság fölé.
10. 1957-ben alapfoku hegymászó tanfolyamot rendeztek igen nagy számú résztvevővel. Még ebben az évben Karlóczai János kezdeményezésére, megalakult a Földrajzi Társaság Hegymászó Csoportja, mely különösen előadások rendezésével nagy propagandát fejtett ki a hegymászás érdekében. Az előadók között néhány világhírű osztrák hegymászó is szerepelt.
11. 1958. Ebben az időben az úgynevezett népi demokratikus országokban divattá vált a cseretúra szervezés, ezek valutamentes utazások voltak. Csoportok cserejéről volt szó, mindenütt a helyiek fizettek mindent. A cseretúrákat a szövetség támogatta és szervezte. Ekkor került sor az első szövetségi cseretúrára a Lengyel Tátrába: a Honfi-Lubi, Molnár-Bakonyi, Manhalt-Tátrai, Bádonyi-Karlóczai mászópárosok jutottak ki. Karlóczai János a gyalogos cseretúrázóktól pártolt át a hegymászókhoz Bádonyi Géza párjaként. Majdnem két hétig remek mászótúrák következtek.
    A hazai mászótúrákon ekkor már rendszeresen részt vett Hensch Aladár, aki Nyugaton élő barátaitól megkapta a legújabb hegymászó könyveket. Azokat lefordította és a túrák pihenőidejében, felolvasta fordításait. Így a legújabb nemzetközi hírekről szinte rendszeresen tájékoztattta a magyar hegymászókat. Az 1956-ban eltávozott barátok, ismerősök is küldtek hegymászó híreket.
    1958-ban rendeztek először Országos hegymászótalálkozót és Zsigmondy emlékünnepséget.
12. 1959-ben Tálos Zoltán Pannonhalmán a bencés gimnázium diákjaival hegymászó szakosztályt alapított. A Cseszneki vár oldalában alakították ki sziklamászó iskolájukat.
13. 1960-ban a vízittúra Bizottsággal együtt közös evezős-hegymászó turát rendeztek Ausztriába. Néhányan hamarabb indultak el és a Dachstein csoportban túráztak. Ez volt az első nyugati magashegyi túralehetőség a II. világháború után. Az Oszolyon ez évtől kezdve látványos hegymászást népszerűsítő bemutatókat tartottak. Ez évben nyújtották be a Magyar Természetbarát Szövetség elnökségének első minősítési tervet. Ugyancsak ez évtől vállalták a bizottság tagjai, hogy vasárnaponként nyilvános túrákat vezetnek mászók oktatására és edzésére. A koloskavölgyi Nemzetközi Turistatáborban hegymászó bemutatót, kiállítást és előadásokat rendeztek.
14. 1961. Bolgár hegymászók meghívására négyen vettek részt téli táborozáson, gerincvándorláson a Rila hegységben. A hegyre csak hárman jutottak fel: Kovács Tamás, Deme Sándor, Tátrai Rupert. Ugyanabban az évben kéthetes táborozást szerveztek a Magas-Tátrában, a Zöld-tónál, a Nagy-Tarpataki-völgyben és a Bucholz-tavaknál. Ismét a Nemzetközi Dunatúra vezetett magashegyi lehetőégekhez. A Dunatúra kezdete előtt kb. egy héttel sikerült a Glockner megmászása Farkas György, Zink Hedvig, Kovács Tamás, Sille György, Kristály Miklós, Tátrai Rupert és felesége összetételű csoportnak.
    1961-től az elsőéves Testnevelési Főiskola hallgatók nyári táborozásán hegymászó oktató képzést tartottak. Ez évben alakult meg a Természetbarát Szövetség Nógrád megyei Hegymászó Bizottsága és a Miskolci Egyetemi Sportegyesület Hegymászó Csoportja. A kapcsolatok szorosabbra fűzése, a nevelés és oktatás előbbrevitele céljából 200 példányban Hegymászó Tájékoztató-t adtak ki. Várpalotán Szabadi Béla Hegymászó szakcsoportot szervezett.
15. 1962-től a Tátra az útlevél könnyítések miatt már egyénileg is könnyen elérhetővé vált. Így hegymászóink a hivatalos rendezvényeken kívül is egyre többen keresték fel. Az Alpokba is jártak már, ha nem nem is túl sokan. Mindez a teljesítmények javulásával járt. Salgótarjánban Rokfalusy Lajos kiváló tátrai hegymászónk vezetésével megalakult a Salgótaráni Bányász Torna Club (SBTC) hegymászó csoportja. Sokszorosított formában jelent a Hegymászó Bizottság Körlevele.
16. 1963-ban létrehozzák a Természetbarát Szövetség budapesti Hegymászó Bizottságát. Vezetője kezdetben Bodoki Antal, később Dr. Farkas György, aki később -- Bucsek Henrik után -- az MTSZ Hegymászó Bizottságát is vezette. Tárgyalásaik eredményeképpen az Országos Erdészeti Főigazgatóság az összes Budapest környéki és Pilis hegységbeni mászóiskolák karbantartását a hegymászóknak engedte át. Ez év telén a sajtó nagy nyilvánosságot biztosított egy táborozásnak a Balaton jegén.
17. 1964 telén a Vörös Meteor hegymászói nagysikerű téli mászásokat vittek véghez a Tátrában. Téli túrák a Liptói havasok gerincein, csúcsain. Résztvevők: Manhalt Gábor, Molnár József, Susocky Ferenc, Tátrai Rupert. Magashegyi túrák az Alpokban, résztvevők: Pathy Nagy Pál és felesége, Bucsek Henrik, Bognár János, Tátrai Rupert és felesége. Mászási helyek: Grossglockner, Ziller-völgy, Schwarzeinstein Zsigmondy-csúcs, Möseler. Később még sorra került a Dolomitokban a Marmoláda is. Ez az év fontos dátum, mert az új útlevéltörvény értelmében évente háromszor lehetett rendőrségi engedéllyel szocialista országba utazni, három évente egyszer Nyugatra. A nyugati valutakeret 70 dollár volt. Így a szövetségi túrák mellett egyéni, egyesületi utazások is végre-valahára elkezdődhettek.
18. 1965. Téli táborozás a Magas Tátrában, sátorral. Résztvevők: Honfi T., Perge F., Sötér János, Várhegyi Géza, Tátrai Rupert. Szép mászások. Ez volt az első Magas-Tátra főgerinc átmászási kísérlet, az MTSZ Hegymászó Bizottsága szervezésében. Táborvezető: Bodoki Antal. A résztvevők a felsoroltakon kívül sokkal többen voltak, kb. 20-25 fő, többek között Brandl Vilmos, Neidenbach Ákos, Taródi Péter, Tompa László, Tóth Álmos ... A kísérlet, sikertelen volt, részben az időjárási viszonyok, részben a gyenge felszerelés, valamint szervezettségi gyakorlatlanság miatt.
19. 1966-ban Nógrádi Gyula vette át a Hegymászó Bizottság vezetését és papíron megalakult a Magyar Hegymászó Klub. Bolgár meghívásra mászó túrák a Rila hegységben. Résztvevők: Honfi T., Farkas Gy., Tátrai Rupert. Őszi mászó túrák a Magas-Tátrában.
20. A magyar hegymászók képzettsége egyre nőtt, s amikor a Szovjet Alpin Szövetség meghívására 1967-ben magyarok indulnak a Pamír-hegységbe. A válogatás során a következők kerültek a csapatba: Puskás Lajos (GANZ) vezető, Tátrai Rupert (Bp. Petőfi), Honfi Tivadar (GANZ), Pick József (Dorog), Sötér János (Bp. Petőfi), Kristóf P. Pál (Bp. Petőfi). 7134 m-es Lenin csúcsára, három magyar -- Honfi Tivadar, Pick József és Tátrai Rupert -- küzdötte fel magát a csúcsra. A negyedik magyarnak -- Kristóf P. Pálnak -- a rossz idő miatt 20 m-rel a csúcs alatt kellett visszafordulnia. Mind a négyen megkapták a Lenin-csúcs megmászásáért járó emlékérmet. Ez az év mérföldkő a háború utáni hegymászás történetében. A rádióban két hegymászó tárgyú előadás volt, egyszer pedig a TV közvetített egy táborozást. Nyolctagú csoport volt a moserbodeni hegymászó iskolában. A Tátrában nyáron V-VI nehézségű túrákat másztak a Vörös Meteor sziklamászói, télen pedig expedíció indult a főgerinc végigmászására. Ez évben 16 hegymászó csoport működött az országban.
21. 1969-ben újra két magyar állott a Lenin-csúcson. Ötéves szívós küzdelem után az MHK 400 fős minimálisan kötelező létszámmal visszakerült a Prágában rendezett kongresszuson az Alpinista Szövetségek Nemzetközi Uniójába (UIAA), amelynek 1932-ben alapító tagja volt, s amelynek tagságát 1945-ben vesztette el. A hegymászást az UIAA-ban 1932-1945 között a Magyar Turista Szövetség képviselte. A Magyar Hegymászó Klub tehát 1969-től létezik a külföld számára. (Az igazi cél az ekkori felvétellel a Szovjetunió UIAA tagságának előkészítése volt.)
22. A 60-as évek közepétől évente három nagyobb összejövetelt rendeznek: egy tavaszi, egy őszi hegymászótalálkozó és egy kegyeleti emléktúrát. A kegyeleti emléktúra kezdetben Zsigmondy Emil emlékének tisztelgett, később a többi elhunyt magyar hegymászónak is. Színhelye Pilisben a Vaskapu sziklánál van, minden szeptember utolsó vasárnapján, déltájban. A hagyomány még ma is él.
23. Skerletz Iván, a Tájékozódási Futószövetség főtitkáraként, mint sportszakember, 1973-tól szerkesztette a Hegymászó Híradót, 1976-tól vezette a Hegymászó Bizottságot. Az ő sportvezetői tudásának köszönhetően az akkori viszonyokhoz képest bravúros dolgokat intézett el, például kikérő engedéllyel egy sorkatona elmehetett mászni a Hegymászó Bizottság eseménynaptárában kiírt Alpok-beli túrára. Az ő kezdeményezésére létrejött a hegymászó élgárda. A mászóélet felpezsdült. 1976-tól Skerletz Iván a Hegymászó Bizottságot is vezette.
24. 1984-től Dezsényi János szerkesztette -- új néven -- a Hegymászó című Hegymászó Bizottság kiadványát.
25. Péterváry Gábor 1985-től 1987-ig vezette a bizottság munkáját és egyben ő volt az utolsó vezetője is.
26. 1987. november 21-én az Őszi Hegymászó Találkozón hivatalosan is megalakult az "addig csak papíron létező" (az 1969-ben UIAA tagságot nyert MHK jogutódjaként) Magyar Hegymászó Klub. Vezetője Dr. Nagy Sándor lett. Bucsek Henriket ezen a közgyűlésen -- a magyar hegymászásért eddig tett érdemei elismeréséül -- megválasztották az MHK első tiszteletbeli tagjának. 1988. március 5-én rendezte a MHK tagszervezeteinek bevonásával az első országos értekezletét.
27. A szövetségi jogkörrel még nem rendelkező MHK különböző feladatokat vállaló elnökségi tagjai koordinálták az ország különböző részein lévő hegymászó egyesületek és szakosztályok tevékenységét, szervezték az eseményeket és rendezvényeket a magashegyi mászás és túrázás, az expedíciózás, az oktatás stb. területén.
28. Ez a szervezeti forma állt fenn -- több változtatási kísérlet ellenére -- a 2000. novemberében Salgótarjánban rendezett Őszi Hegymászó Találkozóig, ahol végül a magyar hegymászók egyesületek eldöntötték, hogy a jövőt szövetségben képzelik el. Az addig "hontalan" sportmászók csatlakozásával 16 jogilag is rendezett keretek között működő egyesület Budapesten 2000. december 7-én megalakította a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetséget. Az új felállásban továbbra is Dr. Nagy Sándor maradt az elnök, aki mind a mai napig vezeti a Szövetség munkáját, és mint ilyen, tagja a MTSZ elnökségének is. Az MHSSZ jelenlegi taglétszáma: 11 fővárosi és 20 vidéki egyesület, valamint egyéni pártoló tagok.
29. Az eltelt évek során a Szövetség tiszteletbeli tagja címet Bucsek Henrik után megkapta sir Edmund P. Hillary (a Mount Everest első megmászója), Jerzy Kukuczka (a második ember, aki Földünk mind a 14 nyolcezres csúcsát megmászta), Szendrő Szabolcs és Babcsán Gábor.
30. 1991. óta a magyar hegymászás érdekében sokatt tett személyek jutalmazását szolgálja a Zsigmondy Emil Emlékplakett. (Eddig Dékány Péter, Ozsváth Attila, Rácz Zsolt és Futó Endre kapta meg.)
31. A Szövetség tagjainak -- ugyanúgy, mint az MHK tette -- tagdíjuk fejében adja az éves kiadványát, a Hegymászót. Ez a korábbi évi két szám helyett 1997 óta Évkönyvként jelenik meg, és csereviszony alapján több külföldi szövetség és szakfolyóirat kerül ennek révén a Szövetség könyvtárába. A hegymászót az évek folyamán többen is szerkesztették. Dezsényi Jánostól Ozsváth Attila vette át, őt Rácz Zsolt követte, 1997. óta pedig Farkas Péter a főszerkesztője. Farkas Péternek azt is köszönhetjük, hogy egy ideig évi négy számban "naprakész" hírújság -- a Csúcskönyv -- is került a tagok kezébe.
32. Szövetségi támogatással illetve saját kiadásban kerültek ki a következő kiadványok:
33. Dr. Zsigmondy Emil: Alpesi kalandozások, az 1889-ben Lipcsében megjelent Im Hochgebirge első magyar nyelvű kiadása, 2004.
34. Mountaineering az Ameriai Alpin Klub oktatókönyvének magyar nyelvű kiadása, 2005.
35. Magyarország Sziklamászó Kalauza, 2007.
36. Adam Piechowski: A Tátra főgerince, 2007.
37. A Szövetség a közgyűléseit a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem az Országos Hegymászó Találkozók keretében tartja, hanem a nagyobb vállalkozások és a tagegyesületek éves beszámolóihoz köti.
38. A MHSSZ jelenleg is tagja a nemzetközi szövetségnek (UIAA). Az UIAA az 1991. évi rendes közgyűlését Budapesten az MHK szervezte.
39. Még az MHK keretén belül 1991-ben megalakult a Versenyszervező Bizottság, megalkotta és meghirdette a versenyszabályokat, meghirdette a Magyar Kupa versenysorozatot, amely azóta is minden évben szerepel az eseménynaptárban. A versenymászás támogatására 1993-ban létrejött egy Sziklamászó Sportalapítvány, de a Szövetség is támogatja az egyes rendezvényeket. A nagyszabású vállalkozások támogatására pedig egy Expedíciós Alapítvány hivatott.
40. Az eseménynaptárban több olyan rendezvény is szerepel, amely már hagyományosan évek óta megrendezésre kerül. Ilyenek a Bükki Boulder Tatálkozó (1989-ig hét verseny volt), az Aggtelek Kupa (2007-ben már a XXXIII.), a Magyar Síalpinista Rally (1984 óta) és a Hegymászó Triatlon (1988 óta). Minden év szeptember utolsó vasárnapján hagyományosan megtartjuk a hegymászók Kegyeleti Emléktúráját a pilisi Vaskapun.
41. A magyar hegymászás központi és sarkalatos kérdése mindig a fiatalokkal való foglalkozás és az oktatás volt. Az oktatás ma már az egyesületek hatáskörébe tartozik. Az oktatás összefogását, egységesítését és vizsgáztatásának rendjét a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium végzi. 2004. óta a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében sportoktatói és edzői képzésben vesznek részt. A fiatalok körében a hegymászás népszerűsítése érdekében a Szövetség az utóbbi két évben nyílt hetet szervez a Dolomitokban.
42. A versenymászás mellett a magyar sziklamászás is erősen felfelé ível: új nehéz hazai mászóutak születnek és a külföldi nehéz utak magyar átmászása, valamint új utak megnyitása is egyre gyakoribb. Mivel mászható szikláink a legtöbb esetben védett nemzeti parkok területén fekszenek, ezért a Szövetség feladata a mászás engedélyeztetése. Ebben s szellemben készült el a legújabb magyar sziklamászó kalauz is. Hasonlóan fontos kérdés a sziklamászó iskolák környezetének védelme, melyre a "Én tisztán mászom" program hívja fel legjobban a figyelmet, és tesz a legtöbbet ennek érdekében.
43. A sportmászás mellett az alpesi és expedíciós hegymászásban is egyre jobban felzárkózunk, amit jól mutat a számos első magyar megmászás a távolabbi egzotikus területeken és a nyolcezres csúcsokon is.
44.  
45. Intézményes hegymászó oktatás.
46. 
    
    1967-ben Perge Ferenc hegymászó oktató kiképzésen vett részt az osztrák Mooser Booden-ban Fritz Moravecz híres hegymászóiskolájában. Az ottani kiképzési terv alapján a magyarországi lehetőségeket figyelembe véve elkészítette a magyar változatot. Ez négy elméleti és négy gyakorlati oktatásból állt. Az oktatás 1968-tól 1972-ig a budapesti Hegymászó Bizottság szervezésébek e terv alapján történt. Az elméleti oktatásokat a Budapesti Természetbarát Szövetsék klubhelységében tartották több oktatót bevonva (Bucsek Henrik, Tátrai Rupert, Perge Ferenc és mások); a gyakorlati oktatások más-más hegymászóiskolában történtek, gyakorlott mászók közreműködésével. A negyedik gyakorlati oktatás mindig kétnapos táborozással volt egybekötve. Egy ilyen táborozást látogatott meg az éppen Magyarországon tartózkodó Kurt Diemberger 1970-ben vagy 1971-ben, amiről még könyvében is megemlékezett.
47. Később "bentlakásos" oktatásokat rendeztek. Az oktatókat a munkahelyükről kikérővel hívták meg egy-egy tanfolyamra oktatni. - Az első bentlakásos tanfolyamot 1974-ben Miskolc közelében, Fehérkőlápán tartották. Vezetője Pátkai Béla volt. Ezután a Kevély-nyergi turistaházban rendezték a tanfolyamokat sok éven keresztül. Az első téli továbbképző tanfolyamot a Lengyel-Tátrában az Öt-tónál rendezték meg. Később a tanfolyamokat áttették a Magas-Tátra déli oldalára. 1980-tól a téli tanfolyamokat a Fogarasi-havasokban rendezték. Előbb a Negoi-háznál, később a Bileánál. 1986-ban Ausztriában, egy alpesi továbbképző tanfolyamon részt vehetett néhány magyar hegymászó Neidenbach Ákos oktatási felelős szervezésében. -1987-től rendszeresen tartanak őszi továbbképző tanfolyamot a Magas-Tátrában. - A bentlakásos tanfolyamok mellett, évről-évre megrendeztek olyan tanfolyamokat is, ahol hetente egyszer-kétszer van elméleti oktatás, hétvégén pedig gyakorlás.
48. 1990-ben megalakult a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete, amely évente 8-10 tanfolyamot szervez: az alapfokú tanfolyamon kívül magashegyi nyári, magashegyi téli, valamint jégmászó, oktató továbbképző és ipari alpin tanfolyamokat is. Több hegymászó klub is rendszeresen szervez tanfolyamokat.
49.  
50. Hegyi tevékenységünk 1945 után
51. 
    
    Az első egyesületek, ahol a fiatal nemzedék nevelésével behatóan foglalkoztak, a Bp-i Vörös Meteorban Szente István vezetésével és Pannonhalmán a bencés gimnáziumban Tálos Zoltán irányítása alatt. Nem túlzás, hogy ez a két forrás alapozta meg egy újabb fiatal generáció fejlődését. Az első közös vállalkozás 1965 márciusában Bodoki Antal vezetésével a Tátra főgerincét célozta meg, de az időjárás közbeszólt.
52. 1967-ben kezdődnek meg a rengeteg tanulsággal szolgáló Pamír-expedíciók (később már túrának nevezik). 1967-ben, a Szovjet Hegymászó Szövetség meghívot a szocialista országokból is néhány alpinistát a Pamírba. A mászásra engedélyezett hegy a Lenin-csúcs volt. A hat fős magyar csapatból Tátrai Rupert, Honfi Tivadar jutott fel a 7134 m magas csúcsra. Ezzel a magyar hegymászás első hétezresét mászták meg.
53. 1970 telén, lengyel meghívásra Krafft Walter és Holler Huba a Lengyel-Tátrában vendégeskedett. A Menguszfalvi-csúcsra az északi falon jutottak fel.
54. 1971-ben sikerült a Magas-Tátra főgerincének első magyar megmászása, a 26 km-es gerinc két pontján elhelyezett depók segítségével, hat mászónap alatt, öt bivakkal, nyári körülmények között Kisvári Jánosnak és Neidenbach Ákosnak sikerült.
55. 1972. július 30-án sikerült Holler Hubának megmászni a Kommunizmus-csúcsot (7495 m). Mivel 1969-ben már volt a Lenin-csúcson, így neki már két hétezrese volt, amiért megkapta a Magyar Népköztársaság Testnevelési és Sport Érdemérem arany fokozatát. Ezen kitüntetés ezüst fokozatát később Bucsek Henrik is megkapta, munkássága elismeréseként.
56. 1973-ban kerül sor az első hazai sziklamászó versenyre szintén a Meteor szervezésében az Oszoly, Delágó és Veszprémi falainak, akkori direkt útjain. Később évente megrendezésre került az Aggtelek Kupa sziklamászó verseny. A nyolcvanas években a miskolci hegymászók szervezésében - élükön Hímer Józseffel - színvonalas sziklamászó versenyeket, majd a kilencvenes években jégmászó versenyeket rendeznek.
57. A Kaukázusban szervezett formában először 1976-ban járnak magyarok Kovalik András vezetésével.
58. 1980-ban Mózes István bevezette Magyarországon is a hetedik fokozatot. 1982-ban a Miskolc melletti Hámorban, a kis falon, alsó biztosítással, megmászta az első hazai IX- utat, a Kentucky Home-t (az újabb értékelés szerint, már csak VIII+). 1982 nyarán, a Magas-Tátrában átmászta a Lomnici-toronyra vezető PP-variáns nevű modern áthajlásos utat, végig klasszikusan (VIII fokozat) társával, Hímer Józseffel. Mózes István hazai követői egyre több modern tátrai utat másznak át szabadon.
59. Expedíciós kategóriában meg kell említeni Orbán Pál tevékenységét. Orbán Pál összesen 8 expedíciót szervezett és vezetett, ezek:
    1973. Kilimanjaro - Mt. Kenya (16 fő);
    1978. Atlasz (6 fő);
    1981. Andok (10 főó);
    1985. Himalája (12 fő);
    1986. Andok (7 fő);
    1987. Izland (6 fő);
    1989. Atlasz (12 fő);
    1990. Andok (7 fő).
    
    Sokadik kísérlet után 1983 telén is sikerült végigjárni a Magas-Tátra főgerincét depók elhelyezése nélkül, Dékány Péternek, Vörös Lászlónak, és Fodor Zoltánnak.
60. 
    1983.
    Himalájai magyar hegymászó siker: Az első magyar hegymászó egy himalájai hegycsúcson. Az USA-ban élő Brandl Vilmos (Andrey W. Brandl) – a budapesti Meteor Hegymászó Csoport egyik egykori alapító tagja – az első olyan magyar hegymászó, aki az American Alpine Institute 1983-as Himalájai Expedíciójának a meghívott tagjaként, három amerikai hegymászó társaságában, 1983. október 30-án sikeresen megmászta a 6189 m magas Imja Tse-t, majd 1983. november 6-án a 5545 m magas Kala-Patar-t.
61. Az első magyar Himalája-expedíció 1983-ban indult el Lakatos János vezetésével a 7015 m magas Satopanth megmászására. A kedvezőtlen időjárás miatt a vállalkozás nem sikerült, sőt tragédiával végződött. Leereszkedés közben a hét fős expedíció egyik tagja, Jankovics László, 6400 m-es magasságban egy jégmezőn megcsúszott, lezuhant és életét vesztette.
62. 
    1984.
    A Bolíviai Andokban, azaz a Cordillera Real-ban, Brandl Vilmos az American Alpine Institute 1984-es Cordillera Real Expedíciójának meghívott tagjaként viszonylag rövid két-hetes időtartama alatt, két amerikai hegymászótársával, maratoni stílusban és sorozatban, két hatezer méter feletti és három ötezer méter feletti magasságú első magyar megmászásokat végezett el: 1984. július 7: Yanko Juyo 5451 m; 1984. július 10: Pegueno Alpamayo 5350 m; 1984. július 12: Maria Lloco 5522 m; 1984. július 15: Huayna Potosi 6088 m; 1984. július 20: Nevado Illimani 6460 m.
63. 
    1985.
    Sikeres volt az 1985. évi Orbán-féle Himalája-túra, ahol az expedíció 2 résztvevője, Csíkos József és Vörös László Ang Pemba vezetésével új magyar magassági rekordot ért el a 7893 m magas Himalchuli keleti csúcsát, amely egyúttal a harmadik, magyarok által megmászott himalájai hegycsúcs is volt. A Himalchuli nyugati 7540-es csúcsát hárman érték el (Toldi György, Tolnai István, Tóth Csaba). Ez az expedíció is áldozatot kívánt: Csanádi Sándor és Greskovits Péter a kitört viharban eltűnt.
64. Vörösné Zsohovszky Piroska 1985. augusztus 10-én feljutott a Lenin-csúcsra. Ezzel ő lett az első, hétezres csúcson járt magyar nő.
65. 
    1987.
    1986 nyarán mászták meg először magyarok a Grand Jorasses-t a Walker-pilléren keresztül. Ozsváth Attila és Singer János jutott fel rajta.
66. 
    1987.
    1987. március 6. a Mt. Cook (Új-Záland, 3764 m) első magyar megmászása (dr. Balázs D. Oszkár és Halmos Erzsébet). Irodalom: (Balázs D. Oszkár H 1987/2/22-26) (Előadása: 1988. szeptember 23.)
    1987. április 25-26. az V. Bükki Boulder Találkozó. Irodalom: (Fehér Tibor H 1987/1/42)
    Már IX-es utak is vannak mászóiskoláinkban. Az első hazai IX+ nehézségű út (Kétágú-hegy, Jing-Jang) megmászója Babcsán Gábor. Irodalom: (Babcsán Gábor H 1987/1/42-43)
    1987. május 16-17. Sportmászók Találkozója (Bad Ischl). Irodalom: (H 1987/1/44-45)
    Kaukázus 1987 téli tábor. Irodalom: (Rácz Zsolt H 1987/1/45)
    1987. június 9. az Alpamayo (5947 m, Andok) első magyar megmászása, a Ferrari-úton (60 fok) (Balaton Zoltán, Kiszely György, Toldi György és Ürge László). Irodalom: (Toldi György H 1988/1/30-31)
    1987. június 11. a Chopicalqui (6354 m, Andok) első magyar megmászása (Gráfel Károly, dr. Kádas Sándor, Simonits Péter és Pajor István). Irodalom: (Kádas Sándor H 1988/1/28-30) (Előadása: 1989. május 5.)
    További magyar teljesítmények a Fehér-Kordillerákban: Nevado Pisco (5800 m, 11 fő), Huascaran északi csúcs (6655 m, La Granata út, 12 fő), Huascaran déli csúcs (6786 m, normál út, 3 fő; Triangulo út 2 fő). Irodalom: (Hoffmann György H 1988/1/24-28) (Balaton Zoltán, Pajor István és Toldi György H 1988/1/31-40) (H 1988/2/52)
    1987. augusztus 5-6.: az Usba déli csúcsának (4710 m, Kaukázus) első magyar megmászása (V, 80 fok) (Ferenci Miklós és Willner Péter). Irodalom: (Ferenci és Willner H 1988/1/43-47) (H 1987/2/52)
    1987. augusztus 9. - szeptember 4. Izland, Orbán Pál vezetésével (6 fő résztvevő). Irodalom: (H 1988/2/34-44)
    1987. szeptember 18-20. az Eiger északi falának első magyar átmászása (Berecz Gábor, Hímer József és Szabadka Péter). (H 1987/2/26-30)
    1987. szeptember második felében kiemelkedő mászások a Yosemite völgyben:
    - El Capitan Nose (VI 5.11 A2) (Sárközi András és Singer János)
    - El Capitan Salathe út (VI 5.11 A3) (Paál János és Tiboldi András)
    - Washington Column Astro Man út (Babcsán Gábor, Paál János, Sárközi András, Singer János és Tiboldi András).
    Irodalom: (Sárközy András és Singer János H 1988/1/9-17) (H 1988/2/51-52)
    1987. október 1. a Shisha Pangma (8046 m, Himalája), az első magyar nyolcezres csúcs megmászása (a harmadik magyar Himalája expedíció, dr. Nagy Sándor és Ozsváth Attila).
    1987. október 8. újabb magyarok a Shisha Pangmán (Balaton Zoltán, Csíkos József, Várkonyi László és Vörös László). 1987. novemberében a Sport érdemérem arany fokozatát kapták Balaton Zoltán, Nagy Sándor, Ozsváth Attila és Várkonyi László (Vörös László és Csíkos József már 1986-ban megkapta a Himalchuli megmászásáért), az ezüst fokozatát Dékány Péter és Szabó László, bronz fokozatát Dr. Papp Kálmán.
    Irodalom: (H 1987/2/8-20) (H 1988/1/62) (H 1988/2/102)
    Kessler Hubert 80 éves lett november 3-án. Irodalom: (H 1987/1/49-50)
    1987. november 21. az "addig csak papíron létező" Magyar Hegymászó Klub megalakulása. Péterváry Gábor a Hegymászó bizottság vezetője helyett az új elnök dr. Nagy Sándor lett. Irodalom: (Dezsényi János H 1987/2/37)
    Bucsek Henriket a közgyűlésen megválasztották a Magyar Hegymászó Klub első tiszteletbeli tagjának. Irodalom: (H 1988/2/82)
    1987-ben jelent meg Neidenbach Ákos: Extrém jégtechnika
    1987-ben mászott legnehezebb hazai utak. Irodalom: (H 1988/1/51-52)
    Krónika 1987. Irodalom: (H 1988/2/51-56)
    Mászóiskolai nehéz mászások. Irodalom: (H 1987/2/76-78)
67. 
    1988.
    1988. január 29. Toldi György balesete a Weber-csúcs északi falán a "Vízesés-út" jegén. Irodalom: (Dezsényi János H 1987/2/43)
    1988. február 13-14. az V. Síalpin Rally a Gyömbéren. Irodalom: (H 1988/1/61-62)
    1988. március 1. az Ararát (5165 m) megmászása (Katona Ferenc és Szálkai István). Irodalom: (H 1988/2/48-50)
    1988. március 5. a MHK első országos értekezlete.
    1988. április 22-24. VI. Bükki Boulder Találkozó. Irodalom: (Fehér Tibor H 1987/2/62, 84-85) (H 1988/1/65)
    Magyar sportmászó sikerek a hazai mászóiskolákban.
    1988. június 2. és 3. Jerzy Kukuczka előadásai a 14 nyolcezresének történetéről Miskolcon (mintegy 100) és Budapesten (az Uránia moziban közel 1000 néző előtt). Irodalom: (H 1988/2/80-81)
    1988. június 11. a Mt. McKinley (6194 m, Alaszka) első magyar megmászása (Csíkos József és Vörös László, majd ugyanaznap dr. Balázs D. Oszkár).
    Június 13. az északi csúcs (5936 m) megmászása (Csíkos József és Vörös László). Egy hónappal később (július 8.) Hirt Károly, dr. Nagy Sándor, Szendrő Szabolcs és Tóth Csaba is jártak a déli csúcson.
    Irodalom: (H 1988/2/81)
    1988. július 19-20. a Matterhorn északi falának első magyar átmászása (Dékány Péter, Krafft Walter és Ozsváth Attila).
    1988. július 20. Pamír, Korzsenyevszkája csúcs (7105 m) (Kunos Gábor és Mekli Imre).
    1988. július 28. Pamír, Lenin csúcs (7134 m) (Kunos Gábor).
    1988. július 29. Pamír, Kommunizmus csúcs (7495 m) (Kovács Márta, Bouquet Kálmán, Kádas Sándor, Koncz Ákos és Mályi József). 1985. után új magyar női magassági rekord! Ez volt a legmagasabb magyar nő által elért csúcs 2003-ig. Irodalom: (H 1987/2/83)
    1988. július 20. - augusztus 13. Kaukázus tábor. Irodalom: (H 1988/2/83)
    1988. október 15. az első magyar Hegymászó Triatlon. Irodalom: (H 1989/1/47-48)
    1988. október 27. az ASTA kongresszus szervezésében Budapesten tartózkodó sir Edmund P. Hillary elfogadta a MHK meghívását egy beszélgetésre, ahol elfogadta a felajánlott tiszteletbeli tagsági oklevelét. Irodalom: (H 1989/1/21-28)
    1988. november 17., 18. és 19. Kurt Diemberger előadásai a K2-ről és a Mt. Everestről Miskolcon és Budapesten. Irodalom: (H 1989/1/50-51)
    1988. november 26. a MHK közgyűlése tiszteletbeli taggá nyilvánította Jerzy Kukuczkát. Irodalom: (H 1989/1/45)
    1988-ban jelent meg
    Bocsák Béla: Lavina c. oktató füzete.
    Tadeusz Piotrowski: Viharban, fagyban c. könyve (Czibók István szakszerű fordításában).
    Dura Lajos: Magyarok a Kaukázusban.
    Halottunk: Benedek Zoltán (1964. - 1988. január 31. Magas-Tátra, lavinabaleset). Irodalom: (Rácz Zsolt H 1987/2/57-58)
68. 
    1989.
    1989. január 14. az Aconcagua (6959 m, Andok) első magyar női megmászása (Balog György és Csathó Beáta). A csúcson jártak még Bouquet Kálmán, Dr. Hábenczius Károly, és Szikszai Attila.
    1989. január 26. és 27. Karl Ölmüller előadásai Miskolcon és Budapesten. Irodalom: (H 1989/1/51)
    1989. január a Fitz Roy (Patagónia) megmászásának kísérlete (Berecz Gábor, Sárközy András és Willner Péter).
    1989. február 11-12. a VI. magyar Síalpin Rally a Gyömbéren (Alacsony-Tátra).
    1989. április 22-23. VII. Bükki Boulder Találkozó. Irodalom: (H 1989/2/58-61)
    Magyar sportmászó sikerek az Elbai homokkő vidéken (Babcsán Gábor IXc és Xa fokozatokban) és a hazai mászóiskolákban.
    1989. július 14. - augusztus 25. az első magyar Tien San táborozás keretében
    1989. augusztus 14. a Győzelem csúcs (Pik Pobeda, 7439 m) első magyar megmászása (Straub József és Vörös László) 1989. augusztus 17. a Han Tengri (6995 /7010/ m) első magyar megmászása (Bazsantik János és Klotz Róbert). Irodalom: (H 1989/2/56)
    1989. ? a Lenin-csúcs (7134 m, Pamír) megmászása (Dési József).
    1989. ? a Korzsenyevszkaja csúcs (7105 m, Pamír) megmászása (Vanicsek László).
    1989. október 20. a Kedarnath Dome (6831 m, Garhwal Himalája) keleti falának első átmászása (VII- A2, a 6 fős csapatmunka eredményeként Ozsváth Attila és Szendrő Szabolcs jut a fal tetejére). Irodalom: (H 1990/1)
    1989-ben Orbán Pál vezetésével 12 fő járt az Atlasz-hegységben (1978 után már másodszor vezetett ide hegymászó vállalkozást).
    1989-ben jelent meg:
    Magyarország szikláin c. mászókalauz első kiadása (Szerk.: Babcsán Gábor, Kangyal András és Ravadits Kornél). Ezt még továbbiak is követték.
    Dura Lajos: Magyarok a Kaukázusban kiegészítő füzete.
    A Hegymászó szerkesztésének (1984 - 1989/1, tíz szám) nehéz feladatát dr. Dezsényi János visszavonulása miatt Ozsváth Attila vállalja el.
    Halottaink:
    Barta József (1947. -- 1989. Aigulet Pointsenot, Patagónia, sírja Rio Gallegosban) Irodalom: (H 1989/2)
    Kukuczka, Jerzy (1948. március 24. Katowice - 1989. október 24. Lhotse, Himalája) A MHK tiszteletbeli tagja volt.
69. 
    1990. 1990. ? az első hazai műfalas mászóverseny (rendező: FETE, a Diósgyőri vár udvarán).
    A hazai utak addigi legnehezebbjét mássza Babcsán Gábor (Kőkapu Fekete Mágia, X nehézségű).
    1990. ? a Korzsenyevszkaja csúcs (7105 m, Pamír) megmászása (Ézsiás Antal, Koltay Károly, Merza István és Pecsenyicki László).
    1990. ? a Han Tengri (6995 m, Tien San) megmászása (Koncz Ákos, Leél-Őssy Szabolcs, Szendrő Szabolcs és Várkonyi László).
    A Yosemite-völgyben újabb magyar sikerek:
    - El Capitan Zodiac út (VI 5.11 A3+) (Rácz Zsolt és Szikszai Attila)
    - El Capitan West Buttres út (VI 5.11a) (Babcsán Gábor és Nádasdi Oszkár)
    - El Capitan Separate Reality út (5.11d) (Babcsán Gábor és Nádasdi Oszkár)
    - Shawangunks (5.12b) (Babcsán Gábor)
    1990. október 4. a Cho Oyu első magyar megmászása (Koncz Ákos, Straub József és Reinhard Wlasich).
    1990. október 7. újabb magyarok a Cho Oyun (Csíkos József, Pajor István, Tóth Csaba, Várkonyi László és Vörös László).
    1990. október 8. újabb magyarok a Cho Oyun (Decsi István, dr. Nagy Sándor és Szendrő Szabolcs). Irodalom: (H 1991/1 és 2)
    1990-ben Orbán Pál vezetésével 7 fő járt az Andokban (1981 és 1986 után már harmadszor vezetett ide hegymászó vállalkozást).
    Halottunk:
    Glück Tibor (1969. - 1990. Matterhorn, Rote Turm) Irodalom: (H 1990/1)
70. 
    1991.
    1991-ben alakult meg a MHK Versenyszervező Bizottsága, mely kiírta a Magyar Sportmászó Kupa versenysorozatot.
    1991. július 30. a Han Tengri (6995 m, Tien San) megmászása (Erőss Zsolt, Kállai Mihály és Turczás István).
    1991. ? a Han Tengri első magyar női megmászása (Bradács Ágnes és Straub József).
    1991. augusztus 12. a Győzelem-csúcs (7429 m, Tien San) megmászása (Erőss Zsolt, Hargitai Szabolcs, Hámori István, Hirt Károly és dr. Nagy Sándor).
    Újabb magyar sikerek a Yosemite völgyben:
    - El Capitan Dihedrall Wall út (VI 5.10 A3+, Rácz Zsolt és Tivadar Tamás).
    - Half Dome Direct út (VI 5.10 A3+, Rácz Zsolt és Tivadar Tamás).
    Magyar sikerek külföldi sportmászó utakon.
    1991. szeptember 17. a Thalay Shagar (6904 m, Garhwal Himalája) északi falának első átmászása (V+ 85 fok, Dékány Péter és Ozsváth Attila). Az út a nemzetközi szakmai körökben is elismerést váltott ki. Irodalom: (H 1991/2)
    1991. november 23. a MHK közgyűlése jóváhagyta a Zsigmondy Emil Emlékplakett alapító okiratát. Irodalom: (H 1994/1)
    Halottaink:
    Egri Kiss Anna (1963. - 1991. nyár elején, eltűnt sítúrázás közben a Bernina környékén) és férje Proske, Dietmar (1964. - 1991. nyár elején, eltűnt sítúrázás közben a Bernina környékén) Irodalom: (H 1991/2)
71. 
    1992.
    Az 1992. év kiemelkedő magyar mászásai:
    - Yosemite El Capitan The Shield (VI 5.11c A3+) 5 nap alatt (Berecz Gábor, Nádasdi Oszkár, Rácz Zsolt, Simon Zoltán)
    - Yosemite El Capitan Excalibur Wall (VI 5.10 A4) 8 nap alatt, 6 bivakkal (Berecz Gábor, Nádasdi Oszkár, Rácz Zsolt)
    - Pamír-Aszan hegység (7 csúcs: Aszan, Pik 4810, Uszenij, Piramidalnij, Pik Holland, Duhtarcsa, Rizsaja Styena) (4B-6A A3 fokozatok közötti mászások) (13 fő Ozsváth Attila vezetésével).
    1992-ben a Pamírban csak Véghseő Péternek sikerült csúcsra jutnia (Korzsenyevszkája-csúcs, 7105 m).
    1992. október 31-én megalakult Csobánkán a Magyar Hegymászás Történeti Társaság.
    Halottaink:
    Juhász László (1968. - 1992. Dzsantugán, Kaukázus) Irodalom: (H 1993/1)
    ? (Temes Székesfehérvárról) (? - 1992. nyarán, Grossglockner Stüdl Hütte, betegség)
    Peitler (Palóc) Gyula (1899. Salgótarján - 1992. október 29. Budapest)
72. 
    1993.
    1993. január 5. az Alexandra-csúcs (5091 m, Ruvenzori) első magyar megmászása (Bradács Ágnes, dr. Nagy Sándor és Straub József).
    1993. január 6. a Margerita-csúcs (5109 m, Ruvenzori) első magyar megmászása (Bradács Ágnes, Csíkos József, Csonka Károly, Fodor Tibor, Dr. Hábenczius Kárly, dr. Kádas Sándor, Kállai Mihály, Kertész Zoltán, Dr. Krizsó Eszter, Less Nándor, dr. Nagy Sándor, Nagy Sándor, Papp Huba, Dr. Papp Kálmán, Straub József, Szarka Lajos, Tóth Csaba, Varga Károly, Vörös Lászó és Vörösné Zsohovszky Piroska).
    1993. február közepén optimális viszonyok között mászták át a Magas-Tátrában a Weber-csúcs Superdirekt útját (VI A2, Koncz Ákos és Singer János).
    1993. június 10. a Sziklamászó Sportalapítvány alapító okirata.
    1993. július 31. a Lenin-csúcs (7134 m) megmászása (Bradács Ágnes, Erőss Zsol és Straub József). 1993. ? ? a Lenin csúcs (7134 m, Pamír) megmászása (Bense Zoltán, Bognár Mihály, Hámori István, Mécs László, dr. Nagy Sándor, Nagyváthy János).
    1993. augusztus 4. a Han Tengri (6995 m, Tien San) megmászása (Dékány Péter és Tóth Csaba).
    1993-ban jelent meg a Szivárvány (MHTT) első száma.
    Horváth Emil: Csókakő Sziklamászó kalauz
    Halottunk:
    Munkácsy Zoltán (1968. - 1993. /betegségben/) Irodalom: (H 1993/1)
73. 
    1994.
    1994. augusztus Pamír csúcsmászások Korzsenyevszkaja-csúcs (7105 m) (Erőss Zsolt /8-án egyedül/, Koncz Ákos, Straub József és Szalai Nóra)
    1994. augusztus 13. Tádzsik-csúcs (7495 m, régebben Kommunizmus-csúcs) (Erőss Zsolt) Ezzel a teljesítménnyel Erőss Zsolt lett az első (és az eddigi egyetlen) magyar "Hópárduc".
    1994-ben jelent meg Neidenbach Ákos: A Kárpátmedence * magyar vonatkozású * hegymászó és turista irodalma
    1994. márciusában újra indult a Turistaság és Alpinizmus (1995. júniusáig 8 szám jelent meg).
    Halottaink:
    Kessler Hubert dr. (1907. november 3. Nagyszeben - 1994. február 1. Budapest)
    Antal Károly (1909. június 23. Budapest - 1994. május 26. Budapest)
    Adler-Rácz József (? - 1994. szeptember 12. Budapest, életének 101. évében)
    Csajági László (1971. - 1994. július 24. Elbrusz Pasztuhov-sziklák, Kaukázus)
    Molnár Zoltán (1968. - 1994. szeptember 7. Mont Maudit)
    Jakab Szilvia (1975. - 1994. július 29. Kleine Zinne, Dolomitok)
    ? (fizetett túrán egy résztvevő a Mont Blanc-on, ereszkedés közben)
74. 
    1995.
    1995. június ? a Denali (6194 m, Alszka) megmászása a Cassin-pilléren (Mester Béla, Toldi György és Tóth Csaba).
    1995. ? a Lenin csúcs (7134 m, Pamír) megmászása (Vörös László)
    1995. augusztus 25-30. az Ogre (7285 m, Karakorum) dny. pillérének megmászása (Erőss Zsolt és Ozsváth Attila).
    1995. december 6-án indult el Orsováról a Kárpát-koszorú csapata. Közülük csak Mályi József tette meg az egész utat, és 1996. május 4-én a hozzá csatlakozókkal tette meg az utolsó távot Dévényig a Duna partjára.
    1995-ben jelent meg W. H. Paryski: Wielka Encyklopedia Tatrzańska (első Encyklopedia 1973-ban lett kiadva).
    1995-ben jelent meg Stefano Ardito: Csúcsok és csúcsteljesítmények 1995. június megszűnt az újraindított Turistaság és Alpinizmus (8 megjelent szám után).
75. 
    1996.
    1996. tavaszán a Mt. Everest első magyar megmászásának kísérlete (8300 m-ig).
    1996. szeptember 14. avatták fel a MHTT Millecentenáriumi emlékművét és Grósz Alfrédről elnevezett kilátóját.
    1996-ban jelent meg
    Az Erdélyi Kárpát Egyesület E.K.E. -- Múlt és jelen --
    Ivan Bohuš: Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier
    Milan Lučanský: Magas-, Nyugati-, Bélai-Tátra és környék.
    Daday János: Barangolások a Bihar hegységben.
    Halottaink:
    Skerletz Iván (1937. - 1996.)
    Dezsényi János dr. (1916. augusztus 5. Budapest - 1996. szeptember 23. Budapest)
    Bodoki Antal (1925. szeptember 10. - 1996. november 10. Budapest)
    Elschik Álmos (1977. - 1996. március 6. Budapest, lavinabaleset február 27-én a Liptói-Tátrában a Baranyec dny. oldalában)
    Stumpf Jakab Attila (1964. - 1996.)
    Reinhard Anton Wlasich (? - 1996. május 19. Mt. Everest)
76. 
    1997.
    1997. január 5. a Maipo vulkán (5335 m, Andok) első magyar megmászása (Fábián Tamás, Pál Molnár Elemér és Unger János).
    1997. január 15. az Aconcagua (6956 m, Andok) centenáriumi megmászása, az évforduló utáni napon (Fábián Tamás, Pál Molnár Elemér és Unger János).
    1997. február 7-9. I. Hámori Jégmászó Verseny
    1997. szeptember 6. a Kedarnath Dome (6831 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása az északnyugati oldal felőli normál úton(Bognár Mihály, Markos Huba, Mécs László és Vincze Ákos).
    1997. szeptember 15. a Karchakund (6612 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása a keleti fal jégfolyosóin keresztül (Markos Huba és Mécs László).
    1997. szeptember 15. a Satopanth (7075 m, Garhwal Himalája) déli falának magyar átmászása (csúcsmászás a késői felérkezés miatt már nem volt lehetséges) (Erőss Zsolt). //Megjegyzés: a csúcs első magyar megmászása még mindig várat magára.//
    1997. szeptember 19. a Mandani Parbat (6163 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása (Erőss Zsolt és Nedeczky Júlia).
    1997. november 22-23. a Magyar Hegymászó Klub küldöttgyűlése sokoldalú hegymászó pályafutásának elismeréseként tiszteletbeli tagjai közé (Bucsek Henrik /? 1997./, sir Edmund Hillary, Jerzy Kukuczka /? 1989./ és Szendrő Szabolcs) választotta Babcsán Gábort.
    Halottaink:
    Datner Péter (? - 1997. február 3. Magas-Tátra, Hó-csúcs környékén) //N.S. javítása *1974//
    Bucsek Henrik (1906. június 26. Budapest - 1997. február 24. Budapest)
    Irodalom: (Életéről a Magyar Turista 2007. februári számában jelent meg összeállítás dr. Polgárdy Géza tollából.)
    ifj. Dr. Farkas Zsolt (1969. október 27. Budapest - 1997. október 24. Magas-Tátra, Markazit-torony)
    ifj. Arnold Gyula (1955. - 1997. december 10.)
77. 
    1998.
    1998. július 21. a Tirich Mir (7708 m, Hindukus) első magyar megmászása (Ács Zoltán, Mezey László). Irodalom: (H 1998/9-24)
    1998. július 22. a Cerro Ancohuma (6427 m) első magyar (?) megmászása (Kádas Ildikó és Nagyváthy János). Irodalom: (H 1998/27-35)
    1998. augusztus 16. Leégett az Elbrusz alatti Prijut menedékház. Irodalom: (H 1998/36-40)
    1998. november 7-8. MHTT találkozó Csobánkán.
    1998. november, Rácz Zsolt az eddigi mászóteljesítményeiért megkapta a Zsimondy Emlékplakettet. Irodalom: (H 1998/79-84)
    1998-ban jelent meg
    Polgárdy Géza: Harcok, munkák és küzdelmek
    Kis Domokos Dániel: A csúcson - A hegyek szerelmese báró Eötvös Loránd
    Kollár-Lacika-Malarz: A szlovák és a lengyel Tátra.
    Garth Hatting: Hegymászók könyve.
    Halottaink:
    Bánáti Zoltán (? - 1998. január 7. Magas-Tátra, a Tupa alatt lavinabaleset) Irodalom: (SZIV 1997-1998/73)
    Tálos Zoltán (1926. november 4. Szekszárd - 1998. február 23. Pannonhalma)
    Balla Tamás (? - 1998. július 21. /23 éves/ Magas-Tátra, Lomnici-csúcs) Irodalom: (SZIV 1997-1998/73)
    Bodonyi Csaba (? - 1998. augusztus 23. /47 éves/ Mont Blanc) Irodalom: (SZIV 1997-1998/73)
78. 
    1999.
    1999. május 1. találták meg George Leigh Mallory holttestét az Everesten.
    1999. július 18. a Nanga Parbat (8125 m, Himalája) első magyar megmászása (Erőss Zsolt). Irodalom: (H 1999/10-18)
    1999. szeptemberében Magyarországon járt Reinhold Messner Irodalom: (H 1999/83-84)
    1999. őszén Várkonyi László egyéni kísérlete a Mt. Everest első magyar megmászására az é. gerincen.
    1999-ben jelent meg
    Daday János: Barangolások a Bihar hegységben második kiadása.
    Halottaink:
    Varga Zoltán (? - 1999. április 15. Hohe Wand)
79. 
    2000.
    2000. tavaszán Várkonyi László második egyéni kísérlete a Mt. Everest első magyar megmászására az é. gerincen.
    2000. július 31. a Broad Peak (8047 m, Karakorum) első magyar megmászása (Ács Zoltán és Mécs László). Irodalom: (H 2000/12-30)
    2000. augusztus 7. a Distaghil Sar (7885 m, Karakorum) első magyar megmászása (Erőss Zsolt). Irodalom: (H 2000/31-37)
    2000. ? a Beluha (4506 m, Altáj) első magyar megmászása (Gulyás Attila, Heinzinger Balázs, Heininger Ferenc, Mihály Gábor, ifj. Turcsik István és Varga Tamás). Irodalom: (H 2000/49-55)
    2000. szeptember 1. avatták fel Jankovics Marcell emléktábláját a Budapest I., Pauler u. 19. sz. ház falán (ebben a házban lakott áttelepülése után). Irodalom: (SZIV 2000/50)
    2000. december 7. megalakult a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség.
    2000-ben jelent meg
    Pick József: A dorogi turistaság története /mindössze 15 példányban/
    John Krakauer: Ég és jég Conrad Anker - David Roberts: Mallory nyomában
    Neidenbach Ákos: Tátrai legendárium
    Halottaink:
    Juhász D. Zsolt (? - 2000. március 5. Csókakő, Vértes, 23 éves)
    Bordák Balázs (? - 2000. március 16. Glockner Haus környéke, lavinabaleset, 24 éves)
    Hatala Levente (? - 2000. március 16. Glockner Haus környéke, lavinabaleset, 27 éves)
    Szerémy Szabolcs (? - 2000. március 16. Glockner Haus környéke, lavinabaleset, 18 éves)
    Simorjai Tamás (? - 2000. július 24. Oszoly, Pilis, 18 éves)
    Dékány Péter (1956. január 20. Túrkeve - 2000. augusztus 8. Karakorum, Distaghil Sar alatt) Irodalom: (H 2000) (SZIV 2000/11)
    Párkányi Ferenc (? - 2000. augusztus 17. Lomnici-csúcs, Magas-Tátra, 29 éves)
80. 
    2001.
    2001. ? új út Patagóniában a Cerro Mascara k. falán (Babcsán Gábor, Fucskó László) Irodalom: (H 2001/42-54)
    2001. őszén a Mt. Everest első magyar megmászásának két kísérlete, az é. gerincen (7800 m-ig) és a Kangshung falon (kb. 6500 m-ig). Irodalom: (H 2001/16-30) (H 2002/44-49)
    2001-ben jelent meg
    Scheirich László: Emberek, sziklák, századok. A Magas-Tátra története
    Nagy Árpád: Tátrai túrák. Turistakalauz
    Dr. Zsigmondy Emil: Az Alpok veszélyei (első magyar kiadás)
    Merza Ágnes - Merza József: Túraútvonalak a Dolomitokban I. Cadin-csoport
    Pascal Sombardier: Dolomitok nem csak hegymászóknak Via ferraták az Olasz-Alpokban
    Kis Domokos Dániel: Báró Eötvös Lóránd a tudós fotográfus
    Wild Ferenc: Békás-szoros környékének sziklamászó kalauza
    2001. július elejétől újra indult a Turista Magazin
    2001. október elején indult a Mount Everest - Hegyisport és túramagazin (Kornétás Kiadó)
    Halottaink:
    Daday János (1929. október 26. - 2001. március 10. Nagyvárad) Irodalom: (ME 2002/3)
    id. Stibrányi Gusztáv (1909. december 12. Erzsébetfalva - 2001. március 21. Szepsi)
    Puškáš, Arno (1925. február 4. Kassa - 2001. június 9. Poprád) Irodalom: (SZIV 2003/5)
    Antal Péter (? - 2001. augusztus 10. Hegyes-torony, Magas-Tátra, 24 éves)
    Dr. Gárdos Sándor (1963. - 2001. október 18. Mount Everest) Irodalom: (H 2001)
81. 
    2002.
    2002. Az Illimani (6465 m, Andok) második magyar megmászása (Barcza Gergely és Solymári Dániel, majd másnap Szabó Attila is). Irodalom: (H 2002/74-77)
    2002. május 25.: a Mount Everest (8850 m, Himalája) első magyar megmászása, a Déli-nyereg útvonalon, oxigénpalackkal (Erőss Zsolt). Irodalom: (H 2002/50-64)
    2002. ? mászások a Yosemite völgyben Irodalom: (H 2002/88-93)
    Berecz Gábor "Big Wall"-os új útjainak listája Irodalom: (H 2002/110-114)
    2002. október 4.: a Shivling (6543 m, Garhwal Himalája) első magyar megmászása, a nyugati pillérén (V+, 80 fok) keresztül (Babcsán Gábor és Tóth Csaba).
    2002-ben jelent meg
    Nagyváthy János: 50 hegymászótúra az Alpokban
    Neidenbach Ákos: Hegymászó balesetek
    Michael Hoffmann: Lavinaveszély
    Merza Ágnes - Merza József: Túraútvonalak a Dolomitokban II. Sella-csoport
    Anatolij Bukrejev - G. Weston Dewalt: Hegyi őrület
    David Roberts: Kétes dicsőség
    Heinrich Harrer: A Fehér Pók
    Halottaink:
    Pete Ferenc (? - 2002. március 26. Königspitze)
    2002. július 24-én tűnt el nyomtalanul a Karakorumban Ozsváth Attila a Tsarak Tsa gleccser körzetében. Irodalom: (H 2002/26-27)
    2002. augusztus 1-én tűnt el nyomtalanul a Dom (Wallis) környékén Kovács Sándor. ? Nagy Krisztián (? - 2002. november 23.) Irodalom: (H 2002/25, 22 éves volt)
    Straub József (1952. - 2002.)
82. 
    2003.
    2003. elején a Cota (Patagónia) k. falán egy új útvonal kísérlete (Babcsán Gábor, ?).
    2003. július 19. a Gasherbrum II. (8035 m, Karakorum) első magyar megmászása, első magyar nő nyolcezresen (Erőss Zsolt, Nedeczky Júlia, Klein Dávid, Mécs László és Ugyan Anita).
    2003. július 20. újabb magyarok a Gasherbrum II. csúcsán (Ács Zoltán, Csollány Katalin, Csíkos József és Vörös László).
    Irodalom: (ME 2003/10, 12) (SZIV 2003/23) (H 2003/26-43)
    2003-ban indult a Magyar Turista, havonta megjelenő folyóirat.
    2003. májustól a Kornétás Kiadó adja ki a Turista Magazint.
83. 
    2004.
    2004. április 19-én érték el első magyarként az Északi-sarkot (Ács Zoltán és Kovalcsikné Bátori Krisztina).
    2004. július 23. a Mustagh Ata (7456 m) első magyar megmászása (Wetzl Péter, sítúraléccel).
    2004. augusztus 13. Oravecz Orsolya és Hivessy Zoltán a Lenin csúcson.
    2004. szeptember 25. a Cho Oyu második magyar megmászása (Klein Dávid). Irodalom: (ME 2004/7)
    2004-ben jelent meg
    Nagy Árpád: 250 tátrai túra - Turistakalauz
    2004. novemberében jelent meg utoljára a Mount Everest című folyóirat.
    2004. decemberében jelent meg utoljára a Turista Magazin.
    Halottunk:
    Manhalt Gábor (? - 2004. november 16. Budapest)
84. 
    2005.
    2005. január 16-án érték el első magyarként a Déli-sarkot (Ács Zoltán és Kovalcsikné Bátori Krisztina).
    2005. július-augusztus a K2 (8611 m, Karakorum) első magyar megmászásának kísérlete.
    2005. Tien San csúcssikerek (Han Tengri, Csapajev-csúcs)
    2005. szeptember 25. a Cho Oyu (8201 m, Himalája) harmadik magyar megmászása (Ács Zoltán, oxigénpalackkal).
    2005. januárjától a Mount Everest és a Turista Magazin összevonásaként a Hegyisport és Turista Magazin jelenik meg (Kornétás Kiadó).
    2005-ben jelent meg Hegymászás - A szabadság, amit a hegyek nyújtanak (Szerkesztette: Farkas Péter, a Földgömb 99 Kiadó és MHSSZ kiadása).
    Halottaink:
    2005. március 13. lavinabaleset áldozata lett Greskovits Áron (23 éves egyetemi hallgató) a Glocknerhaus környékén.
    Nemerkényi Antal (? - 2005. május 18. Budapest)
    Tóth László (? - 2005. május 22.) (a hámori sziklán 21-én történt baleset, bemutatón, 19 éves volt)
85. 
    2006.
    2006. ? a Cerro Escudo k. falán egy új út megmászásának kísérlete (Solymári Dániel, ?)
    2006. május 27. a Dhaulagiri (8167 m, Himalája) első magyar megmászása (Erőss Zsolt).
    Halottunk:
    Dr. Gattinger Miklós (Klaus) (1916. szeptember 29. Szepesszombat - 2006. július 31. Steyr)
86. 2007. 2007. január 26. a Mt. Vinson (Antarktisz) első magyar megmászása (Ács Zoltán és Kovalcsikné Bátori Krisztina).
    Halottaink:
    2007. február 12-én jégmászás közben Sappadán életét vesztette Ilku István és Kopándi Béla.
87. Forrás: [Tátrai Rupert, személyes közlés]
    [Perge Ferenc, személyes közlés]
    [Kisgyörgy Ádám, Bucsek Henrik: Töredék a magyar hegymászás történetéből, kiadta a MAFC elnöksége, Miskolc 1973., 18. o.]
    [Kunos Gábor, Magyar Természetbarát Szövetség 1987-2007 c. kiadvány, 49-52. o.]
    [Kunos Gábor, személyes közlés]

Turistaság

I. rész: A turistaság legrégibb nyomai Magyarországon

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

A magyar turistaság bölcsője a Kárpátok, a Magas Tátra ölén ringott. Innen indult útnak a ma már terebélyes magyar turistaság és míg az Alpokban a XVIII. és XIX. század első felében is még meglehetős lassan fejlődött a hegymászás, addig a Magas Tátrában már a XVI. században vezettek szervezett iskolai kirándulásokat. Ez 1565 pünkösdjén volt. Az első ismert Tátrakutató Frölich Dávid, későbbi késmárki rektor volt. Frölich 15 éves korában, 1615-hen vitte véghez azt a nevezetes tátrai hegymászást, mely már sok vitára adott alkalmat a magyar turista irodalomban. Frölich szerint ugyanis a Lomnici csúcsot mászta volna meg - melyet akkoriban a Tátra legmagasahb csúcsának tartottak, - a leírás azonban inkább a Nagyszalóki csúcsra illik. Frölich fiatalabb éveiben azután bejárta majd egész Európát és csak 1639-ben jött haza. 1639-ben, Bártfán jelent meg műve, a "Medulla geographiae practicae" c. földrajzi munkája, amelyben azt írja, hogy a magasabb régiók kutatása céljából vállalkozott a Lomnici csúcs megmászására. Néhány évvel később Frölich "Viatorum" c. útitapasztalatait közlő útikönyve jelent meg, melyet a szepességi diákság hosszú időn keresztül használt tátrai útjainál. Frölich után egy késmárki orvos, Augustini Keresztély járt tudományos kutatásai során a Tátrában, 1640-ben. III. Ferdinánd Augustinit udvari orvosának nevezte ki és "ab Hortis" előnevet adományozta neki. Hogy ebben mennyi része volt tátrai kutatásainak és mennyi az orvosi képességeinek, azt nem lehet tudni. Igen érdekes a Magas Tátra leírása és az akkori turista viszonyok jellemzése az az 1683-ban megjelent Ungarischer Simplicissimus c. műben, mely egy 1655. évi leírást tartalmaz egy brestaui diáktól, aki Késmárkon Frölich tanítványa volt. Leírásából megállapítható, hogy nagy gyakorlata volt már ez időben a Szepességben a tátrai utak rendezése terén; képzett hegyivezetők voltak, akik indulás előtt megvizsgálták a diákok cipőit, térdvasakkal, karvasakkal és hegymászóbotokkal látták el őket. Mindezeken felül pontos útiterveket is készítettek előre.

A magyar turistaság történetében kétségkívül igen jelentős helyet fogtal el a Buchholtz-család. A családot nagy vándorlási kedv jellemezte. id. Buchholtz György tollából származik a Tátra első leírása: "Das weit und breit erschollene Zipser Schneegebürge". Buchholtz leírta a Nagyszalóki csúcs első megmászását is, melyet 1664. júliusban vitt véghez. Tízen indultak egy vadorzó kíséretében s a Tarajkáról érték el a Szalóki csúcsot, de csak négyen: a többiek útközben kidőltek. Az út három napig tartott. id. Buchholtz György két fia, ifj. Buchholtz György és Buchholtz Jakab is jelentős szerepet játszottak a magyar turista történelemben. ifj. Buchholtz György 1723-1737 között rektora volt a késmárki líceumnak s több iskolai kirándulást vezetett a Tátrába. Kirándulásai közül kettőt közölt: az első 1724-ben folyt le s Késmárkról a Kopahágóra és a Bélai Mészhavasokba irányult. Második utazása 1726-ban volt, a Zerge-horhosra. Tőle maradt fenn a Deményfalvi barlang elsŐ lerása és pontos felmérése. Buchholtz György 1717-ben elkészítette a déli Tátra látóképét s ezen 19 csúcsot nevezett meg. Buchholtz Jakab is nevezetes tagja a Tátra legrégibb hegymászóinak. 1754-ben Lotharingiai Ferenc császár megbízásából átkutatta a Kárpátokat. Művei közül leginkább a "Beschreibungen des wundervollen karpatischen Schneegebirges" című Tátraleírása értékes, mely 1783-ban az Ungarische Magazin III. kötetében jelent meg. 1746-ban hatalmas domborművet készített a Tátráról. A Magas Tátra ebben az időben mind ismertebb lett s mindig nagyobb, szélesebb körben fordult feléje a figyelem. Bél Mátyás (1684-1749), a XVIII. század legkiválóbb földrajzi írója volt a liptói Tátra első leírója. Leírása meglehetősen pontos. A Tátra első leírása 1772-ben jelent meg, Czirbesz J. A. tollából, "Kurzgefasste Beschreibung des karpatischen Gebirges" címen. A legrégibb Tátraleírást id. Buchholtz György ugyan már 1719-ben megírta, ez azonban csak 1899-ben jelent meg nyomtatásban. A külföldiek figyelmét ís felkeltette a Magas Tátra. Felkereste a Tátrát az osztrák Fichtel (1788), Hacquet (1792-94), az angol Townson Robert, akinek magyarországi útleírása 1797-ben jelent meg "Travels in Hungary" címen. Munkájában Alpine Excursions című fejezetben írta le tátrai útját melyet Hans Gross nevű vezetővel tett. 1813-ban Wahlenberg svéd botanikus látagatott el a Központi Kárpátokban. Elsőnek ismertette a Tátra egész flóráját. Műve 1814-ben Göttingenben jelent meg, "Flora carpathorum principalium" címen. Öt ével később, 1818-ban a neves francia geológus, Beudant kereste fel a Tátrát s megmászta a Lomnici csúcsot. Műve "Voyage mineralogiquie et geologique en Hongrie pendant l'année 1818" címen jelent meg. Bejárták a Magas Tátra vidékét az úttörők magyar követői is. Így Genersich Keresztély (1761-1826), a késmárki születésű tátrajáró, azután Mauksch Tamás (1749-1832), botanikus, aki tudományos kutatásai során majd az egész Tátrát bejárta. Még Berzeviczy Gergely (1765--1822), Asbóth János és Genersich Sámuel (1768-1844) voltak a kiemelkedőbb alakjai e kor turista történelmének mely Sydow Albert kutató útjával és addigi legpontosabb tátraleírásával le is zárult. Sydow részletes leírást közölt a Tátra földrajzáról, földtani viszonyairól, növényzetéről, állatvilágáról és lakosságáról. Művéhez egy Tátratérképet is csatolt. 1840-ben Frigyes Ágost szász király látogatott a Tátrába és megmászta a Krivánt s ugyanez évben Blásy Ede a Tengerszemcsrícsot mászta meg elsőnek. 1865-ben a Tátra. első menedékháza is felépült: a Tarpataki völgyben építette Tátnafüred akkori bérlője, Rainer János György, akiről a kis kunyhót azután el is neveztek. A kis védkunyhó építése azt bizonyítja, hogy a Tátra forgalma már meglehetősen fellendült s szüksegesnek látszott egy kis ház építése, hol a látogatók meghúzhatják magukat rossz idő esetén. És valóban, ekkor már a Tátrában, - bár még szervezetlenül, - erős turista élet folyt és egy turista egyesület alakítása előrevetette mar árnyékát.

Erdélyben is meglehetős távolra nyúlnak vissza a turistaság legrégibb nyomai. Brassóban már a XVI. században olyan divat volt a diákoknak a hegyi kirándulása, hogy vegül is tiltó rendelkezésekkel vetettek gátat a nagy kirándulási kedvnek.

II. rész: A Magyarországi Kárpát Egyesület megalakulása

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

Mindezek azonban csak az eljövendő magyar turistaság szárnypróbálgatásai voltak. Az egyes elszigetelt jelenségek még nem jelentették a turistaság általános elterjedtségét. Külföldön csakhamar rájöttek, hogy ha jelentősebb eredményeket akarnak elérni a hegymászásban, akkor valami szervezetbe kell tömörülni, mert az egyének szétforgácsoló munkája helyett csak a közösségi munka az, mely átütő erejű sikert tud biztosítani. Hiszen a hegymászásban meglehetős éles formában jut kifejezésre az egymásrautaltság, az egymást segítő, támogató közösségi munka szükségessége. Ennek a felismerése vezetett 1857-ben Londonban az Alpine Club megalakulásához, melyet 1862-ben az Österreichischer Alpen Verein, 1863-ban a Schweizer Alpen Club és a Club Alpino Italiano és 1869-ben a müncheni Deutscher Alpen Verein megalakulása követett. Amíg tehát a Magas Tátrában már oly időben is találunk alapos és gyakorlott előkészületekkel, képzett hegyi vezetőkkel bíró turista életet, amikor az Alpokban nem is ismerték az ilyen szervezett hegymászást, addig az egyesületek alapítása és általában a hegymászók szervezett tömörítése terén a külföld megelőzött bennünket. A legrégibb időkben is a Kárpátokban, a Magas Tátra hegyóriásai között ringatták a magyar turistaság bölcsőjét, természetes tehát, hogy a szervezett turistaság mozgalma is innen indult el, itt tépdeste a gyermekcipőit. Nem magyar ember, egy ausztriai születésű, de lelkében magyar érzésű természetkedvelő, Wallmann Henrik dr. volt az, aki Jaeger Gusztávval 1871-ben egy felhívást bocsájtott ki, melyben felszólították a Kárpáthegység tövében lakókat, hogy tömörüijenek egy nemzetközi Kárpátegyesületbe.

Az ország minden részébe elküldött ezer felhívásra azonban mindössze hat válasz érkezett, köztük az alig húsz esztendős Déchy Mór, a későbbi híres Kaukázus kutató levele. Mind a hat levélíró helyeselte az egyesület alakítását de ez kevés volt egy országos egyesület létrehozásához. A felhívás két aláírója kedvét is vesztette ezáltal, de a mayyar turistaság szerencséjére Késmárkon akadt egy férfi, aki felvette az elejtett fonalat: Zimmermann Gyula líceumi tanár 1872-ben a tanártestület megbízásából újabb felhívást bocsátott ki, de az eredmény ismét lesujtó volt. Mindössze Zimmermann, az eszme lelkes harcosának az ívén volt 16 aláírás, mint tagjelentkezes, egyéb semmi. De a jó talajba elvetett mag, ha késett is kikelése, végül mégis csak virágba szökkent: 1873-ban Döller Antal nyugalmazott őrnagy, lelkes alpinista vette kezébe az ügy irányítását. 1873. május 11-én már előkészítő bizottság megválasztására hívták össze a jövendő egyesület tagjait s e napon határozta el Döller fáradhatatlan munkaja révén összeverbuvált kicsiny társaság a magyar Kárpátegyesület megalakítását. Május 18-án már az alapszabálytervezetek is készen voltak s a július 4-én kibocsátott belépesi felhívásban augusztus 10-re tűzték ki az alakuló közgyűlést. A jelzett időben Tátrafüreden meg is történt a történelmi nevezetességű közgyűlés, amikor is az egyesületnek már 250 tagja és 600 forint készpénze volt. Az egyesület első tisztikara a következőképpen alakult:

• elnök: Görgey Gusztáv
• alelnökök: Payer Hugó, Schwartz C.
• titkár: Cserépy Nándor
• pénztáros: Döller Antal
• jegyző: Grosz Ernő

Megalakult tehát a Magyarországi Kárpát Egyesület s ezzel kezdetét vette a szervezett magyar turistaság sokat hányatott és sok viszontagságon keresztülment élete.

III. rész: Magyar turista viszonyok 1873-1888 között

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

Az MKE megalakulásával kezdetét vette a rendszeres és szervezett magyar turista élet és az addig egyes lelkes, önzetlen természetkedvelők részéről megnyilvánult munkásság egységes irányítással új lendületet kapott. Főleg a menedekházak építése terén munkálkodott nagy lendülettel az új egyesület. Tekintettel arra, hogy a Tátrában az MKE alakítása előtt, mindössze két menedékház volt, - a Tarpataki völgyben a Rainer kunyhó és egy kis kőház a Felkai tónál, - már pedig az új egyesület legfőbb célkitűzése a Tátra feltárása volt, valóban mi sem volt szükségesebb, mint néhány kis menedékház felépítése. 1875-ben a Tarpataki völgyben állították fel az MKE első menedékházát, a Rózsa menedékházat s ugyanez évben épült a Csorbatavi József menedékház, majd ezeket követte a többi: Zöldtavi Egyed mh. (1876), Felkatavi Hunfalvy mh. (1878), Poprádtavi Majláth mh. (1879), azonkívül menedékkunyhó a Szalóki Háromtó (1878) és a Menguszfalvi völgyben (1880). De más téren is jelentős munkát végeztek az első magyar turista egyesület pionírjai: nagyjelentőségü útépítéseket végeztek a Tarpataki, Felkai, Menguszfalvi és a Fehérvíz völgyben s megvalósították a nagyjelentőségű Tátra-körutat. Már az alakulást követő évben, 1874-ben évkönyvet adott ki az MKE, mely a szervezett magyar turistaság első sajtótermékének tekinthető, s kiadta Kolbenheyer Tátrakalauzát (1876), majd Dénes Ferenc Kárpáthegységi utikalauzát (1888). Megjelent Kolbenheyer Tátratérképe (1877) és Payer Hugó kárpáti bibliografiája. Még Wallmann és Jaeger első egyesületi felhívásában az az alapítandó egyesület feladata között szerepelt gyűjtemények feltárása is. Az MKE alakulása után már foglalkozott egy kárpáti múzeum létesísével s először a késmárki főgimnáziumban állítottak ki egy kisebb gyűjteményt, majd 1886-ban Poprádon állították fel a Kárpát Múzeumot.

Az MKE székhelye az első években Késmárkon, majd Lőcsén volt. A turistaság eszméje azonban mind szélesebb körökben terjedt el, az úttörök munkájára mind többen figyeltek fel és lassanként itt is, ott is felütötte a fejét a turistaság iránti szeretet és érdeklődés. Ennek pedig természetes következménye lett, hogy a különböző városokban szintén szervezkedni kezdtek a természet kedvelői. Így elsősorban az ország fővárosában, Budapesten igyekezett az MKE központja összefogni a turistákat s 1877. február 20-án megalakult az ú. n. Budapesti bizottság, melynek elnöke Hunfalvy János, másodelnöke Déchy Mór lett. A bizottság azonban mint olyan, nem tudott megfelelő működést kifejteni, így 1880. április 22-én már egy Budapesti osztály alakult. Az osztály elnöke Majláth Béla, másodelnöke Törs Kálmán, titkára és könyvtárosa pedig Téry Ödön dr. lett. Ez a szervezet sem tudott azonban mélyebb gyökeret verni és már a következő esztendőben az osztály csendesen megszűnt s ezzel egyenlőre a fővárosban megszűnt az önárl.ló turista élet.

Több siker kísérte az MKE többi osztályainak az alakulását. 1877-ben Ungvárott, 1880-ban Máramarosszigeten, 1881-ben Rozsnyón (az ungvári Beszkid és a Máramarosszigeti osztályok 1882-ben Keleti Kárpátok osztály néven egyesültek), 1882-ben Iglón és Selmecbányán, 1884-ben Liptószentmiklóson, 1887-ben Gyöngyösön, Felsőlövőn, Szepesófalun és Boroszlóban (Sziléziai osztály) alakult osztálya az MKE-nek s mind-megannyi a turistaság gondalatának és a hegyek szépségeinek a hivatott szószólói lettek.

Erdélyben is jó helyre hullott az elvetett mag. Az MKE már 1880-ban kísérletet tett egy erdélyi osztály alakítására, de ehelyett 1880. november 18-án 500 taggal a Siebenbürgischer Karpathen Verein néven önálló egyesület alakult Nagyszebenben a szászok körében. Az egyesületnek az első év végén már nyolc osztálya és 1100 tagja volt. 1888. december 18-án pedig K. Nagy Sándor munkálkodása révén Nagyváradon megalakult a Bihari Kárpát Egyesület. Ebben az időben ütötte fel a fejét először a tilos területek kérdése. 1879. év végéig az északi Tátra magyar részében szabadon járhattak a turisták. 1880-ban azonban Hohenlohe herceg birtoka lett a Tátrának ez a része, aki az új birtokának egy részén szarvaskertet létesített. Javorinai jószágigazgatója a célt csak úgy vélte e érhetőnek, ha a forgalom elől elzárják a vidéket, amit meg is tett. Alig néhány utat hagytak a közlekedésnek, az elzárásról pedig értesítték az MKE-t. A gyermekcipőben járó magyar turistaságot ért sérelem nagy felzúdulást váltott ki, de hiába mozdult meg a turistaság minden barátja, a sérelmes intézkezkdés érvényben maradt.

Ettől függetlenül a turistagondolat terjesztése mellett hatalmas erővel indult meg ez időkben a legaktívabb turista munka, a hegyek feltárása is. Az egyes mega akuló osztályok azonnal hozzáláttak székhelyük környékének a feltárásához, míg a Magas Tátrában egyes kiváló képességű turisták egyéni teljesítményeikkel egyengették az utat az utánuk következők részére. Így Déchy Mór 1874-ben elsőnek mászta meg a Tátracsúcsot (2565 m) s ugyanez évben Münnich Sándor, mint első ismert megmászó jutott fel a Koncsiszta (2540 m) csúcsára. Dénes Ferenc 1876-ban a Jégvölgyi csúcsot (2630 m) mászta meg elsőnek a Kőparipán át, míg Téry Ödön dr. 1876-ban a Középorom (2440 m), 1877-ben pedig a Fecsketorony (2625 m) és Jordáncsúcs első megmászója volt. Emellett a kisebb csúcsmászások és egyes részek feltárása jelentette ez időben a cselekvö munkát. De nemcsak a hazai, hanem a külföldi hegyekben is megjelentek már ez időben a magyar hegymászók. Így elsősorban Déchy Mór, aki 1871-ben elsőnek mászta meg a Monte Rosat dél felől s ő volt a Matterhorn (4505 m) első magyar megmászója. Az 1880-as években aratott diadalt diadalra az Alpokban az alpinizmus történelmének egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a magyar származású Zsigmondy Emil dr. fivérével, Ottóval s ugyancsak ez időkben látogatta az Alpokat a pozsonyi Tauscher Béla dr. és neje, Geduly Hermina, akik több, mint 150 csúcsot másztak meg a Nyugati és Keleti Alpokban. A magyar turistaság egyik legkiemelkedőbb vezéralakja, báró Eötvös Loránd a Dolomitokban végzett az alpinizmus történetében is jelentős csúcsmászásokat. 1877-ben a Zwölferkofel és Rothwand, 1879-ben az Einserspitze és Elkerkofel, 1884-ben pedig a megmászhatatlannak tartott Croda da Lago (2716 m) első megmászója. Eötvös leányai, Rolanda és Ilona is a magyar hegymászók hírnevét öregbítették a Dolomitokban végzett elsőrendű teljesítményeikkel. De belekapcsolódnak a nagy lendülettel megindult magyar turista élettbe Déchy Mór kaukázusi utazásai is. Déchy már 1878-ban a Himalayaba akart hatolni, de betegsége miatt viszsza kellett térnie. 1884-ben azonban már felkereste a Kaukázust, ahová 1885, 1886, 1897 és 1902-ben vezetett expedíciókat s ezeknek során 1884-ben elsőnek mászta meg az Adai-Choch (4647 m) csúcsát. Amíg tehát idehaza a Tátra kultusz ápolása és fejlesztese révén a hazai földön igyekeztek az úttörők terjeszteni a túristaságot, addig a nagyobb távlatokban mozgó külföldi turista utak külsőleg fémjelezték a magyar turista mozgalom életrevalóságát és értékét. Mind nagyobb körben terjedt a turistaság, hol itt, hol ott bizonyult kicsinek az addigi keret s a magyar turistaság ügye 1888-ban hatalmas lökést kapott az MKE második budapesti osztályának a megalakulásával.

IV. rész: A Magyar Turista Egyesület megalakulása

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

A magyar turistaság lelkes úttörői és harcosai kitűzték a Kárpátok alján a turistaság lobogóját s a Tátrából fújó szél által lengetett lobogó köré egyre többen gyülekeztek. A turistaság fogalma azonban ez időkben úgyszólván még egyet jelentett a magashegyek kultuszával. A magyar turistaság első apostolai is a Magas Tátra és közvetlen környékének feltárásával vélték feladatukat elvégezni s a Szepesség közvetlen környékén túl alig terjedt érdeklődési körük, Bár voltak az MKE első vezetői között is olyanok, akik ezen elvet tágíthatónak vélték és a budapesti bizottság, illetve osztály alakításával országos jelleget igyekeztek adni a mozgalomnak, a jószándékír kísérlet kátyúba került. A turiataságnak az egész ország területére való kiterjesztésének a lángja azonban ott lappangott a parázs alatt s 1888-ban újabb Budapesti osztály alakításával jelentkezett a felszínen. Téry Ödön dr. és Thirring Gusztáv dr. ez évben bejárták a főváros környékét, főleg a Pilis akkor még vadonjait és ekkor érlelődött meg bennük az a gondolat, hogy az MKE budapesti osztályánák 1880-ban lehanyatlott zászlaját mégis csak fel kellene emelni. A gondolat első határozott formában 1888 szeptember 24-én a pilisszentkereszti Klastromkútnál jelentkezett, amikor Téry és Thirring vezetésével egy kisebb társaság elhatározta egy egyesület alapítását. Az új egyesület az MKE osztályaként tervezték s a nagy lendülettel megíndított előkészítő munka eredményeként 1888 december 28-án 273 taggal megalakult az MKE Budapesti osztálya. Az osztály elnöke a kiváló tudós-alpinista, báró Eötvös Lóránd lett, alelnöke Lóczy Lajos egyetemi tanár, ügyvezető alelnöke Téry Ödön dr., titkára pedig Thirring Gusztáv dr. Az új osztályról már az alakulást követő időkben nyilvánvaló lett, hogy nem jut az előző kísérletezések sorsára. 1889. februárban Téry és Thirring szerkesztésében útjára bocsátották az első magyar turista lapot, a Turisták Lapját s már az első évben 124 km utat jeleztek a főváros környékén s felolvasásokkal és kisebb kiadványokkal terjesztették a turistaság eszméjét. 1890-ben már 1384 tagja volt az osztálynak s a sokoldalú munkásság és nem utolsósorban a mindent a fővárosba központosítás révén mind több és több hang hallatszott az MKE központjának Budapestre való helyezése mellett. Először ugyan csak arról volt szó, hogy az MKE működését kell szélesebb alapokra fektetni. Sokan helyi jellegűnek tartották az egyesület működését s azt szerették volna, ha munkássága az egész országra kiterjed s ezáltal az egyesület országos egyesület lesz. A lavinát ez ügyben Marinovich Imre dr., a "Néhány szó az MKE közgyűlése alkalmából" c. cikke indította el, mely a Turisták Lapja 1889 auyusztusi számában jelent meg. A cikkre a lap októberi számában Róth Samu dr., az MKE központi ügyvezető alelnöke válaszolt "Pro domo" címen. 1890. május 9-én Kassán azután értekezletet tartottak az osztályok kiküldöttei az MKE újjáalakítása érdekében. Az értekezleten elfogadták azt a javaslatot, hogy az MKE központját az ország fővárosába helyezzék át; az e kérdésben véglegesen döntő 1891. augwsztus 9-én Tátrafüreden megtartott közgyűlés azonban ezt elvetette. A Budapesti osztály vezetői voltak a legfőbb szószólói annak, hogy az egyesületet országos jellegűvé s éppen ezért budapesti székhelylyel működő eryesületté kell tenni, a tátrafüredi kedvezőtlen döntés után tehát úgy érezték, hogy nem tudnak tovább együttműködni az MKE vezetőségével. 1891. szeptember 29-én az MKE Budapesti osztálya kimondta a megszünését s nyomban utána, 152 taggal megalakult a Magyar Turista Egyesület. Az új egyesület elnöke báró Eötvös Loránd, alelnöke Téry Ödön dr., titkára pedig Thirring Gusztáv dr. lett. Megalakult tehát az ország második turista egyesülete s tulajdonképpen ezzel vette kezdetét a turistaságnak az egész országra való kiterjesztése.

V. rész: A magyar turistaság helyzete a század végén

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

Két egyesülete volt már tehát az országnak s a turista gondolat elterjedésével az ország többi részeiben is mozgolódni kezdtek a természetjárás hívei. Így még 1888-ban, az év utoló hónapjában Nagyváradon megalakult a Bihari Kárpát Egvesület, 1891-ben pedig két, később nagy tekintélyre emelkedett egyesülettel gyarapodott a mind terebélyesebb magyar turistaság: Kolozsváron megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület. Pécsett pedig a Mecsek Egyesület. 1892-ben a Modori Turista Egyesület és a Temesvárott alakult Délmagyarországi Kárpát Egyesület csatlakozott az előbbiekhez, míg a Miskolci Athletikai Kör turista szakosztályt alakított De nemcsak az önálló egyesületek alakulása révén, hanem az egyesületek különböző városokban alakult osztályai révén is mind szélesebb hullámokban terjedt a turistaság. Így az MKE-nek Egerben (1891) Lőcsén (1896), Nagybányán, Fiuméban, az MTE-nek Kőszegi, Vágvölgyi, Túrócmegyei, Budapesten pedig a Tanítói osztálya alakult, Erdélyben pedig az EKE a Hunyadmegyei, Brassói, Szilágymegyei, Gyalui és Petrozsényi osztályokkal segítette a turista gondolat terjesztését. Az MTE Tanítói osztályából azután 1896-ban az önalló Magyar Tanítók Turista Egyesülete lett, míg 189-ben Aradon alakult új egyesület, az Aradi Turista Egyesület. 1895-ben az MKE-nek 2548, az MTE-nek 2889, az EKE-nek1549, a Mecsek Egyesületnek 708 tagja volt. Természetesen az alkotómunka is mind szélesebb alapokon indult meg. A Tátrában az MKE felépítette a Sziléziai mh.-t (1895), a Frigyes kunyhót (1897), a Daniházát (1897), míg 1899-ben az Öttó katlanában az MTE a Magas Tátra egyik legjelentősebb alkotásával gazdagította a turistaságot a Téry mh. felépítésével. Ez időben épült Komlóhegyen a Baross mh. (MTE, 1893), a Kis Krivánon a gróf Majláth mh. (MTE, 1895). A Mátrában a Mátra Egylet két kis menedékházat létesített: a Samassa mh.-t (1894) és a Kaparóházat (1896), a későbbi Hanák Kolos menedékházat. Az Aggteleki barlang Vöröstói bejáratánál az MKE épített turista hajlékot (1892), a Bükkhegységben a miskolci turisták építettek kis védkunyhót a Szentléleki romoknál. Erdélyben az EKE is sorra építette a kisebb menedékházakat: Dobrinai, Kiskirálykői, Krepaturai, Csukás-Teszlai, Rekiceli, Pilisi, Ponori, Tordahasadéki, Görgényi havasi menedékházak és védkunyhók épültek, míg délen a Délmagyarországi KE építette fel menedékházát a Simonhegyen és Rollhegyen. A fővárosi turista szerveszkedésnek az 1898. év az egyik legfontosabb éve lett, amikor a pilishegységi Dobogókőn (700 m) felavatták az MTE báró Eötvös Loránd menedékházát. A hazai turista mozgalom mindezek ellenére sem volt valami rózsás helyzetben a század végén. Amilyen nagy nyeresség volt, hogy az ország különböző részein egymás után ütötte fel a fejét a turistaság iránti érdeklődés, olyan hátrányt jelentett a még zsenge mozgalomnak az erők megoszlása. Egyre több hang hallatszott az erők túlságos szétforgácsolása ellen. Főleg az 1896. évi milleneumi kiállítás alkalmával tervezett Országos Turista Kongresszus körül felcsapó hullámos vetették felszínre a magyar turistaság fájó kérdéseit. Főleg a sok új egyesület alakulását kifogásolták, mert a sok új egyesület alakulása ellenére is keveselték a turisták számát. Az egymást követő turista lapok egyesítése is mint kivánatos cél lebegett sok vezető szeme előtt s főleg egy életképes központi turista szervezet létesítésének a gondolata került előtérbe, mint a magyar turistaság fejlődésének legbiztosabb záloga. Ilyen körülmények között az Országos Turista Kongresszus a századvégi magyar turista élet egyik legfontosabb eseménye. A kongresszusnak a megrendezését az EKE vállata. Az 1896. március 22-i előértekézletesn megállapítták a kongresszus tárgysorozatát, mely hét pontból állt.

A kongresszus napja, 1896. augusztus 19-re volt kitűzve. Előző este ismerkedési est volt, mely már előrevetette a másnapi kudarc árnyékát, mert mindössze kb. harmincan jelentek meg. A másnap 10 órára kitűzött kezdetkor üresen kongott a terem és később is csak 25-30 ember lézengett, mire a kongresszust nem tartották meg. Ebből a szempontból tehát teljes sikertelenség kísérte a jobb sorsra érdemes és kellő megszervezés esetétt a magyar turistaság fejlődésére mélyen kiható kongresszust. De mégis húzott hasznot az egész ügyből a turistaság, mert felszínre kerültek olyan kérdések, amelyek a magyar turistaság fejlődésével voltak szoros összefüggésben. Így Thirring már az év elején azt írta, hogy a magyar turista ügy csak akkor virágzik majd fel igazán, ha az összes turista egyesületek egyesülésé megtörténik, s a kongresszus egyik előadójának felkért Posewitz is a hazai turistaság fejlesztésének egy turista egyesületek által alkotandó turista szövetkezet megalakítását jelölte meg. Az utazási kérdések is előtérbe kerüttek.

Még sokáig hullámzottak a Kongresszus körül felvert hullámok, míg a turista éler ismét a rendes kerevárgásba zökkent. Felépült a Jakabhegyi (1892) és Oházi kilátó (1896), a Pilisben az Erzsike-forrás (1898) s irodalmi téren több turista lap megjelenése jelent eseményt. Így az Erdély (1892), a Turista Közlöny (1895) és a Délvidéki Turista (1896). A Magas Tátra további feltárása is mérföldes léptekkel haladt a maga útján. Gömöri Olivér a Bibircs és Batizfalvi csúcsot mászta meg elsőnek (1890), Petrik Lajos a Karbunkutus tornyot (1891), Weber Sándor a Zergecsúcsot {1895), Déry József pedig a Vöröstorony és Déry csúcs első megmászója (1896). 1899-ben Jordán Károly dr. Márta-csúcsot mászta meg elsőnek a magyar hegymászók mellett idegenek (Englisch, Otto dr., Kleczynski dr. stb. is több első csúcsmászást vittek véghez. báró Eötvös Loránd pedig a Dolomitokban szaporította diadalait, 1892-ben a Kleiner Cristallkopf (2950 m), 1896-ban pedig a Cadin di Misurina (2751 m) és a Croda Liscia (2570 m) megmászásával. A magyar turistaság kesőbbi rákfenéje, a tilos területek kérdése ismét felütötte a fejét. Ezúttal a visegrádi koronauradalom területének az elzárása vetette felszínre a kérdést. A terület a hetvenes években még szabadan használható volt, később eltávolították az útjelzéseket, majd teljesen megtiltották az uradalom erdeiben a közlekedést. Még egy nagyobb port felvert ügy korbácsolta fel a kedélyeket a század végén: a tátrai kalauzok ügye. A két rivális nagy egyesület, az MKE és MTE között támadt nezeteltérés a tátrai kalauz ügy megszervezese körül, mely nagy nyilatkozatcsatára vezetett az ügyben közvetlenül érdekelt Sziléziai osztály elnökének a részvételével. Az ügy azonban végül is elsimult és a magyar turistaság ezzel belépett az új évszázadba, hogy megvívja újabb harcait.

VI. rész: Turista viszonyok az I. világháborúig

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

Az új évszázad első évei a magyrar turistaság lassú, csöndes terjeszkedésével indultak meg. Először Pozsonyban alakult turista egyesület, a Nyugatmagyarozszági TE (1901), majd 1903-ban Sopronban botttott szárnyat a turista gondolat a Dunántúli Turista Egyesület megalakulásával. A következő évben pedig a budaiak reprezentativ egyesülete, a Budapesti (Budai) Torna Egylet felvette az addig űzött testedző játékok mellé a túrázást is és megalakította turista szakosztályát. Ugyanez évben (1904) megalakult az MTE Egyetemi osztálya, melyből 1909-ben az oly sok eredményt felmutató Budapesti Egyetemi Turista Egyesület alakult. 1908-ban a Munkás Testedző E. turista osztálya, 1910-ben a munkásság egyesülete, a Természetbarátok TE, 1911-ben a Budapesti Turista Egyesület, 1912-ben a Gyopár TE és Vándorkedv TE, majd 1914-ben az Encián Turisták alakultak meg. Emellett azonban a két nagy egyesület, az MKE és MTE az ország különböző részeiben több osztályt alakított. Erdélyben pedig az EKE serénykedett. Az alkotó tevékenység sem szünetelt. A Nyugatmagyarországi TE 1904-ben a Dévénytetőn, 1906-ban a Zergehegyen épített mh.-t, az MKE a Gyömbéren és Gutinton (1902), majd a Nagy Fátrában (1906). Felépült a második Dobogókői mh. (MTE, 1906), míg a Mecsekben a Mecsek Egyesület a Misinai kilátót (1908), a kötvetkező évben pedig a Kaiisai Várhegyen az MKE építette a Rákóczi kilátót. Ez időszak utolsó alkotása a Vaskapui menedékhaz volt, melyet 1914-ben épített az MTE Esztergomi osztálya. 1914-ben megalakult az MTE kebelében az Egyetemi osztályˇ. Új színt s a fiatalság friss lendülete hatalmas lökést adott a magyar turistaságnak s a Magas Tátra is tettvágytól duzzadó új munkaerőket kapott az ifjú egyetemistákban, Serényi Jenő, Zsitvay TiborKarafiát Jenő, Horn K. Lajos, Wachter Jenő, majd Komarnicki Gyula és Komarnicki Román voltak a fiatal gárda vezetői s a legnehezebb tátrai alpin feladatokat is sikerrel oldották meg. A fiatalok nagy lendülete és az MTE idősebb vezetőinek a megfontoltsága azonban sehogyan sem tudta egymást kiegyenlíteni és kiegészíteni, ami végül is az egyetemi gárda kiválásához és 1909-ben az önálló BETE megalakulásához vezetett. Az egyetemisták - ha lehet - még fokozták tevekenységüket. Nemecsak szóvat és tettel, de tollal is szolgálták a Tátra és a magyar turistaság ügyet. 1910-ben megindították minden idők legmagasabb színvonalú magyar turista lapját, a Turistaság és Alpinizmus-t. Majd 1912-ben hagyta el a sajtót több kisebb szakkönyv után a háromkötetes Magas Tátra kalauz. De nemcsak a Tátrában, külföldön is folytatták a magyar hegymászók elődeik tevékenységét. Kimagasló alakja ez időnek Jankovics Marcell, aki nevezetes hegymászásaival és avatott tollú útleírásaival legkiemelkedőbb egyénisége századeleji magyar turista életnek. A minden vonalon tekintélyre szert tett fiatal hegymászó gárda már a Turistaság és Alpinizmus megindulásatól kezdve lelkes szószólója volt annak az őszeszefogó szervezet létrehozásának, melyet már a múlt században megpendítettek a magyar turistaság vezetői, de amely különböző okok miatt sohasem tudatt testet ölteni. Mert a fiatal gárda a magyar turista szervezetek összefogó keretének a végső megalkotását tűzte ki egyik céljának és sok évi fáradtságos munka után végre 1913-ban megszületett ez a szervezet, a Magyar Turista Szövetség.

VII. rész: A Magyar Turista Szövetség megalakulása

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

A turista szövetség illetve a magyar turista alakulatok valazmilyen formában való egyesítése már a kilencvenes években felszínre került, szoros velejárójaként a sorra alakuló új turista egyesületeknek. Már az 1896. évi eredménytelenül végződött Országos Turista Kongresszus egyik leglényegesebb pontja is ez volt, mely azonban később háttérbe szorult. A szövetségi eszme megvalósításának legfőbb harcosa a Tutistaság és Alpinizmus körül csoportosult fiatatok voltak. A lap hasábjain megszólaltatták az egyesületek elnökeit s végül a mint általános nézet alakult ki a szövetség megalapításának a szükségessége. A legtekintélyesebb, az MKE 1913. november 16-i poprádi választmányi ülését kifejezetten a turista szövetség megalakulásával kapcsolatos végleges állásfoglalás végett hívták össze s a választmány a szövetség megalakulása mellett foglalt állást. Az MTE is a szövetség megalakítása mellett döntött s csak az alapszabálytervezetnél lángolt fel a harc: főleg az MTE részéről kifogásoltak több fejezetet, főleg azt, hogy sportegyesületek turista osztályai is tagjai lehessenek a szövetségnek. Ezt a pontot Holfeld Henrik, a BBTE turista szakosztályának nagytudású és tekintélyes elnöke védte meg teljes sikerrel. A Magyar Turista Szövetseg alakuló közgyűlése 1913. november 30-án volt s azon 11.662 magyar turista képviseletében a következő egyesületek jelentek meg:

Az alakuló közgyűlés az MTSz első tisztikarát a következőkben választotta meg:

• elnök: gróf Teleki Sándor (MKE)
• ügyvezető elnök: Thirring Gusztáv dr. (MTE)
• társelnökök: Balogh Károly (ME)
  Fischer Miklós (MKE)
  Hatvan Ferenc (DTE)
  Jankovics Marcell dr. (MTE)
  gróf Lázár István (EKE)
  Rőser János (TTE)
  Schill József (ATE)
• alelnökök: Demjén Géza dr. (MTE)
  Dénes Ferenc (MKE)
  Kiss József (ME)
• főtitkár: Votisky Zoltán dr. (BETE)
• titkár: Csepcsányi Tibor dr. (BETE)
• jegyzők: Király Albert (TTE),
  Gáspár Jenő dr. (BTE)
• ellenőr: Jóbsz Imre dr. (FSK)

Alig történt azonban meg a régvárt egyesülés, mire a tulajdonképpeni munka megindulhatott volna, kitört a világháború.

VIII. rész: Turistaságunk az I. világháború alatt

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

A turisták jelentős része bevonult. A vezetők is, meg az egyszerű tagok is sorra beöltöztek katonaruhába, egyik a másik után ment a frontra és a szép reményekre jogosító turista élet egységes vérkeringése egyszerre megállt és négy éven át úgyszólván teljesen pihentek a szögescipők és turistabotok. A frontra utazott a szövetség tisztikarának jelentős része s hamarosan hősi halottak neveitől lett hangos a magyar turistaság. A hazáért áldozta fiatal életét Serényi Jenő dr., a szövetségi eszme egyik apostola és a magyar turista irodalom egyik vezéralakja, azután Csepcsányi Tibor dr., a szövetség főtitkára, a kiváló turista rajzoló és a többiek: Bernáth Károly, Mervay Sándor, Dobrovics József, Hulyák Valér, Szabó János, Kerekes Pál dr., Zuber Frigyes és még sokan a magyar turistaság ifjú seregéből. De míg a magyar turistaság színe-java a háborúban küzdött, az itthonmaradottak úgy, ahogy a körülmények engedték, igyekeztek a turistaság életének a színvonalát fenntartani. Már 1915-ben mozgalom indult meg egy elpusztult magyar falunak a turisták áttal való felépítésére és Turistafalvának való elnevezésére. A hegymászás úgyszólván a szadságok keretében lebonyolított tátrai túrákra szorítkoztt, bár a tiroli harctereken éppen eleget másztak katona turistáink kényszerűségből is. Turista síelők mint katonai síoktatók bocsátották tudásukat a hadvezetőség renldelkezésére és alpinistáink is bőségesen érvényesíthették tudásukat a nagy harcok és oktatások során. 1917-1918-ban elismerték az MTSz-t szakvéleményező testületnek és a szövetség javaslatait és véleméyezését az összes hatóságok és intézmények elfogadták. A szövetség kérelmére és javaslatára 1918-ban történt meg az első államsegélyek kiutalása. Az első törvény, mely a turistasággal foglalkozott, az 1913. évi XIII. tc. volt a turistaalap létesítéséről: a totalizatőradó hozadékának 2%-ából, mely testnevelési célokra volt fenntartva, egyötöd részt szánt turista célokra a törvény. Ezt a földművelési miniszter kezelte és a szövetség javaslatára ő utalta ki az első államsegélyt, mely 52000 korona volt és a következőképpen oszlott el:

1918. november 29-én Sopronban tartotta a szövetség első vándorközgyűlését, de a szövetség vezetősége által kidolgozott hatalmas munkaprogram megvalósítása eltolódott, mert közben kitört a forradalom és az egymást követő zavargások ismét megállították a magyar turistaság munkáját is.

IX. rész: Élet az I. világháború után

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

A forradalom és a trianoni béke után csak nagy nehezen indult meg újból a magyar turistaság élete. Elveszett az ország legnagyobb része, a Magas Tátra, Erdély, elvesztette a magyar turistaság úgyszólván minden jelentősebb hegyvidéket és nem maradt más, mint néhány középhegység. De nemcsak a jelentős hegyvidékeit veztette el a magyar turistaság, nagy vérveszteséget jelentett Erdély legnagyobb turista egyesületének, az EKE-nek az elszakadása és az MKE szétszakadása is. Az úttörő nagy turista egyesületnek minden vagyona, minden alkotása odaát maradt a csehek által megszállott részeken és csak néhány menekült lelkes tisztviselője támasztotta fel a csonkaországban a nagymúltú egyesületet. Elveszett a Téry menedékház és a többi alkotások tömege s a romokon csak nehezen indult meg az új élet. Új alapokra kellett mindent fektetni. Néhány forrás foglalása, továbbá a Sasotthon, Galyatetői, Ágasvári és a Csikóváraljai menedékház építése jelentette a nehezen meginduló munka kezdetét. Közben rendezték a turistaalapot. Az 1921. évi LIII. tc., a testnevelési törvény a turistaalapot a testnevelési alapba olvasztotta be és a testnevelési ügyeket - így a turistaságot is - a kultusztárca hatáskörébe utalta. Az ismét megindult szervezési munka eredményeképpen szép gyarapodást tudtak felmutatni az egyesületek taglétszám tekintetében. Ez, meg a lassanként mégis csak jelentős állami támogatást képviselő államsegélyek lehetővé tették az építőmunka nagymérvű megindulását. Az évek óta parlagon, kihasználatlanul heverő munkakedv végre levegőhöz jutott és a magyar turistaság széleskörű újjászervezése indult meg. - Az ország hegyvidékeit munkaterületek formájában szétosztották az egyesületek között s vetélkedve indult meg a munka a szövetség irányítása és felügyelete alatt. Útjelzések készültek és megépült a Csúcshegyi, Félsőtárkányi, Magyarkúti, Szentkúti, Nagyszénási (Munkás TE), Klastrompusztai, Kevélynyergi, Zsíroshegyi, Kisinóci menedékház és a Mátraháza. A Turistaság és Alpinizmus kiadásában Vigyázó János dr. és Thirring Gusztáv dr. szerkesztésében megindultak a magas színvonalat képviselő Részletes Magyar Útikalauzok, a magyar hegyek legalaposabb feltáró munkái.

Az egyesületek újabb és újabb osztályok révén igyekeztek minél több embert bevonni a turistaságba s így különösen az MTE-nek alakult sok új vidéki osztálya, de lassan-lassan magához tért a mindenétől megfosztott MKE is, és most már a fővárosban kezdte meg új szervező munkásságát. Még 1918-ban alakult meg a kizárólag magashegymászókból (alpinistákból) álló Magyar Hegymászók Egyesülete, 1920-ban a Természet Imádók Társasága, 1921-ben a MÁVAG Sportkör turista osztálya, 1922-ben a Budapesti SE alakított turista osztályt. 1925-ben a Magyar Munkások Turista Egyesülete, 1927-ben a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete jelentett újabb gyarapodást. A harmincas évek elején alig remélt nagy lendülettel indult meg az alkotó munkásság. Egymás után épültek a jelentős menedékházak, így a Bánkúti, Telekesi, Újhutai, Dömörkapui, Nagyvillámhegyi, Kőhegyi, Hatvan Ferenc, Szárhegyi, Várgesztesi, Nógrádi menedékház. 1931-ben a nagyszabású turista kiállítás mozgatta meg a magyar turistaságot és 1932-ben a hegyestetői turista mintaterület létesítése jelentett határkövet a mindjobban terjeszkedő turistaságban. S amikor 1933-ban a Magyar Turista Szövetség 20 éves jubileumát ünnepelte, a megcsonkított országban 50 menedékház hirdette a magyar turistaság életképességét több, mint egy millió pengő értékben; 81 foglalt forrás volt az ország területén és mintegy 3500 km jelzett út kalauzolta a turistákat a magyar hegyekben és erdőkben. A turistaság szerteágazó érdeklődési területét sok és nehéz probléma megoldása is át- meg átszőtte. Így a közlekedés, illetve a kedvezmények ügye, valamint a magyar turistaság legnagyobb veszedelmének tekinthető tilos területek kérdése. 1935-ben az erdőtörvény parlamenti tárgyalásánál az ország törvényhozói elé került a turistaság ügye, de kielégítő megoldást nem nyert az ügy, külön turista törvény nem létesült, csak az erdőtörvényben történt utalás, ami vajmi kevés volt a turistaság szempontjából. 1938-ban a hatalmas arányú Szent István vándorlás mozgatta meg a magyar turistaság tömegeit. Az ország keleti végétől, a Nagy Milictől az ország- nyugati végéig, Írottkőig terjedő több, mint 800 kilométeres részen létesült ú. n. országos kék jelzés, mely a csonkaország minden hegységét összekapcsolta a Mecsek kivételével. De ugyanez év őszén már megnagyobbodott az ország a visszatért Felvidékkel, melyet 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben pedig az északi Erdély követett.

X. rész: A legújabb idők

Magyar Turista Lexikon

szerkesztette Polgárdy Géza
Budapest 1941., 204-213. o.

Az 1930-as évek végén is lankadatlan kedvvel munkálkodtak a magyar turista kultúra önzetlen katonái, a turisták. Felépült a Hörmann mh., az ország nyugati végén az István mh., azután a Törökmezői, Bányahegyi és Nagyhideghegyi mh. Az évtized elején gombamódra szaporodó kis egyesületecskék szaporodása a szövetség erélyes fellépésére alábbhagyott, sőt visszafejlődésnek indult. Sikerült ugyanis megállítani azt a téves nézetet, hogy minden új egyesület, akkor is, ha alig néhány tagja van, a turistaság újabb gyarapodását jelenti. A nagyon sok esetben egy, már meglévő egyesületből való kiválás egyáltalában nem jelentett újabb erősödést a magyar turistaságnak, hanem csak az erők újabb és újabb szétforgácsolását. Minden 30-40 taggal megalakuló új kis törpeegyesület nem jelent új hódítást a turistaságnak, csak legfeljebb néhány új elnöki, társelnöki, alelnöki, főtitkári stb. pozíciót, meg a dolog természeténél fogva néhány nívótlan, eseménytelen és a nagyokat silányan utánozó választmányi ülést. A legtöbb ilyen kis egyesületnek ugyanis nem volt munkaterülete, de kevés tagja miatt legtöbb esetben nem is tudott volna mihez kezdeni. A közös turista munkába tehát be sem tudtak ezek kapcsolódni. A magyar turistaság vezetőiben tehát a tapasztalatok alapján az a nézet alakult ki, hogy felesleges ilyen kis munkaképtelen alakulatokkal gyengíteni a turistasag táborát. A két vezető egyesület, az MKE és MTE szerteágazó osztályhálózattal az ország egész területén, azonkívül a Mecsek Egyesület és Dunántúli TE formájában életerős és izmos vidéki egyesületek is segítették a turistaság vezetőinek s a fővárosban is több középegyesület és munkában résztvevő kisebb alakulat működött. Természetesen harcok nélkül nem ment ennek a nézetnek a keresztülvitele, de végül is a turistaság érdekében belátták az akadékoskodók is, hogy nem általánosításról van szó, hanem csak a parazita kis alakulatok szaporodásának a meggátlásáról. Az egyes országrészek visszaterésével új lehetőségek nyíltak meg a turisták előtt. A két évtizeden át szűk határok közé szorított magyar turistaság lélekzethez jutott, de új kérdéseket és új harcokat is vetett felszínre az országgyarapodás. Mindjárt az elsőnek visszatérő Felvidék kiváltotta a harcot a két vezető egyesület, az MKE és MTE között. A visszakerült felvidéki turista központjában, Kassán igen erős és mozgalmas turista élet folyt. Nagyjelenttőségű menedékházak (Ottília, Lajos, Erika, Szádelői) voltak a visszakerült Kassa körül és ezeknek megszerzéséért nagy verseny indult meg a két egyesület között. Kassa vezető turistái és velük együtt a város számottevő turistái is valamennyien a Felvidékre úgyszólván hazatérő MKE-hez csatlakoztak és Kassa központtal igen erős MKE osztály alakult és a környéken még több életerős osztálya és csoportja alakult az MKE-nek. Egy kis töredékkel azonban az MTE is osztályt alakított Kassán és ezen a réven igényt jelentett az Ottília menedékházra. A vita eléggé elmérgesedett, végül is döntés végett Jaross Andor felvidéki miniszter elé került az ügy. A miniszter ezután az összes kassakörnyéki menedékházakat az MKE-nek ítélte.

Újabb területi gyarapodást jelentett a nagykiterjedésű Kárpátalja visszatérte, amellyei 17 többé-kevésbbé használható menedékház került az anyaországhoz; ezeket a házakat a honvéd vezérkar az MTE gondozásába utalta. A visszatérő északi Erdéllyel visszatért az ország egyik legrégibb turista egyesülete, az EKE és hozzákapcsolódott a volt csonkaországhoz Nagymagyarország legszebb vidékei közé sorozható erdélyi havasok is.