A csúcsokat nem csak megmászni kell;
meg kell tanulni körülnézni, ha felértél...
Legújabb cikkek
Hegymászó szervezetek
„A madarak lassan mind elrepülnek,
s az égre nagy, komor fellegek gyűlnek,
én itt vagyok még, de álmaim már tűnnek…
csak a Hegy örök… s ez újra álmokat szülhet…”
Nem költözött, viszont a trollokból sem kér…
Kis-Szeniczey Kálmán önkormányzati képviselő valótlan dolgokat állított 2025-ben Bense Zoltán bérlakás kérelme ügyében, erősen csúsztatott, majd nyilatkozott a kecsup.hu felületen a magát függetlennek titulált újságírónak, Latyák Balázsnak. Kis-Szeniczeyt nagy valószínűséggel a bosszú vitte erre az útra, a rövidtávú politikai haszonszerzés. Hisz egyes helyi hívei szerint ő a félegyházi Hadházy Ákos.
Az igazság bajnoka azt fájlalhatta, hogy 2025 elején egy testületi ülésen megkérdezte tőle Bense, hogy mi is történt, mikor leköszönt a Víziközmű Társulat elnöki posztjáról, majd beült az elszámoló bizottságba? ( Alul olvasható)
Tudatlan vagy "csak" buta?
A felkészületlen újságíró pedig ahelyett, hogy a törvényeknek, jogszabályoknak utánanézett volna, leírta a Kis-Szeniczey szájíze szerinti történetet. Bense Zoltán nem szociális alapon kért bérlakást, hanem közérdekből. Ezáltal nem került névjegyzékre, így senki elé nem került, senkitől nem vett el lehetőséget. Bense Zoltán törvényesen járt el, kérése semmilyen jogszabályba nem ütközött, ezt még Kis-Szeniczey is megemlíti.
Kis-Szeniczey annyira következetlen, hogy egy volt képviselőtársának korábban megszavazott még aktív képviselősége idején szociális bérlakást. Csak mellékesen jegyzem meg, az sem jogellenes.
Mi is várható el egy újságírótól? A tényfeltáró és a kiegyensúlyozott újságírás alapköve a források kritikus kezelése. A szakmai etikai kódexek szerint az újságírónak nem feladata kritika nélkül átvenni egy-egy politikus narratíváját; kötelessége lenne a hivatkozott jogszabályoknak, törvényeknek és a tényeknek utánajárni.
A függetlenség és felkészültség? Egy médium függetlenségét és egy újságíró felkészültségét éppen az mutatja meg, mennyire képes ellenőrizni az elé kerülő állításokat, és mennyire nyújt tárgyilagos képet az olvasóknak.
Végezetül mit is nyilatkozik a kecsup.hu oldalnak Kis-Szeniczey? „A hatályos önkormányzati lakásrendelet szerint a szociális helyzettől függetlenül lehet közérdekre hivatkozva önkormányzati szolgálati lakáshoz jutni, a képviselők azonban nem főállású alkalmazottai a városnak. Bense Zoltán gyakorlatilag konkrét és érdemi indoklás nélkül jutott önkormányzati lakáshoz”– nyilatkozta a KecsUP Híreknek Kis-Szeniczey Kálmán.
Hát igen. Bense Zoltán valóban nem főállású alkalmazottja a városnak. Közérdekű kérelmét pedagógusként nyújtotta be. Mint ahogyan tette rajta kívül nagyon sok pedagógus, egészségügyi dolgozó, mentős, tűzoltó, rendőr, igazgató, vagy beosztott. Nem volt példa olyan esetre, hogy a bizottság és a képviselőtestület ne támogassa az ilyen jellegű kérelmeket, de politikai ügyet sem kreáltak belőle.
Amúgy kérdezem. Ez hogyan nem jutott akkoriban eszébe Kis-Szeniczeynek, mikor frakciótársa kért szociális alapon bérlakást? Ezt hívják kettősmércének? Igen, ezt!
Végezetül a tények:
Bense Zoltán végül úgy döntött, hogy nem költözik önkormányzati bérlakásba. Tehát nem jutott sem "fillérekért", sem nagy összegért bérlakáshoz a képviselő.
Nem került senki elé a névjegyzéken, mert arra nem is került, ugyanis nem szociális alapú volt a kérelem.
A bérlakás-kérelem jogi háttere és jellege
Közérdekű célú kiutalás: A hatályos önkormányzati lakásrendelet alapján lehetőség van szociális helyzettől függetlenül, közérdekű vagy szolgálati jelleggel önkormányzati lakáshoz jutni.
A kérelem nem szociális alapon nyert elbírálást, így az eljárás nem érintette a szociális bérlakásra várók névjegyzékét, azaz közvetlenül nem vett el helyet a rászorulóktól.
Jogszabályi megfelelés: Maga a bérbeadási folyamat nem ütközött törvénybe vagy helyi rendeletbe, az illetékes bizottság és a testület többségi határozattal, jogszerűen szavazta meg a döntést.( Bense Zoltán nem szavazott)
Feltételezésem szerint és nyilatkozatai után mondhatom, hogy Kis-Szeniczey képviselő nyilatkozataiban nem magát a jogszabálysértést kérdőjelezte meg, hanem a döntés erkölcsi és politikai megalapozottságát vitatta. Érvelése szerint a képviselők nem főállású alkalmazottai a városnak, így a „közérdek” indoklása kérdéseket vet fel. Ahogy már említettem, itt hibázott, vagy csúsztatott, hisz a kérelmező pedagógusként adta be kérelmét.
Fotó: Váli Miklós / MTI, 24.hu
A "Víziközműs" ügy röviden (Ezért vett revansot, úgy érezte, bosszút kell állnia Kis-Szeniczey Kálmánnak)
Csak az egyik ügy törvényes a másik viszont... (?)
“Laptop ötezerért, avagy maradhat-e képviselő egy olyan ember, aki az önkormányzati vagyont hazahordta?
Hetek óta forrongok. Aki ismer, pontosan tudja, hogy általában próbálok higgadt lenni. Számomra becsületben nincs jobb- és baloldal. Amikor több, mint egy évtizeddel ezelőtt bizonyos problémákat éreztem az akkori vezetésben, számomra, az értékrendembe nem illeszthető, összeférhetetlen tevékenységet tapasztaltam, elsőként emeltem fel nyilvánosan a szavam. A következetesség azt diktálja, hogy most újra szólnom kell.
A kampányidőszakban jutott tudomásomra egy olyan pár évvel ezelőtti ügy, ami a maga pitiánerségével is bicskanyitogató, hogy mire volt képes egy közéleti ember, amikor közvagyont bíztak rá.
Az ügy lényege, hogy egy képviselő, Kis-Szeniczey Kálmán, akkor még Kiss Kálmán Tibor, a Víziközmű Társulat elnökeként a munkatársával egy teljes irodát, közel 1,7 millió Ft értékű vagyont 20.000-20.000 Ft-ért „elprivatizált”. Vittek mindent. Működő, 400.000 Ft-os számítógépet 5000 Ft-ért, hűtőt, mikrót, laptopot, lézernyomtatót, mobiltelefont, még a vezetékes telefont és a kávéfőzőt is 500-500 Ft-ért. Fillérekért…
Amikor a Városházán kiszúrták ezt a kiárusítást, és a város jegyzője az utolsó víziközmű ülésen nyilvánosan visszakövetelte a javakat, annak semmilyen nyoma nem található a víziközmű-ülés jegyzőkönyvében. Azaz ment a sunnyogás.
Információim szerint egy büntetőfeljelentés kilátásba helyezése után voltak csak hajlandók a hazahordott vagyont visszaszolgáltatni, amit utánfutóval hoztak vissza a Városházára. Szánalmas…
Ha valakit az ügy részletesebben érdekel, három hete a Magyar Nemzetben jelent meg egy cikk, én is innen szereztem róla tudomást:
https://magyarnemzet.hu/.../az-lmp-megyei-elnoke-igy...
Az egész dolog annyira kisstílű, hogy el sem akartam hinni. Az első döbbenet után megkerestem a város jegyzőjét, majd kikértem a víziközmű társulat megszűnéséről szóló dokumentumokat, amelyek alátámasztották a cikkben olvasottakat. Ekkor viszont már javában zajlott a választási kampány.
Ezért úgy döntöttem, hogy a választásokig nem emelek szót az ügyben, egyrészt a választás tisztasága miatt, nehogy negatív kampánnyal vádoljanak meg. Másrészt pedig azért, hogy a felmerülő kérdéseimet „kampányvádak” címén ne lehessen félresöpörni. Most viszont, hogy a választások lezajlottak, eljött az ideje a kérdéseknek és a válaszoknak.
A kiskunfélegyházi képviselő-testületben ilyen embernek nincs helye. Ezért a tények, és az azokat alátámasztó iratok ismeretében felszólítom Kis-Szeniczey Kálmánt, hogy azonnali hatállyal távozzon a képviselő-testületből és októberben se vegye fel újabb mandátumát!
Én magam semmilyen együttműködést nem tudok elképzelni a jövőben azzal, aki a város és a köz ügye fölé helyezi saját anyagi érdekeit. Arra kérem a képviselő-testület többi tagját is, pártpolitikai beállítottságtól függetlenül, hogy ne hallgassanak, mutassunk legalább ebben egységet és határolódjanak el az ilyen személyektől.
Megkérem az őt támogató szervezetet is, hogy Kis-Szeniczey Kálmán helyett feddhetetlen képviselőt delegáljon a képviselő-testületbe, akivel együtt tudunk dolgozni a város fejlődéséért.”
A közélet felelőssége és a párbeszéd fontossága
A közéleti párbeszéd minősége is napirenden volt a fórumon, lakossági közmeghallgatáson. Ennek kapcsán Bense Zoltán önkormányzati képviselő a felelős kommunikáció fontosságáról beszélt. Mint mondta, a város fejlődéséhez nemcsak döntésekre, hanem együttműködésre és kölcsönös tiszteletre is szükség van.
Hangsúlyozta, hogy a város ügyeit „diplomáciával, nem pedig támadásokkal” lehet előrevinni, és a közösségi médiában megjelenő félrevezető, vagy valótlan állítások csak ártanak Félegyháza jóhírnevének.
– A demokrácia nem azt jelenti, hogy bármit leírhatunk a Facebookon. A közszereplőket is megilleti a jogvédelem, és a város közélete csak akkor lehet építő, ha a viták a tisztesség és a tények talaján maradnak – fogalmazott.
Forrás: Barta Dávid, felegyhazikozlony.hu
Ági emléke
Benséné Szabó Ágota
középiskolai tanár
1972. 04.08. Kiskunfélegyháza-2024.07.30. Flattach
Elhunyt 2024. július 30-án a Schareck-csúcson, (ejtsd: Sarek) , a Mölltaler-gleccsernél. Könnyed alpesi kiránduláson a csúcsról lefelé menet, nagy valószínűséggel rosszullét miatt megszédült és a mélybe zuhant.
Ágota Kiskunfélegyházán született 1972. április 8-án. 1994-ben Kemencén ismerkedett össze férjével, Bense Zoltánnal, aki akkor már régóta kemenceinek vallotta magát. Esküvőjük 1996. augusztus 1-én Nagybörzsönyben volt, örök hűséget a Bányásztemplomban kötöttek. Lakodalmukat az akkori Vilati Üdülőben tartották. Mivel ezer szállal kötődtek a faluhoz, vettek egy kis házat a patakparton. Itt érezték igazán otthon magukat, pihentek, túráztak, főztek-sütöttek, társasági életet éltek. Két gyermekük született: Bianka és Marcell.
Ági szakmaszeretete, elhivatottsága örök példa minden földrajztanár számára. Nem csak a tudását, de a lelkesedését is át tudta adni gimnazista tanítványainak. Magával ragadó egyénisége mindig nyugalmat árasztott. Számára az iskola mindig több volt egyszerűmunkahelynél, a pedagóguspályát hivatásként élte meg. Tudta, ez teljes embert kíván. Ezzel a soha el nem múló lelkesedéssel készítette előa tanórai és a tanórán kívüli programokat.
A földrajzi ismeretek átadása mellett a terepi élmények megélése, az utazás, és különösen a hegyóriások csodás világának megismerése nem csak szakmájához kapcsolódó hobbi, de életforma is volt. Szeretett férjével (aki szintén földrajztanár) sok éven át együtt hódoltak közös szenvedélyüknek a hegymászásnak. Ahogy egyszer férje megfogalmazta: „Ez egy szenvedély, egy életforma, egy rendkívül nagy szabadságvágy.”
Ágota megszabadulva földi terheitől, immár az égi ösvényeket járja.
Elmondta Szabó János atya Ági kemencei búcsúztatásán a Kisboldogasszony Templomban 2024. október 6-án.
Schareck: ahol egy igaz szív végleg békére lelt
November 14-én a Földrajzi szabadegyetem soron következő előadásán rendhagyó módon nem egy vidám élményekkel tele, színes beszámolót hallhatott a közönség.
Bense Zoltán, a Batthyány Lajos Általános Iskola igazgatója, földrajztanár és önkormányzati képviselő - aki egyben a Földrajzi szabadegyetem házigazdája is minden alkalommal - most felesége, Benséné Szabó Ágota (1972.04.08.-2024.07.30.) emléke előtt tisztelgett, aki a város elismert földrajztanára volt, ám tragikus körülmények között a Schareck csúcsáról visszavezető úton életét vesztette idén nyáron.
Sokunkban felvetődött a kérdés: miért vállalta Zoltán azt, hogy előadást tartson, hiszen mindannyian tudjuk milyen az, amikor fájdalmas emlékeket kell felidéznie az embernek egy tragédiáról beszélve és a vászonra kivetített képsorokat végiglapozva.
Zoltán megadta a legkézenfekvőbb választ erre: „Ági emléke miatt…” Talán kevesen tudják, de Ági a Földrajzi szabadegyetem egyik alkotója és aktív részese volt. Sokszor adott tanácsot férjének az előadók tekintetében.
- Úgy érzem, tartozom Neki ennyivel. Beszélnünk kell Róla, hiszen nagyon sokan ismerték és szerették Őt – mondta Zoltán és hozzátette, véleménye szerint a leghitelesebb olyan ember szájából hallani az eseményeket, aki ott volt.
Az előadás, melyet Zoltán a színültig megtelt teremben tartott több szempontból is rendhagyó volt, nemcsak a témáját illetően. A vetítővászon előtt egy kis asztalkán elhelyezett mécses és fehér rózsák mellett ott volt Ági hátizsákja, a még mindig működő telefonja, az iratai, a pénztárcája és a kulacs is, melyből az a néhány korty hiányzott, amit még a tragédia bekövetkezése előtt fogyasztott el belőle. A beszámoló, amit hallhattunk az pedig nem csak egy előadás volt, hanem olyan, mint amikor egy közeli barátodnak elmeséled a történteket… Minden részletre kiterjedő, bensőséges, őszinte, ám döbbenetes.
Zoltán egészen attól a pillanattól kezdte a szívszorító történetet, amikor a Mórás Bálon először vetődött fel bennük a gondolat, hogy ellátogassanak Ausztriába, végigjárni a látványos geológiai tanösvényt az Alpok főgerincén. Noha a tombolasorsoláson nem nyerték meg az utat, ám később mégis lehetőségük nyílt arra, hogy valóra váltsák álmaikat. Ági óriási lelkesedéssel készült a kirándulásra, mellyel egyúttal a 28. házassági évfordulójukat is szerették volna megünnepelni. Ám a jeles napot már nem élhette meg, mert július 30-án – kiutazásuk második napján – életét vesztette a Schareck csúcsáról visszavezető úton.
Zoltán máig sem kapott magyarázatot a történtekre. Ági gyakorlott túrázó-hegymászó volt, az idő ideális volt, az útvonal pedig egy nem túl nehéz turistaút volt, melyet többen edzőcipőben teljesítettek, de volt olyan is, aki utcai cipőben és szoknyában gyalogolta végig, hiszen a gerinc végig hó-és jégmentes volt.
Annál is inkább nincs válasz a történtekre, mert az osztrák hatóság nem kért boncolást, mondván szerencsétlen baleset volt. Zoltán azonban világosan emlékszik a történtekre. Négyen gyalogoltak egymástól nem messze, kb. 2-3 m-re, mert közvetlen mögöttük egy fiatal pár is a csúcsról már visszafelé tartott. Ők többet tudtak volna mondani szemtanúként, hiszen Ági mögött gyalogoltak végig, ám a tragédia után nyomuk veszett, nem voltak hajlandóak tanúskodni, sőt még a jegyzőkönyvbe sem vették fel a jelenlétüket.
Zoltán gyalogolt elöl, majd egy megtorpanás hangját hallotta és abban a pillanatban megfordult. A képek szinte beleégtek retinájába. Amikor hátranézett három embert látott, melyből az egyik az ő felesége, Ági volt, aki dőlt oldalra a szakadék irányába, egyetlen sikoly nélkül. Zoltán még most sem tudja, hogyan vett erőt magán, de készített egy fotót a helyszínről arra az esetre, ha a hegyi mentőknek el kellene magyarázni hol történt a tragédia, majd elkezdett rohanni le a felvonóhoz segítséget kérni. A háznál egy férfinak elhadarta a történteket, majd rohant tovább, hogy megkeresse Ágit, aki mintegy 15 emeletnyit zuhant a szakadékba. Zoltán ért oda először a feleségéhez, majd kb. 20 perc után a mentősök, akik megállapították a halál beálltát.
Zoltán szomorúan mesélte, hogy el sem olvashatta a jegyzőkönyvet. Egy hónap múlva bocsátották rendelkezésére azt, és ráadásul nem is valós adatok szerepelnek benne. Ő 2-3 m-re volt Ágitól a tragédia bekövetkezésekor, a jegyzőkönyvben 20-30 m szerepel. A kiérkező mentősök „állítólag” őt is megvizsgálták és a lejegyzett adatok alapján 70-es pulzust mértek nála, valamint enyhe stresszes állapotban volt. A fiatal turisták pedig, akik mindent láttak, nem is szerepeltek a jelentésben. Mindennek csak egy oka lehet: az osztrák rendőrség nem akart nyomozni, így volt a legegyszerűbb lezárni az ügyet.
Arra a kérdésre tehát, hogy mi történt Ágival, nincs válasz. Csak a csend maradt utána és az emlékek…
Zoltán előadásának végén olyan képeket vetített, melyeken a mindig mosolygós Ágit láthattuk attól a perctől kezdve, amikor megismerkedtek férjével Kemencén. Kemence mindig is a legkedvesebb helyük volt. Bár jártak sokfelé a nagyvilágban, ide mégis mindig "hazatértek". Itt kötöttek házasságot és Ági hamvainak egy része is ezen a helyen pihen már, ahol egy emlékkeresztet is állított barátaival Zoltán.
Azóta már többen elzarándokoltak a börzsönyi kereszthez és a Schareck csúcsára is hogy megemlékezzenek barátjukról, tanárukról, kollégájukról, kedves ismerősükről, ám az igazi emléket Ágiról a szívünk mélyén őrizzük mindannyian, akik szerettük és tiszteltük Őt.
Forrás: Cs.Adrienn
https://www.infokiskunfelegyhaza.hu/
Megható emlékest a Földrajzi szabadegyetemen: Ágota emléke tovább él
Ágota, aki maga is földrajztanár volt, életének minden pillanatában lelkesedéssel fordult a természet szépségei felé. Házassági évfordulójuk alkalmából egy különleges osztrák túrát terveztek, azonban a Schareck csúcsáról való visszaút tragikus véget ért. Az előadás nemcsak a földrajzi érdekességeket mutatta be, hanem Zoltán fájdalmát és az emlékek súlyát osztotta meg az egybegyűltekkel.
Az est bensőséges hangulatát Ágota személyes tárgyai tették még megrendítőbbé. Ott volt a hátizsákja, amelyet utolsó útjára magával vitt, valamint iratai, kulacsa – mindaz, ami őt idézte vissza. Zoltán megrendítő őszinteséggel mesélt a balesetről és az azt követő fájdalmas időszakról. Szavai túlmutattak a veszteségen: az élet törékenységére és a közös pillanatok értékére hívták fel a figyelmet.
Az előadás végén egy megható diavetítéssel zárult az este: boldog, nevetéssel teli képek elevenítették fel Ágota és Zoltán közös életét, utazásaikat, felfedezéseiket. A képek között ott volt az utolsó közös túra néhány pillanata is – emlékeztetve a vendégeket, hogy a szeretet és a közös emlékek soha nem múlnak el.
A közönség könnyes szemmel búcsúzott az előadástól, és talán mindannyian magukkal vitték Zoltán üzenetét: – Az emlékeink és a szeretet, amit megosztunk, örökké továbbélnek azok szívében, akik igazán fontosak számunkra.
Ez az este nem egyszerűen a Földrajzi Szabadegyetem következő állomása, sokkal inkább egy szeretett ember földi életének méltó ünnepe volt.
V. B.
Forrás: felegyhazikozlony.hu
További cikkeink...
Elérhetőség
Tel.: +36 (20) 332-89-56
e-mail: zbense@gmail.com
nyugszik 20:49-kor.
Holnap
Gondola
Látogatók