Bense Zoltán

Íme a második Orbán-kormány névsora!

2010. május 3.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot Navracsics Tibor, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot Réthelyi Miklós, a Vidékfejlesztési Minisztériumot Fazekas Sándor, a Külügyminisztériumot Martonyi János, a Nemzetgazdasági Minisztériumot Matolcsy György, a Belügyminisztériumot Pintér Sándor, a Honvédelmi Minisztériumot Hende Csaba, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot pedig Fellegi Tamás vezeti majd.

Emellett Navracsics Tibor és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesek lesznek, Varga Mihály pedig a Miniszterelnökséget vezeti majd államtitkárként.

Orbán Viktor leszögezte: olyan embereket keresett a kormánya tagjainak, akik meg tudnak felelni egy új politikai és gazdasági rendszer megalakításának feltételeinek, megvan az ehhez szükséges kvalitásuk, tapasztalatuk és készen állnak arra, hogy politikai vezetőként dolgozzanak.

A leendő miniszterelnök elmondta: Matolcsy Györgytől a magyar gazdaság talpra állítását, Martonyi Jánostól Magyarország nemzetközi tekintélyének visszaszerzését és a soros magyar uniós elnökség levezénylését, Pintér Sándortól a közrend és a közbiztonság helyreállítását, Fellegi Tamás az ország megvédését az oligarchákkal szemben, Réthelyi Miklóstól az egészségügy megmentését és a szociális biztonság visszaállítását, Fazekas Sándortól a mezőgazdaság helyreállítását, Hende Csabától pedig a honvédség becsületének helyreállítását várja el.
 

FH

 

 

„Az Orbán Viktorba vetett bizalom vezetett a kétharmadhoz”

Kiszelly: Az MSZP egész struktúráját át kell gondolni
2010. május 1.

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Az Orbán Viktorba vetett személyes választói bizalom volt a mostani választási győzelem egyik legfontosabb tényezője – mondta el az MNO-nak adott interjújában Kiszelly Zoltán politológus. Gyurcsány Ferenc nem egy kis bárkának, hanem egy nagy hajónak szeretne a kapitánya lenni, ezért egyelőre nem várható az MSZP szakadása – vélte a szakértő.

– Minek köszönhető, hogy a 2002-es és 2006-os választáshoz képest az idei ilyen nyugodtra sikerült?

– Elsősorban annak, hogy a közvélemény-kutatások egy olyan eredményt vetíttek előre, amin nagyon nehéz lehetett volna fordítani. A Fidesz annyira vezetett, hogy egy intenzív kampánnyal csak támogatókat veszíthetett volna. Az MSZP pedig azt látta, hogy bármennyit is költ a kampányra nem tud fordítani. Ezt mutatta a 2008-as népszavazás és a 2009-es EP-választás is.

– Az MSZP a korábbi választásokhoz hasonlóan miért nem próbálkozott Orbán Viktor „démonizálásával”?

– Az emberek a hónap végén már jobban féltek a sárga csekkektől, mint Orbán Viktortól. A baloldali szavazók többsége is úgy látta, hogy már nem a Fidesz elnökétől kell felni, hanem attól a kilátástalanságtól vagy romló megélhetési helyzettől, amivel nap mint nap szembesülnek. Ez már 2008-tól sem működött, mivel a Fidesz olyan politikát folytatott, ami a középtől balra nyúlt és nemcsak a hagyományos jobboldali szavazókat szólította meg. A középtől balra is tudott voksokat szerezni a párt a korábbi választásokon, így nehezen lehetett arra számítani, hogy idén ezek a csoportok átpártoljanak az MSZP-hez. Egy ellenzéki pártvezért nehezebb is „démonizálni”. Az MSZP-sek azt gondolhatták, hogy helyi szinten jobb eredményt lehet elérni, de alapvetően elhibázták a kampányukat. Nem az irreális választási győzelemre kellett volna törekedniük, hanem egyharmadot kérni a választóktól a Fidesz kétharmada ellen.

– Minek köszönhető, hogy az MDF kampánya ilyenre sikerült, a szakszerűtlenség vagy más tényezők is befolyásolták?

– Az MDF-SZDSZ együttműködés papíron jó ötlet volt. Ha az MDF-SZDSZ Budapesten tudott volna hozni 100-120 ezer szavazatot és vidéken kerületenként 1000-1500 voksot, akkor bőven meglett volna az öt százalék. A papíron briliánsnak tűnő tervet azonban több dolog akadályozta. Az egyik, hogy túl későn kezdték összefésülni a két pártot, a másik szempont, hogy helyi szinten nem sikerült végrehajtani az együttműködést. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak megállapodni abban, hogy az őszi önkormányzati választáson milyen módon és ki induljon. Az MDF-nek sok ellendrukkere is volt, többek között az MSZP, mivel mostanra a párt döntően egykori szocialista szavazók szimpátiáját kereste. A demokrata fórum nem készült föl az ajánlószelvények gyűjtésére sem, és a megcélzott szavazókra az LMP is bejelentkezett. Messze voltak az öt százaléktól, ezt bizonyítja a jelöltek alacsony száma is. 2004, 2006 és 2009-ben még működött, hogy az MDF egy nyugodt erőként határozta meg magát, de ez most már kevés volt. Bokros 2009-ben még képes volt a zuhanórepülésben lévő pártot visszarántani.

– A Fidesznek sikerült-e minden célját elérnie a kampányban?

– A Fidesz kampánygépezete a 2008-as népszavazás körül és a 2009-es EP-választás előtt volt a csúcsponton. Akkor nagyon ügyesen kihasználták azt az elégedetlenséget, ami a 2006-os megszorító politikával szemben kialakult. Az emberek azt látták, hogy nagyon magas az elvonás mértéke és ehhez még újabb terhek jöttek. Erre mondták azt, hogy elég. Olyan várakozásokat keltettek, amelyeket megszorítások nélkül nem lehetett volna teljesíteni. Az EP-választásokat követően ezekből visszavettek és így le tudták csökkenteni a várakozások mértékét, ami sikernek tekinthető. A második cél az volt, hogy a nagy fideszes szavazótábort egyben tudják tartani és még újakat is tudjanak szerezni. Emiatt sem mentek ki ideológiailag a Jobbik felé. A Fidesznek nagy szerencséje volt továbbá, hogy a baloldal összeomlott. A 2-2,5 milliós baloldali tömeg egy része nem ment szavazni és csupán 990 ezren szavaztak a szocialistákra. A baloldal töredezetté és megosztottá vált, míg a Fidesz képes volt a saját térfelén lévő tábort teljesen lefedni. A sikerhez hozzájárult továbbá a korrupciónak az a mértéke is, ami az MSZP-t elárasztotta. Ennek szimbóluma a Nokiás-doboz, ami mindenki számára érthető, megfogható dolog volt. Az emberek azt látták, hogy a megszorítások között a tűzhöz közelieknek jut, csak nekik nem, amit kiválóan szimbolizáltak a BKV-nál zajló korrupciós esetek.

– A szocialistáknak esélyük sem volt a mozgósító kampányra vagy pedig az is siker, amit elértek?

– Amit elértek, az alapvetően nem siker. Ha már a kampány előtt az egyharmad elérését tűzik ki célnak, akkor vereségminimalizálásra játszanak ugyan, de lehet, az egyharmadot talán elérték volna. Az MSZP végül nem érte el a célját, ráadásul hatalmi vákuum is keletkezett a pártban. Későn váltottak arra, hogy a győzelem helyett a Fidesz kétharmadának a megakadályozása a cél. Ráadásul az MSZP egész struktúráját át kell gondolni, mivel eddig a helyi erős emberekre építettek, de most ők is sorra bedőltek.

– A Jobbik kampánya is kudarcnak tekinthető?

– Az eddigi eredmények miatt azt gondolták, hogy egy fáklyás menet lesz. Az EP-választás komoly áttörés volt, de ahhoz képest a mostani szereplés lényegesen nem tekinthető jelentős változásnak. A Jobbik is eltaktikázta magát azzal, hogy ők is kormányzásra készültek. Azt kellett volna mondaniuk, hogy tavaly „sírba tettük” az SZDSZ-t, idén „tegyük sírba” az MSZP-t. Ha ezzel kampányolnak, akkor sok fideszes lehet, mégis megosztotta volna a szavazatát. Ha az MSZP kiütésére mozgósítottak volna, akkor erősebb eredményt érhettek volna el. Ha a szocialisták a harmadik helyen végeznek, az óriási kudarc lett volna a számukra, míg a Jobbik számára hatalmas siker. A protest-pártoknak az a jellemzőjük, hogy fényes üstökösként berobbannak, de nem lehet örökké ragyogni. Több témájukat a nagy pártok átvették, így tért is veszítettek. A Jobbiknak az egyik legnagyobb problémája, hogy van 400-500 ezer törzsszavazója és van ugyanennyi protest voksa. Ha túl kemény vonalat visznek, a kevésbé kötődő rész távozik tőlük, míg ha puhulnak, a törzsgárdából veszíthetnek. Ha a Fidesznek sikerül javítania a cigány-magyar együttélés helyzetén, úgy jelentős szavazói rétegek távozhatnak el a Jobbiktól.

– Sokan a 2009-es EP-választást  kisiklásként értelmezték. A mostani országgyűlési választások fényében kijelenthető, hogy jelentősen átalakult a magyar pártrendszer?

– Magyarországon szavazóbázisok vannak, az emberek egyharmada baloldali, egyharmada inkább jobboldali, 10-15 százaléknyi liberális, a maradék bizonytalan. Eddig az volt kérdés, hogy egyes szavazótáborokat hány párt fed le. A baloldalt eddig az MSZP teljesen lefedte, a liberálisokat az SZDSZ, míg a jobboldalt 2002-óta a Fidesz. Az EP-választáson a baloldaliak egy része átment az MDF-hez és egy részük otthon maradt, az SZDSZ összeomlott, míg a jobboldalt pedig ismételten sikeresen fedte le a Fidesz. Az MSZP mostanra nem képes a baloldalt teljesen képviselni, míg az LMP nagyjából az egykori SZDSZ-es részt teljesen lefedte. A radikális szavazóknak sem volt korábban saját pártja, de ennek képviseletére a Jobbik most képes volt. Az LMP a nagyvárosokat és modernizációs centrumokat tudta lefedni. Tartósan ez az öt-hat párt jelen lesz Magyarországon. A mostani választás előtt az EP-választás volt az indikátor, amely megmutatta az egyes erők támogatottságát. Négy év múlva az országgyűlési választások előtt nem lesz hasonló esemény, így nehezebb helyzetben lesznek ezek az erők.

– Mi lesz MDF-el, van-e innen visszaút?

– Ha van szavazóbázis, akkor lehetséges a visszatérés. Az MDF fő problémája az volt, hogy a hagyományos szavazóbázis 1-2 százalékra olvadt. Ezeket korábban mindig sikerült kipótolni. Ha nem keletkezik rés a pártrendszerben, akkor várhatóan eltűnnek a politikai süllyesztőben. Nem a pártokhoz kell szavazót, hanem a szavazókhoz kell pártot keresni. Ha nem lesz igény erre, akkor nem lesz esélyük az áttörésre. Ha felszabadulnak szavazói tömbök, hiteles arcokkal és több száz millió forinttal esetleg sikerülhet később a küszöb átugrása.

– Az LMP képes lehet a liberális szavazóbázist lefedni?

– Az LMP kényesen fog figyelni arra, hogy nehogy bármelyik nagy párt felé közeledjen. Az önkormányzati választásokig sem az LMP-nek, sem a Jobbiknak nem érdeke, hagy bármelyik nagy felé közeledjen. Szimbolikus kérdésekben lehet, együtt fognak szavazni a nagyokkal, de az LMP nagyon fog figyelni arra, hogy egyenlő távolságot tartson a többiektől. Az LMP fő célja, hogy minél jobban szerepeljen a budapesti önkormányzati voksoláson. Ha sikerül önkormányzati pozíciókat szerezniük, akkor három és fél évük van a következő választásokig kialakítani a stratégiájukat. Az önkormányzati pozíciókból lehet jó helyi jelölteket felépíteni, akik 2014-ben segíthetik a pártot.

– Hogyan tovább MSZP? Milyen hatást válthat ki Gyurcsány legújabb szervezkedése?

– Az MSZP már jó előre beárazta a vereséget. Minden nagy MSZP-st egyaránt érintette ez a súlyos vereség, mindenki leszerepelt. Szakadás most nem lesz, ez Gyurcsánynak sem érdeke. Gyurcsánynak az lehet a célja, hogy az elnökség tagja legyen és minél több pozíciót szerezzen. Úgy ment be a szocialistákhoz korábban, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei elnökséget megszerezte. Muszáj neki egy megyét választani, mert csak erős hátországgal lehet meghatározó ember a párton belül. Az önkormányzati választásig a szocialisták kivárnak és helyezkednek. Megpróbálnak mindenkit integrálni az elnökségbe, így a felelősséget is meg lehet osztani. Gyurcsány a zászlóbontással azt mutatja föl, hogy neki van alternatív elgondolása. Ezt az alternatívát arra fogja fölhasználni, hogy így mutasson föl erőt. Gyurcsány nem akarja fölvállalni, hogy ő ossza meg a baloldalt. Egy nagy hajónak akar a kapitánya lenni és nem egy kis bárkának. Ősszel derül ki, melyik megyék erősek és hol maradnak polgármesterek, ezt követően kerülhet sor a pozíciók újraosztására.

– A Fidesz közép-európai mércével nézve a legnagyobb győzelmet aratta a rendszerváltás óta. Hogyan lehet képes egyben tartani ezt a tábort és fönntartani a népszerűségét?

– Egyik feltétele, hogy a baloldal továbbra is több pártból álljon. Ha az MSZP gyorsan talpra áll, akkor képes lehet a váltópárti szerep ismételt betöltésére. A Fidesznek a jó kormányzás és a kormányzati politika mindenkinek érthetővé tétele a fontos. Ha egy picit jobb lesz és úgy érzik az emberek, hogy az ő zsírjukon nem más hízik, akkor nem veszítenek jelentős támogatói csoportokat. Gyurcsányék úgy kommunikáltak, hogy nem csináltak semmit, ha a Fidesz ezt megfordítja és a terveit, lépéseit kommunikálja, akkor az emberek ezt jobban elfogadják. Fontos kérdés, hogy az ellenzék mennyire lesz megosztott 2014-ben. A népszerű kétharmados törvényekkel az önkormányzati választásokig mindenképpen fönntartható a tábor mérete. Nem jozefinista módjára lévő reformok lesznek, hanem sokkal inkább lassú, elhúzódó lépésekre lehet számítani. Olyan intézkedéseket vár az IMF is, amivel a hiány nem termelődik újra, beindul a gazdasági növekedés és így az adósságterhet ki lehet nőni. A közbiztonság helyzetének javítása Északkelet-Magyarországon nagyon fontos. Ha a problémáról és a megoldásról beszélünk és egy kicsit jobb lesz, akkor nem kell aggódnia a Fidesznek.

Ha a Fidesz-kormány rosszul teljesít, az 2014-re lesz fontos, mivel addig nem lesz választás az őszt követően. Északkelet-Magyarországon a Jobbik erősödhet tovább. Ha a kisegzisztenciákkal rendelkezők körében nem lesz változás, akkor a körükben az MSZP ismételten pozíciókat szerezhet. A történelmi középosztály is akár átcsúszhat az LMP-felé, ha elég gesztust kap felőlük.

– Mekkora szerepe volt Orbán Viktornak a Fidesz sikerében?

– Nagyon sokan azért szavaztak a Fideszre, mert Orbánban bíznak, de a Fideszben nem. Orbán Viktor úgymond személyes garancia arra, hogy amit a Fideszről képzelünk, az megvalósuljon. Emiatt is volt sikeres a Jobbik elleni kampány, mivel a Fidesz elnöke iránti bizalom elvette a választók kedvét a szavazat megosztásától. Most egy hiteles alázattal kampányolt, a nyolc év ellenzéki lét higgadttá, megfontolttá tette. Sokan bíznak benne és pont ez az egyik veszély a párt számára, hogy ez ne múljon el. Sokan vágytak egy határozott vezetőre, mivel Gyurcsány teljesen szétfolyt a kormányzása végére. Ha ehhez a rossz nyolc évhez képest jó irányba indulnak a dolgok, akkor Orbán Viktor véglegesen levetkőztetheti magáról a megosztó személyiség címkéjét.

Tájkép ítélet után

 Pedzegetik már, de - úgy sejtem - valójában még nem fogták fel a maga mélységében a szocialisták, hogy mi is történt velük április 11-én és 25-én. Két hete elveszítették a kormányzás folytatásának lehetőségét, és az is kiderült, hogy meg sem tudják közelíteni az egyharmados mandátumarányt az új parlamentben, ami praktikusan vezetőik, képviselőik mentelmi jogának az elvesztését jelenti.

Múlt vasárnap a választók kinyilvánították: nem tartanak a Fidesz-KDNP kétharmados kormányzásától, nem látják veszélyeztetve ettől szabadságukat, azt pedig végképp nem akarják, hogy az MSZP legyen bárminek is a hatalmi ellensúlya, demokratikus kontrollja. Az ítélet ellen lehet ágálni, mondjuk azon háborogva, hogy a Fidesz "mindössze" 52 százalékos listás támogatással jutott alkotmányozó helyzetbe, és hány millióan nem szavaztak rá, csak éppen ennek nincs sok veleje. A demokratikus jobboldal a mindenki által ismert, régen lefektetett szabályok szerint jutott a parlamenti helyek 68 százalékához, miként az MSZP is így aratott 54 százalékos abszolút győzelmet 1994-ben a listás voksok 33 százalékával. Igen, ha Magyarországon arányos, tisztán listás választási rendszer lenne, akkor Orbán Viktornak be kellene érnie az egyszerű többséggel, ha viszont a csak egyéni mandátumot ismerő brit szisztéma alapján szavaznánk, az MSZP-nek legfeljebb két képviselője lenne, a Fidesz-KDNP-nek meg 173.

Jól látja a bukott kormányfő, Gyurcsány Ferenc, hogy nemcsak pártja, hanem az egész hazai balliberális közélet, társadalmi, politikai kultúra rendült meg a választásokon, ám ennek következményeit - úgy is, mint e katasztrofális vereség legfőbb felelőse - szerintem még ő sem mérte fel. Hatvan év óta először nem lesz érdemi befolyásuk a magyar viszonyokra az alakváltó, pártállami gyökerű, (poszt)kommunista baloldali eszmének, érdekköröknek és torzan liberális szövetségeseiknek. Bukásukban nem volt semmi nagyszerűség, elegancia. Jövőjüket megpecsételheti drámai elutasítottságuk a fiatalok körében (e korosztály szavazataiért a Fidesznek is meg kell majd küzdenie a feltörekvő Jobbikkal és LMP-vel) és az a tény, hogy méretre vágott frakciójuk a csupa-csupa régi, utált arccal a hiteles megújulás legfőbb gátja lesz. Az új korszak kezdetét jelzi, hogy a mostani választás nem elosztási, hanem hitelességi versenyt hozott, ami idegen terep a létező baloldalnak.

Arról alig tudni valamit, hogy mit ír majd arra a bizonyos üres, fehér lapra a parlamenti küszöböt könnyedén átugró LMP. Az egyciklusos epizodistáétól a gyökeret eresztő rétegpártén át a kormányzó jobboldal váltópártjának szerepéig (utóbbi lenne a kegyelemdöfés az MSZP-nek) ma még bármi elképzelhető. A Fidesz biztos kétharmada miatt most vasárnap kudarcot valló Jobbik kötöttebb pályán mozog: zsarolási potenciál híján a hangerő feltekerése maradt Vona Gáboréknak. Fájdalmas arccal landolt az irreális várakozásaiba magát beleélő radikális párt a valóság talaján, így csak az eddig a baloldalról ismert, gyűlöletbe hajló Fidesz-ellenességet tükrözték a reakciók: a 16 százalékos listás eredményüknek és az MSZP-kormány régóta várt elkergetésének valahogy elfelejtettek örülni a Jobbik vezetői.

Megosztott és közjogi értelemben mindenképpen felelőtlen ellenzéke lesz Orbán Viktor második kormányának. Történelmi pillanat. Vagy inkább kegyelmi: a hatalmasra tágult politikai mozgástérrel okosan élve a Fidesz repülőrajtot vehet.

Közösségi kormányzás következik

A régi politikai rendszert a választók megbuktatták, és egy újat alakítanak helyette – foglalta össze tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltje a választások eredményét. Hangsúlyozta, az új kormányzat legfontosabb feladatának a gazdaság és a közbiztonság rendbetételét tekinti, semmilyen gyors, alkotmányos átrendezésre nem kell számítani.

A magyarok megbuktatták a régi politikai-gazdasági rendszert, és helyette újat alakítanak – értékelte Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltje nemzetközi sajtótájékoztatóján a választások végeredményét. Szerinte a Fidesz 68 százalékos győzelmével ezt támogatták a szavazók. Ezek után az a feladat – folytatta –, hogy az alapok lerakását követően felépítsék az új rendszert. „A mi dolgunk, hogy ezt az új rendszert tartalommal töltsük meg” – jelentette ki a politikus. Úgy vélekedett, semmilyen gyors, alkotmányos átrendezésre nem kell számítani.

A Fidesz miniszterelnök-jelöltje az 1990 után eltelt időszakot átmeneti időszaknak minősítette, amely végül az oligarchák rendszerébe torkollott. Ez utóbbi meghatározását azzal magyarázta, hogy a politikát gazdag üzleti csoportok vonták befolyásuk alá, s tagjait nem a közügyek, hanem magánérdekek vezették. Ehelyett a nemzeti együttműködés rendszerét építi ki majd az új kormány. Ebben tilos lesz a politikának a magánérdekről szólnia, az új hatalom közösségi kormányzást honosít meg.

„Vannak, akik féltik az országot a Fidesz kétharmadától, viszont e mögött az aggodalom mögött álszentség húzódik, ez pedig megrontja a demokráciát” – vélekedett. Szerinte azok aggodalmaskodnak, akiket nem zavart, hogy húsz éve még egypárti diktatúra volt, amelyet épp ők képviseltek. „Ki mint él, úgy ítél. Bátorság, elvtársak! – jelentette ki, s hozzátette: – A kormány megy, a demokrácia marad, nem engedjük meg, hogy az álszentség feleméssze a mindennapjainkat.”

A Fidesz 2005-ben indította útjára a Nemzeti Konzultációt, amelyet kormányra kerülve most folytatni kíván. Orbán Viktor elmondta, a nemzeti ügyek politikájának öt témakö­réhez – a közbiztonsághoz, a gazdaság talpra állításához, a szociális biztonság megteremtéséhez, az egészségügy megmentéséhez és a demokratikus normák helyreállításához – kapcsolódva nagyszabású rendezvényeket tartanak a következő két-három hétben. Az első nemzeti konzultációt, amely a közbiztonságról szól majd, Észak-Magyarországon rendezik. Arra a felvetésre, hogy tárgyalnak-e az IMF-fel, és felmerülhetnek-e újabb megszorítások, elmondta: a megszorításokkal, a „szocialista átokkal”, ezzel a „perverz léttel” szakítani kell. Hangsúlyozta, az IMF és az EU nem a főnökünk, ha ez így lenne, akkor az uniót ellenzőknek lenne igazuk. Hazánkat az oligarchikus berendezkedés tönkretette ugyan, viszont tárgyalni kell azokkal, akik az ország finanszírozását vállalják. „Viszont nem fogunk diktátumokat végighallgatni” – jelentette ki Orbán Viktor.

A Fidesz elnöke szerint egyébként a választáson az „adóforradalmat” is támogatták a szavazók, mert a mostani helyzetet azonnal meg kell változtatni, a mai adórendszer mellett a gazdaság megfullad. Kiemelte: nem maradhat fenn az a helyzet, hogy egy adóbevalláshoz adótanácsadókat kell fogadni. „Söralátét nagyságúnak kell lennie egy bevallásnak” – mondta. Szerinte ahhoz, hogy felvegyük a gazdasági versenyt a környező országokkal, be kell neveznünk a versengésbe, ennek pedig egyik módja az adórendszer átalakítása. A családi adózással kapcsolatban arról beszélt Orbán Viktor, hogy az új adórendszerbe a családi elem az idén még nem kerülhet be, erre legkorábban a jövő év januárjától lehet számítani. Sürgős adóügyi változtatásokra 2010-ben a pénzügyi helyzet megoldása, az adóelkerülés megakadályozása, illetve az adócsökkentés miatt van szükség. Az elképzelt ideális adórendszer tehát ebben az évben még nem jöhet létre.

A külföldiek földvásárlásáról szóló moratórium kapcsán Orbán Viktor arról beszélt, hogy magyar állampolgárok az ottani szabályozások miatt nem vásárolhatnak földet például Ausztriában vagy Franciaországban. Nem a moratórium, hanem a szigorú szabályozás miatt. Az új kormány a moratórium fenntartása mellett az osztrák és a francia mintát követi majd.